Szilveszter története és eredete

Az ünneplés hagyománya

A szilveszter Szent Szilveszter pápa ünnepe; ő a IV. században élt, az ünnep róla kapta a nevét, ugyanis Szent Szilveszter pápa az év utolsó napján hunyt el. A szilveszteri mulatozás, féktelen evés-ivás a római korban tartott szaturnáliákra vezethető vissza. A gondtalan fogyasztás aztán lassan az egész világon elterjedt szilveszteri hagyománnyá vált. A római korban a rabszolgák és uraik is egy asztalhoz ültek ilyenkor, s szó sem eshetett politikáról az asztalnál. A honfoglaló magyarok tavasszal vagy ősszel ünnepelték az újévet, s ennek az ünnepnek a jelentősége számukra sokkal inkább az évszakváltás volt. Hiszen a nomád népeknél ekkor hajtották a legelőre ki- illetve a legelőről be az állatokat. Ezek az ünnepek a pásztorünnepek formájában máig fennmaradtak. Sokára európaizálódótt ez a nap, mozgó ünnep volt még sokáig; volt, amikor vízkereszt környékén tartották. Később, a XVI. századig karácsonykor ünnepelték az újévet, amíg 1691-ben XII. Ince pápa ki nem hirdette, hogy az újév január 1-jén kezdődik. A keresztény világban azóta ünneplik e napon az újévet.

Népszokások

Szilveszterkor

Az ünnephez számtalan népi jóslat, időjárási megfigyelés, állattartási szokások, tilalmak kapcsolódnak. Protestáns vidékeken sokszor óévtemetést is rendeztek. Szokás volt még vidéken a nyájfordítás is, amely azt jelentette, hogy a juhokat, állatokat felkeltették, hogy forduljanak a másik oldalukra. Ha ez sikerült, akkor úgy tartották, hogy termékenyek lesznek a következő évben. Erdélyi hagyomány volt az óév kiharangozása és az újév énekléssel való köszöntése. Régen az év utolsó napjának álmaiból jósoltak az újévre vonatkozólag, ezért nem ártott a mulatozás mellett az alvásra is hagyni időt.

Újévkor

Régen falun a gyerekek és felnőttek is járták a házakat és mindenhol köszöntőket mondtak újévkor. A hagyomány szerint minden ember hitt a kimondott szó erejében, ezért ilyenkor olyan köszöntőket mondtak, amelyek csupa jókívánságok voltak az újévre. Még ma is élő hagyomány, hogy az újév első napjának cselekedetei ismétlődnek aztán később az egész évben. Sok helyen ma is kényesen ügyelnek arra, hogy csak olyasmit végezzenek újévkor, amit egész évben is végezni kívánnak. Általánosan ismert és elfogadott hiedelem, hogy újév napján tilos kivinni a szemetet, mert kivisszük vele a szerencsét is a házból. Asszonyoknak ilyenkor tilos volt a munka, s az állatokat sem dolgoztatták újévkor. Ismert népi szokás volt a fokhagyma kalendárium. Minden hónap egy fokhagyma volt, amelyre sót tettek. Ha a fokhagyma reggelre átnedvesedett, akkor arra a hónapra sok csapadékot vártak. Az újévi első látogató is fontos volt; ha férfi volt a vendég, az szerencsét hozott, ha nő, az szerencsétlenséget. Legalábbis a babona így tartja. A friss vízben való mosdásnak is nagy jelentősége volt. Egészséget hozott a mosakodás, és szerencsét is. Aki reggel elsőként húzott vizet a kútból, az úgy mondták, hogy elvitte az aranyvizet, azaz egész évben az ő oldalán fog állni a szerencse.

Zajkeltés, hangoskodás

A zajongás, minél nagyobb lárma csapása az ártó erők távoltartását szolgálja. Napjainkban ezt a célt szolgája a tüzijáték, petárda, s még számos hangos pirotechnikai eszköz. Régen azonban őseinknek ilyenek még nem álltak rendelkezésére. Ekkoriban a duda, karikás ostor, csengő, kolomp voltak a legismertebb eszközök a hangoskodásra.

Ünneplés ma

Szilveszter estéjén az emberek búcsút vesznek az óévtől, annak minden bújával, bánatával együtt. Új reményekkel, tervekkel vág bele mindenki az újévbe. Éppen ennek köszönhető, hogy hangoskodással, kiabálással, hangos pirotechnikai eszközökkel, tűzijátékkal szokás ezt a búcsúzást megtenni. A minél nagyobb hangzavar hivatott ugyanis a rosszat, a bánatot, azaz az óévet teljesen hátrahagyni, elfelejteni, s utat nyitni a szebb, boldogabb újévnek. Régen őseink az ártó szellemeket is ezzel akarták távol tartani a háztól. A szilveszteri bulizás célja az is, hogy jókedvvel, boldogsággal lépjen át mindenki az újévbe.

Pirotechnikai eszközökPirotechnikai eszközök (forrás:szegedma.hu)

A fogadkozás eredete

A fogadkozás is arra vezethető vissza, hogy mindenki új lappal lépjen az újévbe, s minden hibáját hátrahagyja. Ilyenkor szabadon le lehet tenni a terheket, s nyíltan megfogadható, hogy mi az, amit a következő évben jobban kell csinálni, ami az óévben nem működött jól.

A társaság ereje

Már az ókorban is népes számban gyűltek össze az ünnepre az emberek. Az óév búcsúztatása nem is történhet magányosan, hiszen a régi sérelmeket, hibákat, a bánatot egyedül nem lehet elfelejteni. A lárma, a hangos ünneplés, evés-ivás is mind-mind társas tevékenység. A fogadkozásnak is csak úgy van értelme, ha van valaki, akinek elmondható.

Étkezés, ételek újév napján

Még ma is ismert és betartott szabály, hogy újév napján tilos baromfit enni, mert az elkaparja a szerencsét. Viszont malacot enni kifejezetten ajánlatos, mert az a házhoz túrja a szerencsét. A lencsét, babot is azért esszük még ma is ezen a napon, mert a gazdagságot jelképezik és hozzák a házhoz. Egyes vidékeken rétest is sütnek, amit olyan hosszúra nyújtanak, amilyen hosszú életet szeretnének.

A szerencsét hozó sültmalac
A szerencsét hozó sültmalac

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*