Az elmaradhatatlan velencei karnevál

Sok gyönyörű hely van Olaszországban, de az egyik legkülönlegesebb Velence. A víz borította utcák varázsa sok-sok embert lenyűgöz. És persze, ebben a városban rendezik meg minden évben azt a híres, elmaradhatatlan farsangi karnevált. A hosszú tél után jól esik egy kis álarcos bohóckodás. Alakoskodó, maskarás turisták tízezrei örvendeznek, szórakoznak az utcákon ilyenkor, de vajon hogyan volt ez régen? 

Hajdan a karnevál volt a legkedveltebb mulatságok egyike. Az első írásos emlékek 1094-ből valók, s bár Velence félelmetes mediterrán tengeri hatalomként győzelmeit sorra aratta és sorozatosan meg is ünnepelte, csak a XVIII. században nyerte el a karneválok városa címet. Ekkoriban már Európa nemesei százával özönlötték el, hogy jól kimúlassák magukat a város terein és utcáin, a kaszinókban és színházakban. 1869-ben például az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója, Ferenc József is részt vett – inkognitóban. Amikor viszont a köztársaság megbukott, a karneválról is megfeledkeztek. A hagyomány pompás újraélesztése két és fél évtizeddel ezelőttre, 1979-re tehető. S ma már a világ legrangosabb eseményeinek egyike.


A karneváli ünnepség időszaka hagyományosan húshagyó csütörtöktől húshagyó keddig tart. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek. Amikor a felvonuló tömeg elérte a Szent Márk teret, az ökröket lefejezték a dózse szeme láttára egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával. Ezzel szemben az ünnepségsorozat végén – húshagyó kedd éjjelén – szintén a Szent Márk téren az egybegyűltek levették maszkjaikat, és kórusban búcsúztak, azt kiáltozva: Elmegy! Elmegy! Elmegy! Manapság a Kis galamb röpte vagy az Angyalok szárnyalása elnevezésű esemény hívatott a modernkor karnevál kezdetét jelezni.


A húshagyó csütörtököt követő vasárnap 12 órakor a Szent Márk teret elözönlik a külföldiek és a velenceiek. Az idő legtöbbször kegyes, és a téli nap is szépen süt. Mindenki az eget bámulja a kis galamb, az angyal jövetelét várva. A kis, papírból galamb alakúra formált bábot a Szent Márk templom harangtornyából egy kábel segítségével engedik le. Félúton lefelé konfettiesőt zúdít a téren álló tömegre. A kis galamb röpte a hajdani karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscara Loggiaja között kifeszített kötélen.


Az álarc mára Velence szimbólumává, a karnevál jelképévé vált. A maszk az álruhával együtt szerves része lett a város mindennapos életének és kultúrájának. Kezdetben a törvény csak a karácsonyt követő Szent István napjától, a karnevál kezdetétől tette leehetővé a maszk viselését egészen az ünnep végéig, húshagyó keddig. Később a maszk használatának időtartamát meghosszabbították. Az álarc jelentőségét bizonyítják az ismert vígjátékíró, Carlo Goldoni (1707-1793) komédiái is, melyekben a maszkok mindig fontos szerepet játszottak. Az álarcot azonban nemcsak szórakozásra használták. Hiába korlátozták viselését törvények, a korabeli híradásokból kiderül, hogy az álarc lehetőséget nyújtott a fegyverviselésre (melyre akkoriban nagy szükség volt) anélkül, hogy bárki felismerhette volna az éjszakai randalírozót vagy szerencsejátékost.

Az első női gondolás!

Változnak az idők Velencében. A lagúnák városában az elmúlt 900 év alatt kizárólag férfiak dolgoztak gondolásként. A gyengébb nem első képviselője, Giorgia Boscolo 23 éves, két gyermek Patrik és Nicolas édesanyja. Marghera-ben él családjával, és Velence Castello kerületében dolgozik egy éteremben. Családi hagyományokat folytat, édesapja Dante, Velence egyik legismertebb gondolása. Gyerekkori álma valósult meg.

Nem ez volt az első próbálkozása a felvételi vizsgán, de most sikerült a felvételi követelményeket teljesítenie. A hagyomány felett győzött a demokrácia. A gyakorlati vizsgán egyenlő teljesítmények esetén a legfiatalabb jelentkező nyer felvételt. Így a kitartásához, a szerencse is párosult. Apja büszke lányára, továbbra is az a véleménye, hogy a gondolás egy férfi szakma – mert úgy nagy fizikai erő szükséges hozzá – de bízik lányában.

Sóhajok hídja

Velence egyik legjellegzetesebb épülete a Sóhajok hídja. A 1600-ban épült híd a törvényszék épületét köti össze a börtönökkel. Történelmi tény, hogy Velence igazságszolgáltatása elfogulatlanabb és emberségesebb is volt, mint bárhol másutt. Ezt bizonyítja, hogy a világon elsőnek szüntették meg 1660-ban a kínvallatásokat is. Tévedések persze előfordultak. Ilyen szomorú eset emlékét láthatjuk a Doge-palotából kijövet, a Szt. Márk-templom Piazzettára néző oldalán. A hagyomány szerint egy kenyeret szállító péklegény hajnali útján egy előkelő úr holttestébe botlott. Megdöbbenve húzta ki a tetemből a gyilkos tőrt.

Éppen jött az őrjárat, a fiú ijedten menekülni akart- a tőrrel a kezében fogták el. A tárgyaláson még az is ellene szólt, hogy  a meggyilkolt, aki a Tízek tanácsának tagja volt, a péklegény apját valamilyen kisebb bűnben elmarasztalta. Halálra ítélték. A kivégzés után derült ki, hogy a gyilkosságot egy másik patrícius követtel el szerelmi bosszúból. A Tanács megrendülten határozta el, hogy a templom falába illesztett mozaik Mária-kép előtt “örök időkre” minden éjjel két lángot kell égetni az áldozat lelki üdvéért. A lámpák alá, intésül a hasonlóan elhamarkodott ítéletek ellen, odavésette: “Emlékezzetek a szegény péklegényre,”

Velencei maszkok

ArlecchinoArlecchino

Arlecchino (Harlekin) az olasz commedia dell’arte egyik legnépszerűbb és legvidámabb karaktere. Eredetileg foltos-rongyos ruhában ábrázolták, a foltok azonban az évszázadok során színes rombusz-formákká váltak. Maszkja fekete színű, nagy vörös folttal a homlokán, amely egy ronda kelést szimbolizál. Arlecchino testileg rendkívül attraktív, gyors, akrobatikus mutatványokkal szórakoztatja a nagyérdeműt, belső tulajdonságai közül jellemzően  butaságát és mohóságát szokták kiemelni. A commedia dell’arte történeteiben gyakran okoz galibát gazdájának, Colombina iránt érzett szerelmét csak haspóksága és az urától való félelme múlja felül.

BrighellaBrighella

Brighella a commedia dell’arte egyik leggyakoribb figurája, a történetekben Arlecchino kapzsi és fukar párja. Öltözéke egyszerű, laza fehér munkaruhából és szintén fehér, zöld szegélyű nadrágból áll. Általában szolgaként ábrázolják, de néha megjelenik középosztálybeli szereplőként, például fogadótulajdonosként is. Megrögzött cselszövő, aki minduntalan vágyik a természet feletti hatalomra és persze a pénzre, amelyből számára sose lehet elég.
 

BurattinoBurattino

Burattino (Pedrolino) ritkábban előforduló, kevésbé jelentős szereplője a komédiáknak. Gyors észjárású, egyszerű földi halandó, aki lehet kocsmáros, fűszeres, vagy bármilyen egyszerű, világi foglalkozású figura. Gyakran ábrázolják szolgai szerepben, de ha épp közemberként van jelen, akkor is jóban van a szolgákkal. Bár a korabeli komédiákban nem tartozott a népszerű karakterek közé, alakja a későbbi századok bábjátékaiban gyakran visszaköszön.

 

CapitanoCapitano

Capitano (Capitan Scaramouche) lehet fiatal kalandor, de gyakrabban jelenik meg öreg, hetvenkedő spanyol tengerész tisztként, aki hangzatos történeteket mesél állítólagos hőstetteiről, például arról, hogy egyedül vert meg egy egész seregnyi törököt, majd ezután még a szultán szakállát is letépte. A valóságban azonban az első adandó alkalommal gyáván megfutamodik az ellenség elől. Öltözékéből elmaradhatatlan a köpeny, a jellegzetes tollas kalap, a csizma, oldalán pedig mindig kardot visel. Capitano igazi nagyvilági figura, aki nem veti meg a könnyűvérű nőket sem.

ColombinaColombina

Colombina (neve olaszul “kis galambot” jelent, gyakran Arlecchina néven is szerepel) a commedia dell’arte komikus szolgafigurája. Többnyire foltozott, rongyos ruhákban jár, könnyen felismerhető a szeme körüli cifra festésekről, illetve dobjáról, melyet mindig magánál tart. Gyakran vesz részt a Pantalone elleni cselszövésekben és szerelmi konfliktusokban, melyek során leginkább szerelmes úrnőjének segít.

 

DottoreDottore

Dottore (Il Dottore) rendkívül gazdag főúr, vagy orvos, aki állítása szerint mindenhez jobban ért, mint bárki más, legyen az orvostudomány, jog vagy filozófia. Művelt ember, aki Bolognában tanult. Rendkívül öntelt és nagyszájú, imádja villogtatni tudását, gyakran használ latin és ógörög kifejezéseket. A történetekben leginkább Pantalone mellett szerepel, lehet a barátja és a riválisa is. Dottore alantas viccekkel igyekszik a szebbik nem kegyeit keresni. Általában idős, túlsúlyos emberként jelenik meg a színpadon, aki feleslegesnek tartja, hogy az egészségével törődjön, az italt viszont nem veti meg. Maszkja az egyetlen a Commedia álarcai közül, amely csak a szemet és az orrot fedi. Orra jellegzetesen eltúlzott, hosszú, általában fekete, vagy valamilyen hússzínű árnyalatú. Ruházata általában fekete, néha fehér gallérral. Gyakran visel kalapot és hosszú, begombolható kabátot.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*