A zsenialitáshoz gének kellenek

Hruscsovnak köszönheti pályafutását – ezzel a szarkasztikus, ám igazságtartalmában nehezen megkérdőjelezhető állítással kezdte Czeizel Endre az Alexandra Kávézóban tartott beszélgetésünket. Majd magyarázatként hozzátette, a szovjet pártfőtitkár a 60-as években az Egyesült Államokban szembesült a hibridkukorica előnyeivel, amihez a genetikai kutatások vezették el a nemesítőket. Ettől kezdve ez az addig tiltott tudományág zöld utat kapott a Szovjetunióban is. Magyarországon beszélgetőpartnerem lett az úttörője és a tévé népszerűsítő ereje révén lett a genetika egyik legelismertebb propagálója.

Czeizel Endre szülész-nőgyógyászként kezdte orvosi pályafutását s ott szembesült a ténnyel, genetikusként mennyivel többet tehet a magzati élet megmentéséért, mint szülést levezető orvos. A beszélgetés során szóba került olyan pikáns kérdés is, mint a nemzeti karakter. Széchenyit idézte vendégem: „A magyarnak mindenkor is, most is legnagyobb ellensége, – a magyar.” Kétségtelen, hogy a sorsfordító években nem mutatkozik meg a  nemzeti összefogás, ám szerinte ennek nem genetikai, sokkal inkább történelmi-társadalmi okai vannak.

Tévhiteket oszlatott vendégem az IQ mindenhatósága kapcsán is. Az ismeretek mellett legalább olyan fontos a statisztikával nehezen kimutatható kreativitás. Igenis el lehet sajátítani egy másik kultúrát, ahogy a japánok tették az európaival, viszont a zsenialitáshoz gének kellenek. Örök igazság, hogy minél kreatívabb valaki, annál nehezebb sors vár rá. Néha az ötlet, a gondolat fontosabb, mint a mesterségbeli tudás.

Szóba kerültek a szellem olyan rejtélyes jelenségei is az eleven beszélgetés során, mint az, hogy miért olyan kevés a női zeneszerző – igazából nagy formátumú nincs is. Vendégem ezt azzal magyarázta, hogy a zeneszerzéshez térlátás, hihetetlen sokoldalúság kell, ami egyelőre elsősorban a férfiak sajátja. S azt is kiemelte, a kreativitás elfogadtatásához agresszivitás kell, a zsenik általában nem „jó emberek”. Szomorú tényt osztott meg hallgatóságával: elképesztő, hogy Magyarországon a tehetséget mennyire nem ápolják: 10 tehetségből 9 elvész.

Mit válaszolhat a genetikus a mindenkit izgató kérdésre: hogyan lehetnek tehetséges utódaink? Nem nagy tudást, hanem a másképpen gondolkodás képességét kell továbbadni. Czeizel Endre lesújtóan nyilatkozott a hazai értelmiség küldetés tudatáról. Az értelmiségi gyerek génjeivel többet örököl, ám éppen ebben a rétegben csökken a családalapítási kedv, a gyerek ma már nem „áldás”. Őszintén vallott hitéről is, annyi emberi szenvedést látott szakmájában, hogy megállapította, isten nem lehet ilyen gonosz, ha tűri ezt. A hithez ragaszkodik, de nem a dogmarendszerhez.

Szóba került az öregedő társadalmak örökzöld problémája. A nyugdíjba menteknek – miután az életkor megnyúlik – ismét ki kell találniuk önmagukat, bizonyos szerepek lekopnak róluk. Czeizel Endre megdöbbentő ténnyel szembesített bennünket: ha minden embernek rendelkezésére áll a saját genetikai térképe (ami a nem is olyan távoli jövőben az Egyesült Államokban lakossági méretekben lehetséges lesz), amelyben felismerhetők betegségre való hajlamai, helyes életmód kiválasztásával akár 20 évvel is meghosszabbíthatjuk életünket.

Lévai Katalin

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*