Sztaniolpapírba csomagolt magyar csokiálom

Karácsonykor ki ne szeretné majszolgatni a december nagy slágerét a szaloncukrot? Mindannyian így vagyunk ezzel, de ahogy sokan ismerik a meséből származó mondást Gombóc Artúr imádja a: kerek csokoládét, gömbölyű csokoládét, keserű csokoládét, étcsokoládét,tejcsokoládét… A szaloncukorra is igaz a választék: lehet kókuszos, meggyes,diós,zselés és megannyi ízesítés.

De ki gondolná, hogy ha bármerre járva a világban szaloncukrot látunk, az Magyarországról származik vagy magyar származásúak készítik a sztaniolpapírba csomagolt ízletes édességet? Akár hungarikum is lehetne a szaloncukor, amelynek készítésével a XIX. század első harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok.

A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően Magyarországon készült, s ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető. Pedig a fondant cukor – túltelített oldatból kikristályosított cukormassza -, amely minden szaloncukor őse és alapja, Franciaországból származik. Első említése a XIV. századból maradt ránk.

Innen vitte a XVII. században Berlinbe egy oda települt francia cukrász az akkor már népszerű csemegét. Más források szerint a törökökkel Magyarországra érkezett édességkészítők kínálatában már ott volt a gyümölcsökkel ízesített fondant-szerű cukorka, de legfőképpen a sörbet, a fondanthoz hasonló, hígított cukormassza, esetleg gyümölcsökkel dúsítva, hidegen szervírozva: amit ma vizes fagylaltként ismerünk. Mégis, ha a fondant magyarországi elterjedését kutatjuk, arra találunk adatokat, hogy német bevándorló cukorművesek hozták magukkal a fondant készítés tudományát.

A XIX. század első felében már ismerték és készítették a fondant alapú cukorkákat, például a Wikus-féle üzemben – tudtuk meg Borsódy Mihály szakértőtől. Hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Nos, erre nincs pontos adat. Az azonban tudható, hogy a fát díszítő szaloncukor valamikor a XIX. században jelent meg az üzletekben, s a század második felében már keresett karácsonyi idényterméke volt a hazai cukrásziparnak. Akkoriban természetesen kisüzemi körülmények között, kézi munkával, szabad tűzön, lábasokban főzték a fondant-t. Hűtötték, majd újból felmelegítették, ízesítették, formába öntötték, csomagolták. Az első fondant-t készítő gépeket a híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén.

Ezután fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét (gépi táblázás, öntés, csomagolás). A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt a dekoratív édességre. Mostanság különböző édességgyártók karácsony közeledtével ontják a szaloncukrok özönét. Mindenféle ízben és bevonattal, sokféle csomagolásban, gyerekek és felnőttek örömére, s persze a karácsonyfák díszítésére.

CSOKOLÁDÉS SZALONCUKOR:
Hozzávalók :
• 1/2 kg cukor
• 10 evőkanál víz
• kakaó vagy csokoládé
• vaj

Lábasba teszünk 50 dkg cukrot és 10 evőkanál vizet. Folyamatos keverés közben a forrástól számítva még 8 percig főzzük. Közben 6-7 perc után tányérra teszünk egy kanál masszát, és gyorsan eldörzsöljük. Ha sűrűsödik és keményedik, akkor a cukor jó. Ekkor levesszük a tűzről, és belekeverjük az ízesítőket. Kétkanálnyi kakaót adunk hozzá vagy – ha gazdagabban szeretnénk – tíz deka csokoládét és öt deka vajat. Az így elkészített masszát porcelántálon vagy márványlapon – de lehet műanyag vágódeszkán is – nedves kézzel tetszés szerinti vastagságú rúddá sodorjuk. Kihűlés előtt megfelelőnagyságú darabokra vágjuk. Az elkészült szaloncukrot csokoládébevonóval is bevonhatjuk. Vágjunk méretre selyempapírt és színes csomagolókat, rojtozzuk be a szélét és – ha már jól kihűltek – csomagoljuk be a cukorkákat. Ugyanezzel a módszerrel készülhet marcipános, kávés és kókuszos szaloncukor is!

SZALONCUKOR KÉSZÍTÉSE:
Fél kiló cukrot felteszünk főni két deci vízzel. Addig főzzük kevergetve, amíg hólyagos és átlátszó nem lesz. Ekkor ujjpróbát veszünk, úgy, hogy a mutató- és hüvelykujjunkat hideg vízben lehűtjük, ezzel csípünk a keverőkanálban lévő masszából. Ha 2-3 cm hosszú, nyúlós szálak képződnek a megnyitott ujjak között, akkor kész. Vagy egy tiszta kis drót végéből karikát formázunk, belemártjuk a masszába, kivesszük, és belefújunk. Ha hólyagocskák repülnek ki belőle, akkor is kész. A pépet osszuk annyifelé, ahányféle cukrot szeretnénk készíteni. Keverjük hozzá az ízesítőket. A citromoshoz

belecsavarunk egy citrom levét, de annyival kevesebb vizet veszünk. A diósba vagy mogyorósba tíz deka finomra darált diót vagy mogyorót keverünk. Finom aromát ad a pár csepp citromlével lazított baracklekvár vagy málnadzsem, a vaníliás cukor, és a készen kapható narancs- vagy császárkörte aroma is. Ez után egy kicsit langyosítsuk meg, hogy jól kenhető legyen, és hideg tálcán simítsuk el 1,5-2 cm vastagságban. Amikor megdermedt a cukor és már vágható, akkor vizes késsel vágjuk kis téglalap vagy kocka- formákra. Az elkészült szaloncukrot csokoládébevonóval is bevonhatjuk. Vágjunk méretre selyempapírt és színes csomagolókat, rojtozzuk be a szélét és – ha már jól kihűltek -csomagoljuk be a cukorkákat.

Forrás:Mándy Iván Szakképző Iskola és Speciális Szakiskola

Többet is megtudhatunk Borsody Mihály Az édességkészítés története című könyvéből

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*