A repülés valami csodálatos dolog. Ahogy a hatalmas gépmadár a magasba emelkedik, és megkezdi útját, fantasztikus érzés kerít hatalmába. Közel 20 éve repülök az Egyesült Államok és Európa között, és utasként sok mindent láttam és tapasztaltam.
Június 3.-án, egy gyönyörű napos délután azonban abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Hardy Mihály kommunikációs igazgató vezetett végig a Budapest Airporton, így betekintést kaphattam a reptér varázslatos belső világába. Abba a világba, amely egyfajta szerelem azoknak, akik ott dolgoznak. Hardy Mihály is így érez, ahogy ő fogalmaz: „Én nagyon szerencsés embernek tartom magam, hiszen szenvedélyesen szeretem a munkámat. Imádom a repülést, és mindent, ami ezzel jár. Egyáltalán nem panaszkodom, boldog vagyok, hogy ilyen fantasztikus munkát végezhetek.”
Hardy Mihály
Hardy Mihály 2006-tól a Tesco Global Zrt. kommunikációs igazgatójaként dolgozott. Ezt megelőzően , 26 évig televíziós újságíróként tevékenykedett, volt az ATV, előzőleg pedig a TV 3 hírigazgatója, a híradó műsorvezetője. A Magyar Televíziónál töltött 17 év alatt elsősorban a híradóban és a külpolitikai rovatban riporterként és szerkesztőként dolgozott, hat évig volt az MTV moszkvai tudósítója. Diplomáját a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Főiskoláján (MGIMO) nemzetközi újságírás szakon szerezte, beszél angolul, oroszul és spanyolul.
Az interjú alatt tegeződünk, hiszen Hardy Mihály az újságíró iskolában a tanárom volt. (Pontosabban: a kedvenc tanárom volt!)
- 26 év televíziózás után döntöttél úgy, hogy 2008. február 1.-től elvállalod a Budapest Airport kommunikációs igazgatói posztját. Nem hiányzik a televíziózás?
- Nem, egyáltalán nem hiányzik, és nagyon szeretem a jelenlegi munkámat. Én már mindent megcsináltam a televíziózás terén, amit egy újságírónak meg kell csinálnia, természetesen azt is nagyon élveztem, de ez, hogy a „reptéren élhetek”, ez rengeteget jelent nekem.
- Úgy érzem, nagyon nagy a szerelmed és az elkötelezettséged a repülőgépek iránt, igaz?
- Abszolút! Amikor újságíró voltam, hiéna módjára megpróbáltam mindenhová bejutni, ahová csak lehetett, és ahol repülőgépek voltak. A leginkább kis sportgépekkel, vadászgépekkel szeretek repülni. Lehetőségem adódott kipróbálni mindenféle gépet, repültem F18-as vadászgéppel, vitorlázó géppel, hőlégballonnal, felszállásom volt a Kennedy anyahajóról, és még sok hasonló élményben volt részem.
- Mi a helyzet az utas szállító hatalmas gépmadarakkal?
- Az utasszállító gépek számomra egyfajta „szárnyas várótermek”. Nekem a repülés igazi élményét az előbb említett kisebb gépek jelentik.
- El tudsz vezetni egy kisgépet, vagy akár egy utas szállító gépet is?
- Sokat gyakoroltam és gyakorlok szimulátoron, és a kisebb gépeket – ha már valaki felszállt vele – el tudom vezetni. Egy utasszállító azért nagyobb történet, ahhoz sokkal többet kellene tanulnom.
- Amikor megérkeztem hozzád az interjúra az 1-es terminálba belépve azt tapasztaltam, hogy ott éppen egy fogadásra készülnek. Gyakoriak a maihoz hasonló rendezvények?
- Igen. A MALÉV megszűnése óta, amely pontosan 2012. február 3.-án reggel 6.00 órakor történt meg, igyekszünk hasznosítani a reptéri 1-es terminált. Gyakoriak a nagyobb cégek által megrendezésre kerülő fogadások, rendezvények, de nagyon szeretnek bennünket a különböző filmes társaságok is. Tavaly például a new york-i La Guardia repterévé változott át az 1-es terminál, és „régi jó barátom”, Bruce Willis, itt forgatta a Die Hard 5. több jelenetét. De volt már példa francia művészfilmre, és akció filmes – terroristás – géppisztolysorozatos jelenetekre is. Nagyon szeretnek bennünket a filmesek, aminek mi csak örülni tudunk, hiszen egy komoly plusz bevételt jelent számunkra.
- Ma már az 1-es terminálról egyáltalán nem is indulnak járatok?
- Nem indítunk és nem fogadunk járatokat, csupán a cargo járatok parkolnak itt, és kis magán gépek láthatóak a pályákon. Több prominens politikus és üzletember magángépét tároljuk itt. Az épületben ma már csak a reptéri irodák találhatóak.
- Mi indokolta az 1-es terminál bezárását?
- Nem tudtuk tovább használni az 1-es terminált, mert egyszerre csupán 5 gépet tudtunk átengedni, mivel nem bővíthető tovább a kapacitás. Reggel 6-7 óráig (mert reggel 6-ig zajtilalom van), a fapados légitársaságok egyszerre 11 járat indítását jelentették be, és ne feledkezzünk el a „hagyományos légitársaságok” gépeiről sem, amely további 4-5 gépet jelentett. Összességében tehát 15-16 járat indulna egy pillanat alatt erről a terminálról, ezt azonban nem tudjuk megoldani, mivel nem bővíthető tovább a kapacitás.
Ismerkedés a reptér belső világával
A reptéri körút számomra hatalmas élmény volt. Ahogy elindultunk, hogy megismerhessem a reptér „belső életét”, azonnal egy ellenőrző zónán kellett keresztül mennünk, ahol megkaptam az első különleges belépőmet is. Elindultunk, és Hardy Mihály csak mesélt, mesélt, mesélt, én pedig örömmel hallgattam a sok hasznos történetet.
- Az 1-es terminál egy ipari műemlék, amelyet 1939-ben ifj.Dávid Károly magyar építészmérnök tervezett, nagyon funkcionális stílusban. Megkezdődött az építkezés, a cél egy katonai és polgári reptér kialakítása volt, de sajnos közbeszólt a háború. Ezért akkor nem is indult el a polgári repülés, csupán katonai hangárok voltak, kezdetben a magyar katonai légierő használta, majd az ország megszállását követően a szovjetek, háromszor bombázta az amerikai légierő. A háborút követően 1950-ben adták át az 1-es terminált. 2000-ben, amikor a dél – szláv háború volt, egy ohioi (Air National Guard) légi utántöltő század települt ide, a kis hangárok (a mai repülős szaknyelvben mi csak F15-ös hangároknak nevezzük ezeket az épületeket), a biztosító vadászgépek számára építették, amelyek amerikai parancsnoksággal működtek. Majd miután ez megszűnt, 2003-ban Magyarországon is megindult a „fapados boom”, elkezdték a felújítását, visszabontották amit a szocializmusban építettek, visszaállították az eredeti állapotokat, egy műemléki rekonstrukció történt, alkalmassá tették a fapados gépek indítására illetve fogadására .
Ahogy tovább haladunk a reptér belső szakaszán, büszkén emelkedik ki az irányító torony, mellette pedig egy érdekes épület, amely egy hangszigetelt hajtómű próbáló helyiség.
- Ezt az épületet egy amerikai cég szállította számunkra, ez körülbelül 20 decibelt levesz a repülőgépek keltette zajokból, mialatt vizsgálják azokat. Ezt követően mennek berepülni a gépeket. Ez a környéken élő lakosságot érintő zajcsökkentés végett fontos.
Lassan autózunk tovább és elérkezünk a következő ellenőrző pontra, ahol biztonsági ellenőrzésen kell keresztül mennünk. „Ha naponta 5 alkalommal be kell lépnem a reptér területére, akkor naponta 5 alkalommal keresztül kell mennem a biztonsági vizsgálatokon. Ez kivétel nélkül minden reptéren így van. 2011. szeptember 11.-e után nem csupán az utasok számára, hanem a reptereken dolgozók számára is nagyon megerősödtek a biztonsági ellenőrzések „ – meséli Hardy Mihály.
Miután szó szerint átmentünk a biztonsági ellenőrző ponton, és én kézhez kaptam a második különleges belépő kártyámat is, tovább hajtunk a pályák mellett. Éppen a 7 Boeing 37-300-as típusú Lufthansa járata parkol be.
- Na, ezt nézzük meg. Mindig érdekes, ahogy egy repülőgép megérkezik, és lezajlik a kiszállítás folyamata. Itt azonban már kötelezően viselnünk kell ezt a szép sárga mellényt. – mondja mosolyogva.
Egy repülőgép érkezésénél átlagosan 7-8 ember dolgozik, és mindenki pontosan és felkészülten látja el a feladatát. Ahogy kiszállunk az autóból, felvesszük azt a bizonyos sárga mellényt, arra leszek figyelmes, hogy egy rendőrautó villámgyorsan a repülőgép elé parkol, és a rendőrök nagyon gyors iramban felszállnak az első ajtón a repülőgépre.
- Most mi történik? Miért vannak itt a rendőrök? – kérdezem meglepetten.
- Ez a járat Németországból érkezik, és valószínűleg olyan utas, vagy utasok vannak rajta, akiket az ország kiutasított, és felrakta őket erre a járatra. Nem közveszélyes bűnözőkről van szó, hanem illegális bevándorlókról. Ezért vannak itt a rendőrök. Sajnos ez elég gyakori jelenség itt a reptéren.
Ezután követjük végig a kiszállítás és a tankolás folyamatát. Az utasok az első ajtón szállnak le, a takarító személyzet máris készen áll, hogy a hátsó ajtón beszálljon, és készítse fel a repülőt a következő útjára. Közben megkezdődik a csomagok kipakolása is, és a műszerek ellenőrzése.
Nem messze a Lufthansa járattól, a Swissair gépe pedig éppen készen áll az indulásra. Azonnal odamegyünk, hogy végig nézhessem és megtapasztaljam, hogyan tolják ki a kifutópályára a hatalmas gépet. Mindig is szerettem volna tudni ennek a titkát!
Beültem a vontató autóba, amelynek vezetője koncentrálva, higgadtan tolta ki a Swissair gépét. Az egész folyamat néhány percig tartott, és számomra hihetetlen élmény volt!
Ezt követően hajtunk tovább, hogy elmenjünk a 2-es utópálya végére.
A leszálló pálya 3.7 km hosszú és 45 méter széles. Az un. bevezető fénysor segíti a repülőgépeket, hogy pontosan tudjanak landolni a pályán, a két végén van az ILS (Instrumental Laending System), a rádiós műszaki irányító berendezés, és a pálya két oldalán van még egy egy optikai rendszer is. Ezek a műszerek segítik a pilótákat a leszállásban, hiszen a repteret úgy kell üzemeltetni, hogy mindenfajta időjárási viszonyok között működőképes legyen.
„Ezt feltétlenül szeretném megmutatni. Milyen érzés is az, amikor az ember feje fölött 70 méterre száll egy hatalmas gép” – mosolyog Hardy Mihály.
Máris érkezik egy újabb járat, majd azt követően ismét egy. Igen, igaza volt, hatalmas élmény!
- Tud fogadni a reptér nagy gépeket is? Gondolok itt például a Jumbo Jet-re.
- Igen, természetesen tudunk fogadni nagy repülőgépeket is. Ami a pályák műszaki karakterét illeti: a szélesség, hosszúság, a teherbíró képesség, repterünk a világ összes létező repülőgépét képes fogadni, a legnehezebbeket és legnagyobbakat is. A baj csupán az, hogy a terminálhoz nem tudjuk őket beállítani, mondjuk az Airbus A380-ast, mivel a terminál épülete és a beton teherbíró képessége sem megfelelő ehhez. A Jumbó – t viszont simán fogadtuk máskor is.
Ahogy hajtunk tovább látom, ahogy egy kis fürge állatka szalad át az úton.
- Ez a kis állat mi volt?
- Ez egy ürge volt. Az ürge Magyarország egyik leg védettebb rágcsálója. A repülés biztonság biológiai védelme miatt fontos. Csapdával összefogdossuk őket, és elvisszük a Kiskunsági Nemzeti Parkba, majd ott szabadon engedjük őket. Az ürge ugyanis a ragadozó madarak tápláléka, a ragadozó madarak pedig veszélyt jelentenek a repülésre. Emlékezetes a US Airways gépének esete, amely vadlibákkal ütközött, majd kényszerleszállást hajtott végre a Hudson folyón. Ugyanez történne, ha egy gép ragadozó madarakkal ütközne. Mi úgy akadályozzuk ezt meg, hogy levágjuk a füvet, mert akkor a ragadozó madarak tápláléka nem talál ott fészket, így a madarak is kisebb számban jelennek meg a reptéren.
Ezt követően észreveszem, hogy két fiatalember fényképező géppel a kezében üldögél egy padon, a reptér mellett.
- Ők fotósok?
- Ez itt az ún. „Spotter domb” a fotósok dombja. Ezt mi építettük azért, mert régebben mindig kivágták a kerítést, hogy átférjen rajta az objektív…imádják a gépeket fotózni, amit teljességgel meg tudok érteni. Emiatt amit kiástunk az építkezésnél, felhalmoztuk ide, építettünk egy mesterséges dombot, lebetonoztuk a tetejét, raktunk oda 3 padot, így szabadon tudnak fotózni a kerítés felett. Ők viszont megígérték, hogy tisztán tartják a területet. Ráadásul még segítenek nekünk, mert ha bármilyen rendellenességet látnak, értesítik a biztonságiakat. Mi meghívjuk őket minden komolyabb reptéri eseményre. Nagyon jó a kapcsolatunk velük.
Ahogy haladunk vissza a kijárathoz, feltűnő, ahogyan emberek gyalogolnak a termináltól nem messze, egy körbe kerített folyosón.
- Ilyet sem láttam még. Ők hová igyekeznek?
- A többi reptérrel ellentétben nálunk három féle beszállási módszer van. A legtöbb reptéren általában busszal viszik ki az utasokat, vagy „csápon” – azaz utasfolyosón közvetlenül – szállnak be, nálunk a földi kiszolgálás díját és a buszt nem nagyon akarják megfizetni a fapados társaságok, így az volt a kérésük, hogy építsünk az utasoknak egy un. „bádog terminált”, vagyis basic boarding gate – et. Ez valóban egy nagyon olcsó megoldás, ezen tudnak némi pénzt spórolni a fapadosok, most éppen idejön be az easyJet, amit az előbb láttunk leszállni.
- Megmondom őszintén, nem is gondoltam volna, hogy ekkora forgalom van itt a reptéren.
Igen, szép forgalmat bonyolítunk le. A Malév csődje után a Budapest Airport nagyon szépen visszahozta a korábbi szintet, amely folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. Nagyon sok repülőgépet tudunk még fogadni, 15-20 évig itt Budapesten még fel sem merül, hogy új pályát kelljen építeni. Ez az elhelyezkedés, ami itt van, a legjobb ugyanis a két pálya között van a terminál, itt a legrövidebb a gurulási út, az egyiken leszállnak a gépek, majd bemennek a terminálhoz, kirakják az utasokat, és hajtanak át a másik pályához felszállni. Sok helyen – főleg Amerikában – háromszög alakban veszik körül a terminált a pályák, és ha rossz a szélirány, akkor a gépeknek sokat kell gurulniuk a pályán, amivel viszont nagyon sok kerozin elmegy. Az egész terület még mind alkalmas cargo fejlesztésre, tavaly 8.5 millió utasunk volt, még kb. 10.5 millió utasig van szabad kapacitásunk a meglévő terminálra, még kb. 3-4 év míg azt feléljük. Ezt követően még tudunk terjeszkedni a repülőtéren, és még tudunk új terminált építeni.
Lassan visszatérünk Hardy Mihály irodájába, amelyet teljesen betelít a sok kedves repülőgép makett. Felejthetetlen élményt nyújtott számomra ez a mai nap, és a kedves történetek sokasága. Még egy gyönyörű képes könyvet is kaptam ajándékba, a Sky Court fotóalbumot, amely a 2-es terminál átalakításának pillanatait örökíti meg.
- Köszönöm szépen ezt a szép könyvet, a fantasztikus reptéri körbevezetést, és az interjút!
- Nagyon szívesen!
A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér rövid összefoglaló adatai:
- 1950. május. Terminál 1 nyitása, 7.133 utas
- 1983: a második kifutópálya és az új torony átadása
- 1985: Terminál 2A nyitása, 2.2 millió utas
- 1998: Terminál 2B nyitása, 4 millió utas
- 2005: Terminál 1 teljes felújítása, átalakítása, „Fapados Boom”, 8 millió utas
- 2005-ig a reptér a Magyar Állam tulajdonában volt
- 2005: A reptér a privatizáció során a brit BAA kezébe került
- 2007.június 16.: a német HOCHTIEF AirPort cég vette át a repteret a britektől
- 2013. október: a német HOCHTIEF eladta tulajdonjogát a kanadai PPS Holdingnak.
Szőke Marianna
