Korszak és erőszak

Figurái, történetei egyértelműen egy könyv szereplői, fordulatai,ám az olvasó végig érzi azt a személyességet, amely egy családtörténet elmesélésekor nyilvánvaló. Régóta érlelődött bennem, hogy meg kell írnom ezt a könyvet, és most sikerült abba a mélységbe eljutnom, ahonnan az írónak felszínre kell hoznia a történetét. Ez a környék, ahol vagyunk, az őshazám – itt születtem, a Veres Pálné utca 18.- ban, a templom mellett két házzal. A családom anyai ága szerb. Sajnos nem ismertem a nagyszüleimet, mert nagymamám harmincnyolcban, nagypapám negyvenegyben meghalt. Ez a nagy szerb család fantasztikus egységben élt, ami nem azt jelentette, hogy ne lettek volna időnként konfliktusok, heves viták, de elképesztően összetartottak. Ilyen ez a templom is:egy közösség egymásra találásának és összetartozásának szimbóluma– sokkal inkább a pesti szerb kolónia találkozási helye, semmint egy vallási szertartásé.

Nem ismerte a nagyszüleit, de ír róluk és arról a korszakról, amikor ők éltek. Hogyan fogott neki? 
-Csak annyit tudtam elbeszélésekből  hogy egy kis bácskai faluból jöttek fel a múlt századforduló környékén. Amikor írni kezdtem, utánajártam, hozzáolvastam, felkerestem a helyszíneket.A történelmi ismereteimből, saját személyes emlékeimből és a fantáziámból építettem újra nagyszüleim életét. Megrázó élmény volt belebújni írás közben abba a korba.

Van a családregény műfajban ideáltípusa?
-A Buddenbrook ház. Fel nem foghatom, hogy huszonnégy éves korára honnan tudhatott Thomas Mann ennyit családról, társadalomról, egy adott korszakról.

A regényből úgy érzem, hogy a Pestre vándorolt szerb kisebbségi közegben a nők helyzete, szerepe jelentősebb volt, mint akkoriban a többségi társadalomban. 
A nagyapámban volt annyi bátorság, hogy mindent hátrahagyva a feleségével Budapestre költözzön; abba a bámulatosan gyorsan fejlődő nagyvárosba, ahol oly sokan reméltek biztos megélhetést. A város közepén élő szerb kisebbségben megtalálta a helyét, és tíz év alatt, egy neves Váci utcai fodrászüzletet működtetve köztiszteletben álló polgár lett. A család több tagja ugyancsak beilleszkedett: egyik testvére cipészüzletet vitt a Váci utcában, a nagynéném családjának pedig cukrászdája volt. A polgárosodott pesti szerb közösségben a nőknek valóban kitüntetett szerep jutott. Persze akkoriban még megvolt a tradicionális szerepük, tehát a gyerekekkel és a háztartással foglalkoztak, ám a nagyszüleim a három fiuk után, akik felnőve kereskedők lettek, a legkisebb gyermeküket, a lányukat már taníttatták. A mamám a háború után le is doktorált. Magyarországon nőként az elsők között.

Magyarán a második világháború előtt még a pesti szerb közösségben sem volt különösen más helyzete a nőknek. 
A férfiak társadalmi mozgástere sokkal nagyobb volt akkoriban, mint a nőké  Ugyanakkor Milenának, aki a regényben a nagymamám generációjának nőfigurája, nem véletlenül volt fontos, hogy Zoricát, a lányát taníttassa. Milena gondolkodásában, mentalitásában már szabad nő volt, igyekezett a lányának megadni azt a lehetőséget, hogy a társadalmi színtérre is ki tudjon lépni. Az én generációmban pedig már nem volt kérdés, hogy a lányoknak is tanulni kell, és ugyanolyan szakmai karrier vár rájuk, mint a férfiakra: a nővérem és én ebben nőttünk fel. A regényben végigviszem, hogyan ment végbe a nők emancipációja. Azonban Zorica személyisége még ellentmondásos: hiába teljesedik ki a pályáján sikert és elismertséget elérve, soha nem tud szabadulni attól a szláv női alázatosságtól, amire nevelték. Az intellektuális szabadsága mellett hagyományos a férfiakhoz való viszonya. Úgy gondolom, ez a figura a huszadik századi kelet-európai nő szintézise, azt is mondhatnám, archetípusa.

Ön beszél szerbül?
Nevetséges és kicsit szomorú, hogy több nyelven beszélek, de éppen szerbül nem. Amikor hosszabb idő után elmentünk vasárnap a templomba, és meghallottam a jellegzetes szerb dallamvilágot, a kemény, ugyanakkor duruzsoló nyelvet, elsírtam magam. Nem hallom reálisan ezt a nyelvet, gyermekkori emlékeimhez kötődő érzelmeim határozzák meg hozzá a viszonyomat.

Nyilván foglalkoztatja a mai szerb kultúra, politika is. Mit gondol arról a helyzetről  ami ott van és arról, ami volt az elmúlt évtizedekben? 
-Ha megnézzük a szerb történelmet, a középkortól fogva másról sem szól, mint folyamatos konfliktusokról, etnikai háborúkról, pusztításokról. Olyan drámai gyűlölködés, nacionalizmus jellemzi a térséget, hogy borzalmasan nehéz ott élni. Egyébként nem is ismerem hiánytalanul; inkább azoknak a világával foglalkoztam, akik ezt hátrahagyták. Tulajdonképpen a könyv írása közben éreztem át, milyen nagyszerű tett volt a nagyapám döntése. Az esztelen erőszak persze megjelenik a regényemben is: az újvidéki mészárlást és a magyarok bosszúját is beleírtam, nem lehetett kikerülni. Végignéztem azokat a felvételeket, amelyeken látni, hogyan sétálgatnak a békés polgárok a kivégzések közben az utcákon. Ugyanakkor ahányszor ott járok, mindig érzek valami otthonosságot: látom azokat a jellegzetes nőket és férfiakat, amilyenek a nagyszüleim is voltak.

 Az érződik a könyvből, hogy szerzője visszavágyik abba a korba, ahol a regény kezdődik… 
-Egyfelől igen, annyi mindent tudnék mondani, ami irigylésre méltó volt akkor. Amikor a mamám a hetvenes években azt mesélte, hogy köztiszteletben álló pesti polgárcsaládként gyorsvonattal elmentek Bécsbe megnézni egy kiállítást, utána beültek egy cukrászdába Sacher-tortára, akkor ez az egyszerű idill éppen elérhetetlennek tűnt számomra a vasfüggöny mögötti világban, amelyben éltünk. De nem akartam nosztalgikus mázzal leönteni a Monarchia, a századforduló korát, mert noha akkoriban még nem lehetett tudni, éppen egy véres század következett belőle. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a kor szépségein túl, egy olyan nő, aki tele volt alkotókedvvel, vagy akár tudományos kíváncsisággal, abban az időben elég sokat szenvedhetett és küzdött. Nagy eséllyel mindhiába. Úgyhogy nem vágyódom vissza az „aranykorba”, de megcsodálom a szépségeit.

Hogyan szól a könyv ahhoz a diskurzushoz, hogy ma mi a „ nők kötelessége”?
-Amikor elkezdődik a regény, az emancipáció előtt vagyunk. A társadalmi norma szerint a nőnek és a férfinak pontosabban kijelölt helye volt, mint ma, ami azonban nem feltétlenül jelentett alá- és fölérendeltséget. Ebben nagyon sokan jól érezhették magukat, ugyanis a női szerepet, különösképpen az anyaszerepet a közösség értékelte. Azóta sokféle feminista mozgalom, illetve bennük több, egymással is vitatkozó irányzat jelent meg, egészen más lett az elfogadott társadalmi modell. Ma azt mondani, hogy a nők először szüljenek, aztán akarjanak élni a rég megszerzett jogaikkal, amelyeket egyébként egy borzasztó század szült meg, nonszensz. Magyarországon a feminizmus szó még mindig ellenszenvesen hangzik; aki pozitív értelemben használja is, magyarázatot fűz hozzá, nem arról beszél, milyen
változásokat, progressziót idézett elő.

A regényszövegben helyenként megjelenik a változó női test, szemben a mindenkori tárgyiasult nővel  amely csak fiatal és hibátlan lehet. 
-A testiség minden könyvemben jelen van. Ezt gyakran félreértik, azt gondolva, hogy szimpla erotikus képeket rajzolok, pedig a szellemi fejlődést igyekszem a testi változások mellett megmutatni úgy, ahogyan egy nő megéli. Ennek a könyvnek csak egyik indíttatása volt a családtörténet, a másik
azonban az erőszak  Azzal kezdődik a regény, hogy Zoricát kamaszlány korában Danilo kis híján megerőszakolja  Végigvezetem a történetet a szexuális erőszaktól a megbocsátásig. Meg akartam mutatni az agresszor jellembeli változását is, mert szeretném, ha nem gondolkodnánk sematikusan az erőszakot elkövető kamaszokról. Meg akarom értetni, hogy meg lehet bocsátani az egyszer elkövetett bűnt annak, aki képes belátni a hibáját és megváltozni.

Képes egy könyv társadalmi jelentőségű dolgokra hatni?
Victor Hugo még hihette azt, hogy a könyvei megváltoztatják a világot. Csakhogy ő korszakos zseni volt, és olyan híres író, hogy egy anekdota szerint megkapta azt a levelet, amelyet úgy címeztek meg: Victor Hugónak, túl az óceánon. Az ô művei még beleszóltak társadalmi folyamatokba. Ma egy író, legyen akármilyen lángelme is, nem hiheti, hogy erre képes. Már sokkal töredezettebb a világ. Én csak annyit remélek, hogy egyes olvasókra ez a regényem is ugyanolyan erővel hat, ahogyan az előző könyveim. Lírai hangon mesélek a szerelemről, miközben az erőszak állandó jelenlétét is érzékeltetem, és ez a kettősség izgalmas lehet.

Proics Lilla

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*