Kik őrzik a világ pénzét?

Most, hogy a piacok lassan lecsendesednek, bemutatjuk a Fed felépítését és működését, mely számos összeesküvésnek is alapot ad. Időről időre felbukkannak ugyanis bizonyos kérdések a médiában, mint például a külföldiek nyomására dönt-e a világ legnagyobb központi bankja a kamatokról, pénznyomtatásról, de rendre felmerül a Rotschildok és a Fed kapcsolata is.

Az USA tizenkét, gazdaságilag legfontosabb városában – Bostonban, New Yorkban, Philadelphiában, Clevelandben, Richmondban, Atlantában, Chicagóban, St. Louisban, Minneapolisban, Kansas Cityben, Dallasban és San Franciscóban – elhelyezkedő központi bankok alkotják a Fedet. Mivel a világ legerősebb gazdaságának központi bankja döntéseivel családok milliói jelzálogterheinek növekedéséhez vagy csökkenéséhez, a pénzügyi piacok fellendüléséhez vagy összeomlásához, illetve a gazdaság növekedéséhez vagy recesszióba süllyedéséhez járulhat hozzá, alapvető fontosságú, kik hozzák meg a monetáris politikai határozatokat. A Fed Kormányzótanácsa felelős az alapkamat és a tartalékráta döntésekért, míg a Federal Open Market Committee (FOMC-magyarul szövetségi nyíltpiaci bizottság) a közvetlen piaci beavatkozásokkal járó döntésekért – írja közleményében a Conclude Befektetési Zrt.

A 12 fős FOMC-ben a Fed Kormányzótanácsának mind a hét tagja automatikusan szerepel – szól a Fed honlapjának tájékoztatója. A többi öt fő a Fed-rendszer tizenkét szövetségi bankjából kerül ki, de csak a New York-i Fed elnökének van bérelt helye, a további négy pozíciót a másik tizenegy szövetségi elnök foglalja el éves rotációban. Ráadásul a New York-i Fed elnöke tölti be az FOMC alelnöki posztját (az FOMC elnöke mindig a Fed Kormányzótanácsának elnöke). A New York-i Fed kitüntetett szerepe az FOMC-n belül annak köszönhető, hogy ez kontrollálja a teljes szövetségi tartalékrendszert, emellett pedig tárolja a világ jegybanki aranytartalékainak 22 százalékát.

A jelenlegi Fed-rendszer kereteit 1913-ban fektette le a Federal Reserve Act, mely megtiltja a 12 Fed-banknak, hogy részvényeikből akár egyetlen darabot is külföldieknek értékesítsenek. Ennek megfelelően a 12 Fed-bank részvényei a területükön működő kereskedelmi bankok és takarékszövetkezetek kezében vannak. Ők választják meg a regionális Fed-ek kilenctagú igazgatóságának hat tagját, valamint annak elnökét.

Ám a legnagyobb New York-i bankok – mint például a Citibank, a Chase Manhattan, a Morgan Guaranty Trust, a Chemical Bank, a Manufacturers Hanover Trust, a Bankers Trust Company, a National Bank of North America, és a Bank of New York – közül többnek is európai pénzintézet a tulajdonosa, mindenekelőtt a britek, jelesül a Rotschild dinasztia. Vagyis közvetve mégis uralják a legfőbb aranytároló New York-i Fed-et, s annak FOMC-tagságán keresztül az amerikai monetáris politikát?

A Rotschildok közvetett befolyással vannak a Fed-re?

Nem mondhati. Hiszen a Fed-en belül mindegyik kereskedelmi banknak csak egy szavazata van – függetlenül attól, hogy mekkora a mérlegfőösszege, illetve hogy mekkora a részesedése a 12 szövetségi tagbank egyikében. A New York-i Fed felségterületén például több mint ezer bank működik, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb és legbefolyásosabb bankoknak kis közösségi bankok százait kellene rákényszeríteni arra, hogy az ő szája-ízük szerint szavazzanak. A többséghez mintegy félszáz tagbank megszerzésére lenne szükség, ami dollármilliárdokba kerülhet. Ennél még a globális dominancia elérése is olcsóbb lenne – írja a Conclude az összefoglalójában. Elvileg nincs akadálya annak, hogy külföldiek közvetlenül birtokoljanak részvényt a New York-i Fed-ben, hiszen a törvény szerint egy kis pakettet a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni, ám egyetlen magánszemély vagy gazdasági társaság sem tarthat 25 ezer dollárnál nagyobb névértékű Fed-részvényt, amihez ráadásul szavazati jog nem dukál. Mivel a Fed nem nyilvános részvénytársaság, a tulajdonosi összetételt részleteiben nem lehet ismerni, de az biztos, hogy a tőzsdefelügyeletnél senki nem jelezte, hogy 5 százaléknál nagyobb részesedése lenne a Fed-ben.

Az FOMC-tagok többségének befolyásolása sem tűnik járható útnak a Rotschild-i érdekek érvényesítére. Ehhez ugyanis az Egyesült Államok elnökét és a Szenátust kellene megnyerni. A Kormányzótanács hét tagját ugyanis az USA elnöke nevezi ki és a Szenátus erősíti meg posztján. A kinevezés 14 évre és csak egy ciklusra szól, kivéve, ha valaki egy tag ki nem töltött mandátumába kerül, ő még egy 14 éves ciklusra kinevezhető. A jelenlegi tagok mandátuma nem egyszerre jár le, akad, akié már 2 év múlva, de van, akié csak 2024-ben. A Kormányzótanács tagjai közül az USA elnöke választja ki az elnököt és az alelnököt négy-négy évre, ami a kormányzótanácsi mandátum alatt meghosszabbítható. A Kormányzótanács jelenlegi elnökét, Ben Bernankét például George W. Bush nevezte ki 2006-ban, majd Barack Obama 2010-ben újabb négy évre meghosszabbította a mandátumát.

Egyetlen lehetőség marad a befolyásolásra: esetleg a 12 fős Federal Advisory Council-en keresztül valósul meg a külföldi befolyás, miután abba mindegyik Fed-bank egy, jellemzően bankár tagot delegál. E tanács évente négyszer ül össze, hogy tanácsot adjon az igazgatóságnak és megvitassa az általános gazdasági feltételeket. Ám ennyiben ki is merül a lehetőség, e testületnek nincs szavazati joga az igazgatóság ülésén, és nincs közvetlen ráhatása a monetáris politikára.

Dollármilliárdos osztalékok áramolnak Európába?

Már csak egy kérdés van. A Fed (csekély részesedésű) külföldi tulajdonosai a szövetségi tartalékrendszer profitjából osztalék formájában évente dollármilliárdokat utalnának haza maguknak Európába?

Tény, a szövetségi tartalékrendszer nagy nyereségre tesz szert. Nettó profitja – a Fed éves jelentése szerint – például 1995-ben elérte a 23,9 milliárd dollárt, amivel vállalatként abban az évben legnyereségesebbek közé tartozott volna a világon. A kormányzótanács és az amerikai pénzügyminisztérium közötti megállapodás alapján azonban a Fed csaknem a teljes profitját (97,9 százalékát), 23,4 milliárdot befizette az államnak, csak 283 milliót tartott meg, s mindössze a maradék 231 milliót osztotta szét részvényesei között.

Forrás: mfor.hu

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*