Tárulj, Cézanne!

Mintegy 150 művön keresztül mutatja be Cézanne és a múlt – Hagyomány és alkotóerő címmel a francia festő életművét és annak előzményeit a Szépművészeti Múzeum kiállítása.Magyarországi tudósítunk az Európa szerte híres kiállításon járt.

Kígyózó sorok a Szépművészeti múzeum bejáratánál. Nem csoda, hiszen Cézanne a művészet történetének legnagyobb mesterei közé tartozik. A tárlat megrendezésének költségeire összegründolni a 400 millió forintot, több mint öt évet tölteni előkészületekkel, naprakész kontaktusban állni olyan világvezető múzeumokkal, mint a párizsi Louvre, londoni British Museum vagy Tate, a firenzei Uffizi vagy new york-i Metropolitan… ehhez bizony kell egy jó adag elhivatottság, mellyel Geskó Judit kurátor (és művészettörténész) létrehozta a kiállítást.

A 19. századi festészetet radikálisan átalakító, a 20. századi irányzatoknak ihletet adó, élete majdnem egészében el nem ismert, de dúsgazdag családja miatt viszonylagos nyugalomban alkotó festő életművéről ugyanis olyan könnyen emészthető, átlátható, a tudást észrevétlenül becsempésző kiállítást kapunk, amit lényegében tilos kihagyni. A nagyközönség, életművének egy nagyon leszűkített válogatását ismeri. A februárig látható kiállítás azonban a négy évtizedes művészi út egyik lehetséges olvasatát kívánja adni, az életművet egy különleges megközelítésben. Cézanne és az általa nagyra tartott mesterek viszonyának szempontjából-vizsgálva. Mintegy 40 olyan művet is bemutatva, amelynek alkotói – mások mellett Luca Signorelli, Raffaello, Michelangelo, Poussin, Chardin, Goya, Delacroix és Courbet – nagy hatással voltak Cézanne művészetére.

A Cézanne-tárlatról nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is elismerően szólnak, egyebek mellett a Wall Street Journal, az Art Daily, az El País és a Neue Zürcher Zeitung is pozitív kritikát közölt róla, kiemelve a koncepció egyediségét, a bemutatott remekművek nagy számát, továbbá a szervezői munkát. A külföldi elismerések mellett a berlini, brüsszeli, bécsi és londoni reklámkampány is hozzájárult ahhoz, hogy a látogatók csaknem egyharmada külföldről érkezett. A Cézanne és a múlt – hagyomány és alkotóerőcímű kiállítás február 17-ig látható.

Ifjúkori művészetére nagy hatással voltak Eugène Delacroix és Gustave Courbet művei; rajzai és festményei ekkor váltak kifejezőbbé, de a később védjegyévé váló szenvedélyes, elnagyolt ecsetkezelés, ugyanakkor a határozott, kemény megjelenítés már ekkor jellemezték munkáit (Kék váza, 1857; Tannhäuser-nyitány, 1866–1867; Reggeli a szabadban, 1869 k.).

Cézanne az 1870-es évektől impresszionista kortársai hatottak művészetére, színei könnyedebbek és érzékletesebbek lettek, de a cézanne-i szigort ezek ellenére is érvényesíteni tudta képein. Auvers-i és provance-i tájképein a meleg színek és a hideg árnyékok tónusváltakozása ötvöződik helyenként az impresszionistákra jellemző fényárral (A marseille-i öböl, 1885).

Az „aix-i remete”-ként is emlegetett Cézanne ábrázolásmódja az 1880-as évek második felére érte el művészi csúcspontját, ekkor készültek legismertebb képei (A komód, 1887; Húshagyókedd, 1888; Kártyázók-ciklus, 1892–1895; Nagy fürdőzők-ciklus, befejezetlen, 1898–1906).

 

Bár színkezelése az impresszionistákéval rokonítja művészetét, képszerkesztési elveiket azonban elvetette: a körülvevő valóság nem oldódik fel a színkavalkádban, sőt, annak ellenére a témát, a teret alkotó formák és tömegek geometrikus szigorral jelennek meg kevéssé részletező képein. Ezzel a látványszerkesztési elvvel Cézanne döntő hatást gyakorolt a 20. századi fauve-ok festőcsoportjára, az expresszionistákra és a kubistákra.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*