Egy magyar sztár Hollywood – ból

Kathleen Gati szinésznő magyar imigránsok gyermeke. Édesapja karmerster, édesanyja opereaénekesnő volt. Ma Hollywoodban elismert, sikeres szinésznő.

Régmúlt:

Édesapám temesvári, édesanyám budapesti. Apukám 1946-ban ment Pestre tanulni Kodaly Zoltánnal. Édesanyám ebben az időben opera- énekesnek tanult a konzervatóriumban. Egy nap, 1950 augusztusában véletlenül háromszor összefutottak különböző helyeken. Szinte vibált körülöttük a levegő, igy elkerülhetetlen volt, hogy ne szövődjön köztük szerelem. Úgy érezték, hogy ez egy sorsszerű találkozás volt, igy november 10-én már össze is házasodtak.

1956-os forradalom után úgy döntöttek, hogy elmenekülnek Kanadába. Kalandos volt ez az utazás, Jugoszláviáig taxival mentek, onnan rövid időn belül eljutottak Münchenbe, ahol repülőgépre ültek, de a gép felszállás után röviddel lezuhant. Nagyon sokan meghaltak, de nekik óriási szerencséjük volt, mert sok sérüléssel ugyan, de életben maradtak. Néhány hónapot kényszerpihenővel töltöttek. Előbb kórházban, majd szanatóriumban, ahol édesanyukám újfajta rosszullétekre panaszkodott. Az orvos nyugtatta hogy a sokk meg a sérülések miatt van, de rövid időn belül kiderült, hogy nem beteg, csak éppen állapotos…velem!

A történtek után a mamám többé nem akart felszállni repülőgépre, igy hajóval folytatták az útjukat Kanadába, de állitólag az is az egyik legrosszabb útjuk volt a tengeren. Miután végre Montreálban kiszálltak a hajóból az én drága szüleim, újra kezdték az életet velem, hiszen 1957 augusztus 13-án megszülettem. Hát ilyen kalandosan kezdődött az életem.

Anyukám feláldozta a karrierjét a családért. Ettől kezdve minden idejét nekünk szentelte. Aki újrakezdte már az életet külföldön, az pontosan tudja , hogy ez milyen nehéz. Apu eleinte taxi, illetve kamion sofőrként dolgozott. Később felvételt nyert a montreáli zenekarba. Zenészemberként hegedűn és brácsán játszott. Mindkettőre jelentkezett, nagyon korrekt volt a felvételi, mert a felvételiztetők egy függöny mögül hallgatták a jelentkezőket. Nem láthatták ki az aki megszólaltaja a hangszert, igy abszolut a tehetség döntött. Évekig dolgozott itt és egy idő után karmesterként kezdett dirigálni egy zenekart Victoria városban. 40 évig nagyon sikeres karmester volt világszerte. Édesanyám 1991-ben 65 évesen meghalt, édesapám ma 87 éves és egy otthonban él.

Korai évek, tanulmányok:

Milyen volt a gyermekkorod?

Sokat nevettünk, sokat utaztunk, rengeteg zenét hallgattunk, főként klasszikusokat, mert apu tanult, meg készült a koncertjeire. Érdekes módon a zene hatással volt az egész életemre. A zene befolyásol, érzelmeket ad, elvarázsol, megnyugtat, vagy éppen felzaklat. Nagyon érzékeny kislány voltam amúgy is, mindig pontosan tudtam, hogy mit akarok. 3 éves koromban láttam a ” Gizelle”-t és akkor határoztam el, hogy balett táncos leszek.

Elkezdtem tanulni a balettet, mellette elkezdtem színi iskolába járni. Később amikor már rendszeresen felléptem az iskolai rendezvényeken, éreztem, hogy jó úton járok. Sajnos nem vagyok egy igazán balerina alkat, de ennek ellenére az volt az álmom, hogy a híres orosz Bolsoj balettkarban táncolhassak. Ezért elkezdtem oroszul tanulni, de emelett folytattam színi tanulmányaimat, és rendszeresen énekórákat vettem, és mellesleg egyetemre jártam. Ez egy igen kemény időszaka volt az életemnek, szinte aludni is alig volt időm. Az orosztudásomnak, plusz a kelet-európai akcentusomnak (amit a szüleimtől mimikáltam!) később nagyon sok szerepet köszönhettem. Egyébként nagyon sok akcentusos szerepet csinálok, itt is hasznosítom azt, hogy több nyelven beszélek. Most éppen augusztus óta a General Hospital nevü szappanoperában játszom egy svájci-német orvosnőt. A 24 óra c. sorozatban pedig az orosz elnök feleségét jatszottam.

Karrier:

Hogy kezdődött el a karriered?

Nem volt könnyű, nagyon kemény volt, és mint mindenki más, én is megfizettem a tanulópénzt. Hollywoodba naponta nagyon sokan jönnek olyan álmokkal, hogy karriert csináljanak, naponta 3000 új , friss arc érkezik. Sokan közülük azt hiszik, a szépség elég a sikerhez, és nem mennek iskolába, azt hiszik valaki felfedezi őket. Biztosan akadnak ilyenek is, de a többség eltűnik a süllyesztőben. A magam részéről, én sokat tanultam, készültem rá, hogy szinészként mindig, mindenhol megtudjam majd állni a helyemet. New Yorkban tanultam évekig, isteni tanárokkal egy rendkívül jo színiiskolában. Nagyon sokat játszottam szinházakban, de az első igazi sikerem egy szappanopera volt New Yorkban. Aztan jött egy filmszerep, meg még egy, aztán még egy. Szép lassan, de biztosan , rendszeresen kezdtek megtalálni a szerepek, építkeztem, mint egy teknősbéka. Ez a mai napig így megy, egyik szerep hozza a másikat.

A színészet egy nagyon érdekes hivatás, mert mindig minden változik. Lépést kell tartani a korral. A mai világban frissiteni kell magad, meg kell újjulnod nap mint nap. Manapság minden az interneten zajlik. Amikor 25 éves voltam egy producer azt mondta nekem, hogy “Te nem vagy elég szép”, és most 25 évvel később változott a világ, sokkal többféle karakterű nő létezik. Ebben a mostani világban az én karakterem sokkal kelendőbb. Lehet 25 évvel később kellett volna születnem. Megtaláltuk az én imagemet, ami mára már kitűnően működik. Játszottam háziasszonyt, orvost, kurvát, apácát, nővért; fel nem tudom sorolni milyen sokféle karaktert alakítottam már eddig.

1990 nagyon sikeres évem volt, ekkor készültem átköltözni New Yorkból Los Angelesbe, ugyanis remek ajánlatokkal bombáztak az ügynökségek. Körülbelül ebben az időben derült ki, hogy anyukám halálos beteg és akkor úgy döntöttem, hogy életének utolsó időszakában vele leszek. Sajnos 1 évvel később szegénykém meghalt, de akkor az ügynökségek által kínált lehetőségek már nem álltak fent. Los Angelesben a dolgok nagyon gyorsan változnak, egy év múlva már azt sem tudták ki voltam.

Magyarországi időszak:

1989-ben forgattam a Goldberg variációk c. filmet Grunwalsky Ferenccel. Akkor döntöttük el az akkori párommal, Dettre Gáborral, hogy megyünk Magyarországra forgatni, az Ő “Tekerőlantos” c. filmjét. Nem sokkal később megnyertem a filmkritikusok diját a Goldberg variációk c. filmszerepemért. A rendezők felfigyeltek rám és ezután kaptam még egy szerepet a “Sose halunk meg” c. filmben. Aztán a Senki földje c. film-ben dolgoztam Jeles Andrással. Egymás után jöttek a jobbnál- jobb szerepek. Azt, hogy én ebben az időszakban Magyarországon játszhattam a fantasztikus szerepeket az nekem egy jutalomjáték volt, és tudom, hogy mindezt édesanyámnak köszönhettem. Imádtam Magyarországon lenni. 6 évet töltöttem ott a legnagyobb boldogságban. Sok mindent csinálhattam, sok barátom volt. Volt egy cégem a Nusi Nasi süteményház, meg az Off Broadway kávéház, ami akkoriban nagyon népszerű volt Budapesten. Egy színházam is volt, az Off Broadway Színház, és úgy érzem az egész ország szeretett, magába fogadott…életem egyik legboldogabb időszaka volt. Nagyon nehezen hagytam ott Magyarországot, de 6 év után úgy gondoltam most jött el az ideje annak, hogy visszatérjek Los Angelesbe.

Újra Los Angelesben:

Adtam magamnak 3 évet az új karrier kiépítésére Hollywoodban. Az első három hónapot Los Angelesben végigsírtam a kis garzon lakásomban. Senkit nem ismertem, senki nem keresett, senki nem hívott az ügynökségektől. Sírás közben azon gondolkodtam, hogy mit keresek itt? Magyarországon mindenki kedvence voltam, voltak barátaim és dolgozhattam kedvemre. Nagyon nehéz volt az újrakezdés a nagy Hollywoodi “gépezet” nehezen indult be , ebben az időben kaptam egy tv sorozatban egy kis szerepet, amelyben egy rendőrt játszottam, de sajnos ez nem volt elég a megélhetéshez. A színészet mellett el kellett mennem egy parfümériába dolgozni. Soha nem felejtem el: egyszer jött egy fiatal magyar házaspár és Ők kérdeztek: “ Jajj maga nem a Gáti Kati? Hát mit csinál maga itt?” – Azt hittem, hogy meghalok, egy Magyarországról érkező turista nem igazán tudja elképzelni, hogy ha itt élsz Amerikában és nincs pénzed el kell menned és dolgoznod bármit, mert enned kell, mert a számlaidat fizetned kell. Itt nincs olyan úgynevezett szociális háló, mint Európában, teljesen magadra vagy utalva.

Ekkoriban kaptam a következő szerepet, egy orosz cselédet játszottam egy humoros sorozatban…ezt a szerepet nagyon szerettem. Azt hiszem itt volt a fordulópont, ezután szépen, lassan de biztosan elkezdtem újra pénzt keresni, mint színész, így feladhattam a másik állásomat a parfümériában. Mindig mondom mindenkinek, hogy őrizzétek az álmotokat, hiszen egyszer vagyunk ezen a földön, és mindent akkor kell megélni amikor történik. Nekem sajnos nincsen gyerekem, mert a karrierem építésére koncentráltam, férjhez is csak egy éve mentem…végül is ezt az árat fizettem a sikerért.

Hollywoodban élek és dolgozom már több, mint 15 éve. Nem vagyok egy szupersztár, de sokat foglalkoztatnak, és ez engem nagyon nagy büszkeséggel tölt el. Amúgy hollywoodi színész szakszervezetben 200 ezer színész van (azon 2 millió színészen kívül, akik nincsenek a szakszervezetben). Sokan vagyunk, nagyon sokan!

Hitvallás:

Katikám, ahhoz valaki ide eljusson nagyon erősnek és keménynek kell lennie, így van?

Igen ez így van, nagyon erőssé kell válnod, mert ez nem a gyenge embereknek való. Azt mondják olyan bőrödnek kell lenni, mint egy rinocérosznak, de a lelkednek olyan könnyűnek kell lenni, mint egy pillangónak. Ez a kettősség elég nehéz. Nekem volt egy érdekes esetem az ABC (nagy televizios csatornának) egyik rendezője azt mondta nekem egy meghallgatáson 15 évvel ezelőtt –“ Te isteni színésznő vagy , de nem vagy elég szép az ABC-nek. Abban a pillanatban tudtam, hogy ezt a mondatot soha nem fogom elfelejteni, sokat sírtam emiatt. Legközelebb 15 év múlva láttam Őt újra – “Olyan ismerős vagy nekem..honnan ismerlek?”-kérdezte – “New Yorkban találkoztunk 15 éve.” – válaszoltam. Láttam rajta nem emlékezett, hogy akkor régen mit mondott nekem. És mikor megkérdezte, hogy mit csináltam az elmúlt 15 évben, elkezdtem neki felsorolni azokat a produkciókat, amelyekben ez ABC égisze alatt játszottam. Engem ez akkor nagy boldogsággal és elégtétellel töltött el, hiába a siker a legjobb eszköze a “bosszúnak”.

Nekem édesanyám volt a legfőbb támaszom, bizalmasom. Sajnos nagyon fiatalon meghalt és ez sokkal jobban megviselt engem, mint valaha gondoltam volna. Rendkívűl fontos, hogy legyen valaki körülöttünk, akire támaszkodhatunk, akivel megoszthatjuk legbensőbb érzéseinket, titkainkat. Nem olyan régen megkérdezték tőlem, hogy meddig akarok játszani, mint színész? Akkor elgondolkodtam, hogy én imádok játszani,imádok a szinpadon, a kamerák előtt lenni, ez nekem nem munka, ez egy életforma, amiben benne van a szívem, lelkem. Mindamellett kőkemény feladat a napi hosszú szövegek megtanulása, és a forgatások szélsőséges időben. Olykor 12-18 órán keresztül kell étlen- szomjan dolgozni. Egy külső szemlélőnek ez egy csillogó világ , de aki benne van az tudja, hogy itt farkastörvények uralkodnak.

Mostanában a General Hospital c. szappanoperában játszom, (ami éppen az ABC ismert csatornán megy, több mint 50 éve!). Egy jópofa svájci-német pszichiátert alakítok, itt pl 2-3 naponta adnak 30-50 oldalt, amit meg kell tanulnom. Sokszor 5-6 epizódot leforgatunk egymás után, ez elképesztő mennyiségű szövegtanulást igényel, de én csinálom, mert imádom a munkám. Úgy éltem az életemet, hogy azt csináltam, amit én akartam, az én utam és nagyon élvezem ezt.

Tervek:

Rengeteg mindent elértél a hivatásodban. Szép vagy, sikeres vagy, boldog vagy. Mit szeretnél még elérni?

Nagyon szeretnék többet Európában dolgozni, a szívem oda köt, és európai témák sokkal közelebb állnak hozzám. Szeretnék filmeket csinálni, imádok filmet forgatni, az a kedvencem. 

IMG_1777

Az én gyökereim Európába, Magyarországra vezethetők vissza. Imádtam ott dolgozni , de azt hiszem bárhol Európában szívesen játszanék, vagy talán még jobb lenne a két kontinens között megosztva.

Férjhez mentem, már 6 éve élek egy nagyon boldog kapcsolatban, amit köszönök a sorsnak. A férjem építészmérnök, Ő itt született, de szereti Európát és beszélünk róla, hogy 8-10 év múlva esetleg visszaköltözünk. Van egy lakásom Budapesten, így ez sem lenne probléma.

Te abszolút világpolgár vagy. Minek vallod magad amerikainak, kanadainak, magyarnak?

Sokáig egy kicsit el voltam veszve, mert igazából én sem tudtam azt , hogy pontosan hova tartozom. Kicsit gyökértelen vagyok, amolyan igazi világpolgár. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy kanadai szívem, amerikai agyam és magyar lelkem van. Amikor Magyarországon éltem akkor egy idő után elkezdtem újra magyarul álmodni.

KGAuditionphoto

Boldog ember vagy?

Igen, a válasz, egyértelműen igen. A magánéletben, a munkában is abszolút boldog és kiegyensúlyozott vagyok. Szeretek és szeretnek, és mindemellett van egy fantasztikus karrierem Hollywoodban. Az élet a sors szeret engem, amiért én nagyon hálás vagyok.

 

 

 /Kereki Kati/

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*