Magyar top menedzser a mesésen gazdag szaúdi királyságban

Misztikus környezet, hegyekkel és sivatagokkal övezett lenyűgöző világ. Szigorú vallási szabályok,rendkívül konzervatív öltözködési normák. A mozik és színházak nem működnek, nyilvános helyeken a tánc és zene is tilos. Egy ország, melynek vallásából adódó szigorú szabályai egy európai ember számára szokatlan. De aki nyitott a kultúrájuk és szokásaik befogadására, azokat csodálatos élménnyel ajándékozza meg az itt eltöltött idő alatt,- meséli Földesi György, aki a világ leggazdagabb üzletembereivel dolgozik a távoli Szaúd-Arábiában.

Bár valójában Rudabányán nőtt fel, a régi rendszer csúcséveiben is lepusztuló ipari községben, az ősi erdélyi gyökereire, a székely származásárara rendkívül büszke. Földesi György, iskoláit már Miskolcon kezdte, ami gyerekszemmel, az előző rendszerben még élhetőnek tűnt. Később azonban, közvetlenül  a rendszerváltás előtt, a Budapesten megszerzett villamosmérnöki diplomájával elegendő motivációt adott arra, hogy megpróbáljon kitörni, és elmenekülni egészen. Munkájáról, nem mindennapi élményeiről beszélgettünk, milyennek látja az arab világot magyar szemmel.

Induljunk el a kezdetektől. Magyarországon is vezető pozíciót töltöttél be, nem volt elég kihívás a munkádban ami változtatásra késztetett?
-A rendszerváltás után külföldi, multinacionális céghez sikerült beverekedni magam, a sales pozíció legaljára, majd szívós, kitartó munkával lépésről-lépésre haladva, icipici szerencsével is, 6 év után lettem a hazai szervezet kereskedelmi igazgatója. Mivel szabad kezet vívtam ki magamnak és továbbra is sikerre éhes voltam, évről évre szárnyaltunk és hoztuk a profit- és egyéb elvárásokat. Ez több mint 7 évig tartott, majd karrieremet egy hazai élelmiszer-ipari óriásnál folytattam.

Otthon a leggazdagabb magyarok előtt prezentáltad cégeik gazdasági eredményeit. Szakmailag nem voltál elégedett? 
-Valahol kihívásnak éreztem, hogy a kegyetlen daráló nemzetközi szervezetben tanultakat egy hazai cégnél kamatoztassam tovább, amolyan hősies vállalásnak tűnt. Végül aztán bele is tört a bicskám, hiszen míg egy kőkemény nemzetközi cégkultúrában sikert sikerre halmoztam, azzal nem számoltam, hogy a magyar rögvalóság egy mégoly gyökeres változásokat sürgető, rendkívül tőkeerős tulajdonos felügyelete alatt sem elegendő a csodához. Közel két év és számos új, sikeres üzleti folyamat, átszervezés elindítása után a magam nyílt kommunikációja és gyors cselekvése, félfeudális előjogok és egyéb homályos folyamatok felszámolására tett kísérlet elegendő ellenséget szerzett nekem ahhoz, hogy a hazai tulajdonosnál – úgymond – ellehetetlenítsenek. Addigra már bele is fáradtam persze ebbe az “urambátyám-mutyizó-helyezkedő” légkörbe, és világosan láttam, nekem nem való egy mégoly hatalmas és változásokat akaró magyar cég üzleti kultúrája.

Ekkor döntöttél úgy, hogy a világ leggazdagabb üzletembereivel szeretnél inkább dolgozni?
-Ez az időszak egybeesett az épp kirobbanó gazdasági válsággal, és számomra is rövid útkeresési időszak kezdődött. Egyszerre csak szűkülő szervezeteket, székükbe kétségbeesetten kapaszkodó, sok esetben tehetségtelen vezetőket láttam magam körül. Ezek a tapasztalatok érlelték bennem, hogy keressek kihívást külföldön. Nem motivált immár, hogy a leggazdagabb magyarok előtt prezentáljam cégeik gazdasági eredményeit, és az azokért tett erőfeszítéseket, én a világ leggazdagabb régióinak legmódosabb üzletemberei elé szerettem volna kiállni. Nem izgatott, hogy a legnagyobb magyar cégeknél töltsek be vezető pozíciót, én a világ legnagyobb cégeivel szerettem volna tárgyalni.

Azon kevesek közé tartozol, aki egy arab országot választ amikor külföldi munkáról van szó. Miért pont Szaúd-Arábia?
-Adta magát, hogy – némi Arab Emirátusok-beli tapasztalat után – az Öböl valamely országában próbáljak szerencsét. Gyakorlatilag így kerültem Szaúd-Arábiába, az egyik legnagyobb szaúdi tulajdonú tervező- és kivitelező vállalat top menedzsmentjébe.  Szaúd-Arábia a világ egyik legszigorúbb törvénykezésével rendelkező, a tiszta iszlám alapelveit követő országa, abszolút monarchia, alkotmányuk a Szent Korán.

Első hallásra ijesztőnek tűnhetett a tapasztalatlan számára. Mit jelent ez a gyakorlatban?
-Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy rend van a maga sajátos, déli, temperamentumos formájában és majdnem tökéletes közbiztonság. A stabil politikai berendezkedésnek köszönhetően az ország gazdasága szárnyal, hiszen a napi majd egymilliárd dolláros olajbevétel jelentős részét különböző beruházásokra fordítják. Az üzleti élet szereplői a nyugati normáknak megfelelő minták szerint gondolkodnak és viselkednek, az utca embere pedig rendkívül nyitott, barátságos, érdeklődő.

Gondolom azért az anyagi elismerés is motivált.
-Természetesen az anyagiak is motiválóak voltak, de egy számunkra ennyire vadidegen kultúrába való beilleszkedést az anyagiak csak időlegesen képesek segíteni. Az ideiglenes beilleszkedéshez is több, más kell: rengeteg lemondás és egyéb motiváció: sikeréhség, tanulásvágy, értékelni azt a fantasztikus lehetőséget, hogy az ember bekerülhet a világ egyik legzártabb és leggazdagabb országába, megismerheti csodálatos kultúráját, barátokat mondhat magáénak, otthonosan közlekedik a nagyvárosokban és nagyvárosaik között, a falvakban, a sivatagban, könnyedén ismeri ki magát a csúcsminisztériumokban és a hatalmas nemzetközi vállalatok útvesztőiben. És persze motivált, hogy itt értékelték a nemzetközi területeken szerzett senior tudásomat, valamint hogy örök életű kapcsolatokat szerezhetek ebből a térségből. A bizalomhoz itt is teljesítmény és erőn felüli erőfeszítés kellett.

Konkrétan mi a feladatod?
-Ma már kimondhatom, másfél év után a legteljesebb felhatalmazással, önállóan végzem a munkám a tulajdonosnak riportolva. Saját magam szervezem az utazásaimat, tárgyalásaimat. Mivel az üzlet megköveteli, hogy külföldi partnereket is keressünk munkánkhoz, így sok joint venture megállapodás megkötését is rám bízták, rám bízzák. Ilyen partnereket elsősorban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban kerestem és találtam. Feladatom egyébként az üzleti arculatunk építése, a vevőkapcsolatok fejlesztése, a megfelelő tenderekre való meghívások elérése, a megfelelő pályázati anyagok kidolgozása, a tenderek megnyerése. A piaci jelenlétünk erősítése feladat mind a magán- mind a kormányzati szektorban is, tehát valóban napi kapcsolatban vagyok a kategóriájukban legnagyobbak közé tartozó világcégekkel és a minisztériumokkal is.

Úgy tudom nem sokan kaptak olyan megtiszteltetést,hogy egy szaudi-amerikai klub tagjai lehetnek?
-Igen, magyarként abban  a megtiszteltetésben részesülhettem, tagja lettem egy szaúdi amerikai üzleti klubnak, ez mindkét irányba sok lehetőséget ad üzleti- és személyes kapcsolatok építésére.

Most szakmailag elégedett vagy?
-Úgy érzem szakmailag teljesen elégedett és motivált vagyok, ezeken az üzleti vonalakon magyarokkal eddig még nem találkoztam, és erre azért büszke vagyok.

Mesélj az itt élő emberekről és az élményeidről. 
-Igyekszem a lehető legnyilvánosabban élni és mozogni, úgy tapasztaltam, hogy ez az ország csodálatos élményekkel ajándékozza meg azt az embert, aki igazán nyitott a kultúrájukra, hajlandó használni a nyelvüket, megkóstolni ételeiket. A legszebb emberi élményeim kizárólag helyiekhez  muszlimokhoz kötődnek. A nyugat európai, amerikai vendégmunkások elzárt compoundokban laknak amelyeket bunkerekkel vesznek körül és gépfegyverrel őriznek .Ez az élet már eleve félelmeket és frusztrációkat okoz. A zárt övezetekből kilépve szemlesütve és egymással is barátságtalanul viselkednek, ezért én inkább a helyiek társaságát keresem.

Barátságosak az európaiakkal?
-Én olyan negyedekbe, falvakba mentem el barangolásaim során, ahol rajtam kívül más európait nem igazán láttam és időnként úgy érzem, mintha a National Geographic jelenetei elevenednének meg a szemem láttára. Ettől kezdve elegendő néhány nyitott és barátságos gesztus, amelyeknek itt, ebben a kultúrában kiemelt jelentősége van.

Úgy érzed befogadtak, barátként kezelnek?
-Elegendő néhány arab szó, egy szívre helyezett jobb kéz, és a helyiek máris befogadnak és érdeklődnek, hellyel, teával, arab kávéval, számunkra ismeretlen minőségű, csodálatos datolyával, rendkívül ízletes friss tevetejjel kínálnak. Tudják, nem vagyok muszlim, ha érdeklődnek, igyekszem néhány szóval körülírni az unitárius vallást, és feltétlenül tisztelettel viselkedem a vallási szokásaikat illetően.

Időnként én lepődök meg a legjobban, amikor a vad beduinok tapogatják a vállam, öleljük egymást, és azt mondják: nem számít a vallás, nem számít a bőrszín, nem számít, milyen országból jöttél. Az számít csak, ki a jó ember és ki a kevésbé jó.

Európai szemmel mi volt a legszokatlanabb számodra?
– A vallásukból adódó szabályok közül a legnehezebb megszokni, hogy a napi 6 imaidőből 4 mindenképpen munkaidőre, illetve bolti nyitva tartásokra esik. A napközben 4 ima idejére pedig 30-40 percre minden bezár, mindenhonnan kitessékelnek, vagy már be sem engednek. Kivételt ez alól csak a lezárt családi szekciók jelentenek, például éttermekben a családi részből nem küldenek ki senkit, de a kiszolgálás, számlázás ott is szünetel.

A hivatalos ügyek intézésekor ez elég bosszantó lehet. Van amihez nehéz alkalmazkodni?
-Igen, de vannak olyan szokások is, amit egy európainak nehezebb megszokni, pl.  ülőhelyzetben tartózkodnunk kell lábaink keresztbe tételétől, s ügyelnünk kell rá, hogy a cipőtalpunk sose a beszélgetőpartnerünk felé mutasson, hiszen ez komoly sértés, az illető semmibe vételét jelenti. Fontos szabály, hogy a muzulmánok szemében a jobb kéz tekinthető tisztának, kezet fogni, ételhez nyúlni, bármit átadni kizárólag ezzel a kézzel szabad.Az utcán az európai nőknek is kötelező bokáig érő , karokat is eltakaró fekete lepel viselése, s hajuk fekete kendővel történő elfedése. A férfiak sem viselhetnek rövidnadrágot, mikor az utcára lépnek.

A férfiakra nincsenek olyan szigorú szabályok mint a nőkre, mi a tapasztalatod e téren?
-Igen, a leginkább szokatlan szabály a nemek különválasztása. Ez nem is muszlim szabály önmagában, hiszen még a Korán sem tartalmazza ezt a kitételt, ez kifejezetten szaúdi hagyomány: tehát a nem közeli rokoni kapcsolatban levő nők-férfiak egymással semmiképpen nem keveredhetnek, nem tartózkodhatnak sem nyilvános, sem nem nyilvános helyen sem. Ezt a törvény szigorúan bünteti, és kizárólag a legközelebbi rokoni és férj-feleség kapcsolatok jelentenek ez alól kivételt.

A szaúdi nők közvetlen családtagjuk engedélyével közlekedhetnek, de ez elsősorban az ő védelmüket szolgálja. Hiába büntetik például a nemi erőszak elkövetőit halálbüntetéssel  egy egyedül közlekedő, kitakart arcú nő elég kellemetlen zaklatásoknak lehet kitéve. Mármint a “LOW-EDUCATED” lakosok részéről. Természetesen sok a művelt és világlátott ember is, velük nincs ilyen probléma.

Hogy érintette a családodat a nagy változás az életetekben és a távolság?
-A magánéletemet illetően nagyon nehéz döntés volt, hiszen vállalnom kellett, csodálatos feleségemet és gyönyörű kislányomat csak két-három havonta láthatom az első időszakban. A párom maximálisan támogatta szakmai elképzeléseimet, bár a kislányommal az első búcsúzások alkalmával rendszeresen egymás nyakában sírtunk a reptéren, néha tényleg majdnem visszafordultam. Aztán újra- és újra összeszedtem magam és igyekeztem előretekinteni, koncentrálni, mi lehet a családom előnye ebből a munkából? Ma már látszik számos olyan folyamat, ami e munka nélkül nem indulhatott volna el. A családom nyáron heteket töltött velem Szaúd-Arábiában, keresztül-kasul bejártuk az országot, szokásomhoz híven – és ellentétben az itt dolgozó nyugat-európai, amerikai vendégmunkásoktól – nem elzárt kolóniában – compoundokban – éltünk, hanem a helyi lakosok életterében, környezetében igyekeztünk élményeket gyűjteni és a lehető legeldugottabb tájakra elutazni.

Úgy tudom a feleséged Magyarországon is nagy sikereket ért már el munkájában, itt is profitálhatna szakmai tudásából?
-A feleségem interior designerként pályafutása első évein van csak túl, máris zseniális magyarországi projektekhez adta a nevét. Itt, Szaúd-Arábiában azonnal több kitűnő álláslehetőséget ajánlottak neki, és egyedüli nőként, egyedüli “nyugati” állampolgárként részt vehetett egy zárt pályázaton, amit a Kuwait-Szaúd Arábia közti határátkelő egyedi designtervezésére írt ki egy nagy kormánycég. Le is adta a pályaművet, ami nagy sikert aratott, de otthon is megjelent erről a munkáról egy  cikk egy komoly hazai szaklapban. Tehát a feleségem, szakemberként máris tud, tudna profitálni, amennyiben közösen kiköltöznénk ide pár évre.

Felnőttként könnyebb beilleszkednünk egy teljesen más kultúrába. 
-A kilenc éves kislányom is hatalmas kalandnak élte meg a nyarat és számára is nagy motivációt adott, bár azelőtt is nagyon sokat utaztunk együtt Magyarországon, Erdélyben, Európában, de igazán ez az út nyitotta ki számára a világot, láttatta meg vele, hogy bár lehetnek kultúrák közt óriási távolságok, a legfontosabb mégis, mennyire vagyunk kölcsönösen elfogadóak, nyitottak, toleránsak más népek szokásaira, vallására, kultúrájára. És persze a nyelvtanulás folytatására is jelentős motivációt kapott, fontosnak tartjuk, hogy mire felnő és tudást szerez a választott szakmájában, rendelkezzen az önálló, független döntési szabadsággal, nyíljanak ki számára a határok, legyen a világlátása kozmopolita. Ettől sokkal boldogabb és teljesebb életet élhet és a magyarságára is mindenkor büszke lehet.

Tervezel még visszatérni Magyarországra?
-Terveim szerint szeretnék sok sikert elérni ebben a térségben és sok-sok személyes- és üzleti kapcsolattal, ismerettel gyarapodni. Egy erdélyi gyökerű, székely felmenőket magáénak tudható magyar ember nyilván nem tud egy életre gyökeret ereszteni ebben a távoli kultúrában, de nem is ez a cél. Az közép európai- európai térségbe egyszer majd mindenképpen szeretnék visszatérni és kamatoztatni az itt szerzett tudást, és kapcsolatrendszert.

Amerikai Hírújság/ Gaál Rita

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*