Az anyagcserét befolyásoló tényezők

A legfontosabb tényezők közé tartozik a kor, a nem, a táplálkozás, a külső hőmérséklet, a hormonális folyamatok, az emésztés, a megváltozott állapotok, közvetetten a fizikai aktivitás, továbbá az élvezeti cikkek.

Gyermekekben még nagy az energiaszükséglet a növekedés miatt, azonban az életkor előre haladtával, különösen 35 év felett már fokozatosan csökken az alapanyagcsere, aminek egyik oka az izomszövet folyamatos csökkenése, az anyagcsere lassulása. Ahhoz, hogy megőrizzük korábbi testsúlyunkat, kevesebb energia bevitele vagy több energia felhasználása szükséges.

A férfiaknál az izomszövet nagyobb tömege, a zsírszövet viszonylag kisebb aránya illetve a férfi nemi hormonok jelenléte miatt mintegy 5-10%-kal nagyobb az alapanyagcsere, mint az azonos tömegű és testmagasságú nőknél.

A nagyobb testfelszín – a testmagassággal összefüggésben – szintén befolyásolja a metabolizmust. Nagyobb testfelszín esetén intenzívebb az alapanyagcsere a fokozott hő leadás következményeként. Minél kisebb a szervezetben a zsírszövet aránya, annál nagyobb az alapanyagcsere. Ezért kellene inkább megelőzni az elhízást, azaz a zsírszövetek aránytalan felszaporodását, mint folyamatos, kudarcokkal tarkított fogyókúrákat folytatni.

A rendszeres testmozgás közvetetten növeli az alapanyagcserét. Rendszeres fizikai aktivitás esetén ugyanis nő az izomszövet tömege. Mindemellett az izommunka olyan hormonális, idegi változást indukál, ami fokozza az alapanyagcserét. Megfigyelték azt is, hogy egy aktív sportolónak kb. 5%-kal nagyobb az alapanyagcseréje, mint az azonos nemű, testmagasságú és testtömegű inaktív személynek. Különböző mértékű terhelésnél eltérő a felhasznált energia mennyisége és a felhasznált tápanyagok. Közepes szintű (szubmaximális) terhelésnél van elég oxigén, és elsősorban a zsírok, valamint a cukor lebontása “aerob”(oxigénnel) úton történik, nem termelődik tejsav, a mozgás sokáig folytatható. Maximális terhelésnél nem jut elég oxigén az izmokhoz, a cukor lebontása anaerob (oxigént nem felhasználó módon) zajlik, melléktermékként tejsav termelődik, ami gátolja a zsírok felhasználását. Nem hatékony, mivel nagy az energia veszteség és csak rövid ideig folytatható. A nagyon rövid távú terhelés a szervezet gyors energiaraktárait (kreatinin, ATP), a rövid-középtávú a szénhidrát raktárakat érinti, a közép-hosszú távú terhelés a zsírok, majd a fehérjék lebontását indítja el.

A testmozgás hosszú távú hatásai közül a legfontosabbak a következők: csökken a zsírszövet mennyisége, nő az izomerő, csökken a vérzsír és a “rossz” koleszterinszint, nő a “jó” koleszterin szintje, csökken a vérnyomás, csökken a testsúly, csökken a cukorbetegség kockázata, csökken a szívbetegségek kockázata akár 45%-kal, erősödik az immunrendszer, fokozódik az étvágy, csökken a csontritkulás kockázata, és a testmozgás segít az Alzheimer-kór megelőzésében is.

Egyes hormonok is komoly hatással vannak az anyagcserére, például a pajzsmirigy-hormon (a tiroxin), az adrenalin és a férfi hormonok fokozzák azt. A megváltozott állapotok, például a vérzés, különböző műtétek, betegségek szintén rövidebb-hosszabb ideig 5-50 % közötti mértékig fokozhatják az alapanyagcserét.

Az anyagcsere-folyamatok teszik lehetővé az életet. Szervezetünk, mint egy tökéletesen működő gépezet precízen szabályozza a folyamatokat, alkalmazkodik a változásokhoz. A szabályszerűségek ismerete azért hasznos, mert segítségükkel képesek vagyunk úgy táplálkozni és tevékenykedni, hogy elkerüljük a betegségekhez vezető tartós túlkapásokat, aránytalanságokat.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*