Amerikában ismét divatba jött a fűző

Amerikában egyre több tinédzser használ fűzőt, hogy tökéletessé tegye az alakját. Azt hihetnénk, hogy a fűző valami olyasmi, ami ma már teljesen kiment a köztudatból: egyrészt mert elképesztően kényelmetlen, másrészt mert alig-alig van olyan holmi, ami alá fel tudnánk venni.

Csakhogy a fűző az utóbbi időben reneszánszát éli, különösen azóta, mióta az elhízás rohamosan terjed és a világ legtöbb pontján problémát okoz. A nők ettől függetlenül most is a tökéletes alakra törekszenek, még akkor is, ha ehhez olyan kényelmetlen darabokhoz kell folyamodniuk, mint amilyen a fűző. Amerikában például a tinédzser lányok egy jelentős része napi szinten hordja, még a – náluk sok helyen kötelező – egyenruha alatt is, hogy soha egyetlen pillanatig se kelljen az alakjuk miatt aggódniuk.

A szakemberek – köztük az orvosok és a pszichológusok – természetesen aggódnak ennek a trendnek a káros hatásai miatt: szerintük a holminak komoly egészségkárosító hatása van. Kezdve azzal, hogy összenyomja a belső szerveket, egészen addig, hogy akár függőséget és súlyos önértékelési problémákat okozhat.

Az ókorban kezdődött…
Az ókori népek is hordtak fűzőszerű, alakot formáló ruhadarabokat a tunikájuk alatt. A fűző mint önálló ruhanemű először a burgundi divatban jelent meg, a 14–15. században. Az első jelentős fűzőkorszak – a 16. század közepétől a 17. század közepéig – a spanyol divat fénykorát jellemezte. A fa- vagy fémpálcákkal, illetve halcsonttal merevített spanyol fűző valóságos páncél volt. A burgundi viselettel ellentétben a mellet teljesen lelapította. A csípő kiállt, s rajta „támaszkodott” a hatalmas abroncsszoknya.

A szépségnek ára van!
A 17. századtól francia hatásra ismét hangsúlyozni kezdték a mellet és a dekoltázst. A melltartó formájú fűzőket finom selyemből, szaténból vagy atlaszból készítették, s rugalmas acélpántokkal merevítették. A fűző szerepe a rokokó idején is fontos maradt. A terjedelmes krinolinos szoknyák jól kiemelték a darázsderekúvá fűzött felsőtestet. A francia forradalom néhány évre elsöpörte a fűződivatot. Csak 1810 után tért vissza újra egy évszázadra. 1820-tól már nem a varrónők készítették, hanem gyárilag állították elő a fűzőt. Néhány évtized múlva, 1859-ben egy párizsi lap szörnyű tragédiáról számolt be. Egy 23 éves lány két nappal egy bál után hirtelen meghalt. A boncolás eredménye szerint halálát az abnormálisan szoros fűző okozta: három bordája átfúrta a máját.

 

Forrás: Jezebel

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*