Útjelző fény

A díjnyertes Eper és csokoládé című kubai film nyitójelenetében egy olajlámpás függ egy falon. Ez a forradalom vezető jellemzője és a forradalom egyik első projektje, a Nemzeti Írás-Olvasás Kampány közötti érzelmi köteléket szimbolizálja.

A gyakran fiatal tapasztalatlan írás-olvasás tanárok kezében lévő kezdetleges olajlámpások mutatták sokaknak az utat 1961-ben, ahogyan a kis vidéki iskolákba tartottak. Fényt adtak az éjszakai tanórákhoz, amelyek célja az volt, hogy mindörökre eltüntessék az írástudatlanság mételyét erről a szigetről.

A betűk és a számok „fénye” jött el több mint 707 ezer vidéki, hegyvidéki, falusi és kisvárosi lakoshoz leszorítva az írástudatlan kubaiak számát a lakosság 3,9 százalékára. Ebbe beletartoztak a testi és szellemi fogyatékkal élők, az idősek és az a 25 ezer haiti is, akik nem beszéltek spanyolul.

A kampány úttörő napjaiban egy ellenforradalmi banda meggyilkolt egy fiatal önkéntes tanárt, Conrado Benítezt, amikor az a diákjaihoz ment. Az ő neve szimbólum lett az írás-olvasás tanárok brigádjai számára, akik elutaztak az ország minden sarkába. Amikor Benítez halálát bejelentette, Fidel Castro, a forradalom vezetője, azt mondta, hogy ez a fiatalember még a halála után sem szűnt meg tanárnak lenni: „Ő egy mártír, akinek a vére szolgálni fog, így mi kétszeresen eltökéltek leszünk, hogy megnyerjük az írástudatlanság ellen megkezdett harcunkat.” A Nemzeti Írás-Olvasás Kampány a hónapok múltával növekedett. Még a háború áprilisi szele, ami a Playa Girón-i (más néven a disznó-öbölbeli) zsoldos inváziókor csapta meg a szigetországot, sem tudta megállítani. A kubai csapatok a zsoldosok felett kevesebb mint 72 óra alatt aratott győzelme biztosította az ország átalakítására vonatkozó tervek folytatását.

Az írás-olvasás zászlaját először a mai Mayabeque tartományban található Melena del Sur-ban vonták fel november 5-én. Ezt követte San Antonio de las Vegas, Santa María del Rosario és Marianao Kuba nyugati részén, Fomento az ország közepén és Mayarí keleten.

A kampány vége felé a tanárok, akik befejezték a munkájukat Havannába jöttek, és havannaiak ezrei nyitották ki előttük az ajtóikat, hogy elszállásolják őket. A kampány megünneplésére tartott „A brigadista hete” rendezvény december 22-én ért véget Kuba „írástudatlanságtól-mentes területté” való kikiáltásával. A kultúra megosztásának intenzitása és véglegessége miatt hősies és eget rengető kezdeti folyamata úgy ért véget, hogy abban több mint 300 ezer tanár és szervező vett részt. Két tanár – Manuel Ascunce Doménech és Delfín San Cedré – vesztette életét, és velük egy farmer, Pedro Lantigua is. Később más projektek kezdődtek, hogy fényükkel mutassák az utat a szigetország lakóinak és a világ más tájain élőknek is.

Az 1961-es kampány egyik gyümölcse a kubai írás-olvasás oktatási módszer, a „Yo Sí Puedo” (Igen, képes vagyok rá) volt, aminek segítségével 30 ország 3,5 millió polgárát tanították meg írni és olvasni.

Ma szinte minden havannai fiatalnak van egy nagymamája vagy nagypapája, aki részt vett az írás-olvasás brigádokban, és ennek a generációnak a hatása megerősít egy dolgot: miközben a technológia fejlődése elavulttá tette az olajlámpást, a tudás emancipáló fényére mindenhol továbbra is szüksége van az emberiségnek.

Luisa María González

Forrás: Latin-Amerika Társaság

latin-amerika.hu

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*