Little Miss botrány

Kevésszer ütközhetünk a televíziós időtöltésünk során olyan viszolygást keltő műsorba, mint a gyermekszépségversenyekről szóló sorozatok. Valahogy aztán mégis ott ragad az ember és tátott szájjal figyel, mert alig hiszi el, hogy ilyen van. Az emberi butaság 2012-re kinőtte minden ruháját, mérhetetlen határokat feszeget.

Hogy a szépség mekkora hatalommal bír, azzal nap mint nap szembesülünk. Olyan világ a miénk, ahol a jó küllemű emberek könnyebben jutnak előre a ranglétrán, könnyebben szereznek társat, vagy játszadozva mennek át egy vizsgán. A szépség hatalom és jól kiaknázható eszköz. Azt könnyen elfelejtjük, hogy van még sok minden más is ezen kívül.

 

Felnőttként döntse el mindenki maga, milyen pályát választ magának. Semmi baj nincs a szépségversenyeken indulókkal és a modellekkel. Nem kell az összes bakfisnak orvosnak és ügyvédnek lennie. Ha valaki királynő szeretne lenni, az menjen királynőnek. Szíve joga. De egy szegény hároméves csöppségtől ne vegyük már el a gyerekkorát! Miféle felborult értékrenddel rendelkezik az az anya, aki mini transzvesztitának maszkíroztatja a lányát, ízléstelen Dolly Buster (80-as évekbeli pornódíva – a szerk.) frizurát rakat neki és betanítja arra, hogyan kell kéjesen pillát rebegtetni és riszálni a színpadon?

 
 

Márpedig ott ez történik. A különös ostobasággal megáldott mamik pedig bugyután tapsikolnak, ha a kicsi ügyesen végig enyelegte a show-t. Abba pedig alig mer egy jó érzésű ember belegondolni, hogy mindez miféle személyiségbeli torzulásokkal jár a kis lelki világukban. Mert egy gyermek azzá lesz, amivé formáljuk őket. Ha idejekorán eltanulja a sok felesleges cicomát és nyavalygást, valószínűleg egy magatehetetlen hisztérika válik majd belőle nagykorára, aki azt hiszi, a külleme elég az életben maradáshoz. A szépség sem belépő mindenhová. Aki ennyivel megelégszik, nem jut majd tovább egy poros vip szobánál.

 

Forrás: Szentesi Évi /divat.hu

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*