Volt egyszer egy világnyelv

Reggeltől napestig azt sugallja felénk az idegen és a hazai (idegen érdekeltségű) hírszolgálat, hogy kis nép vagyunk, elöregedtünk, pesszimisták lettünk, s már élni sem akarunk… Pusztít a sokféle betegség, az alkoholizmus, sokan pedig önkezükkel vetnek véget életüknek…

Kivételesen cinikus dolog a tényleges népirtók ujjal mutogatása – azoké, akik a magyarság “önfeladásáról” szajkóznak kérve és kéretlenül  közben pedig módszeresen felszámolják a magyarság létfeltételeit: leépítik a kórházakat és szülőotthonokat, magyarellenes tanterv alapján “tanítják” a magyar ifjúságot, a főiskolákat és egyetemeket pedig hozzá- férhetetlenekké teszik a többség számára. És mindemellett az áldozatot, a magyar népet láttatják bűnbakként! Hogy kik? Az igazi bűnösök azok, akik lehetővé teszik az idegenek tömeges bevándorlását, miközben a magyar őslakosok kivándorlásával szemben szinte semmiféle akadályt nem támasztanak.

Pedig a rólunk alkotott H ÍTÉLÉS kép egészen másról beszél. A ben­nünket illető igazság annyira szemben áll a velünk kapcsolatos, unos-unta- lan hangoztatott Himalája nagyságú gyalázatos hazugságokkal, hogy azt már-már a történelmi érdeklődésű magyar sem hiszi el… Pedig még az ellenségeinknek is el kell hinniök amikor arról beszélünk, hogy mindenütt ott vagyunk a világban. Eleink kezének és szellemének a nyoma megtalál­ható minden kontinensen. Európa történetét nem lehet nélkülünk megírni. De világtörténet se létezik a magyarság nélkül. Részesei vagyunk az embe­riség fejlődéstörténetének, mégpedig számarányunknál jóval nagyobb mér­tékben! Viszont azt is tudatosítjuk, hogy nem mi vagyunk az alfa és az ómega: Arra azonban végképp nincs szükségünk, hogy mesékből és ha­zugságokból tákoljunk magunknak történelmet, másoktól “zabraljunk” el jeles tetteket és neveket, vagy hogy mások becsmérlése árán próbáljuk nagyobbként láttatni magunkat, ahogy azt jelenünkben olyan buzgón cse­lekszik a románok, a szlovákok és rajtuk kívül egész sor náció.

A British Museum bibliotékájában, a közép-európai régió könyvei között a legértékesebb ősnyomtatvány szövege így kezdődik: “Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma” – tehát magyarul íródott, holott keletkezési dátuma 1533. A közel 500 éves írá­sos emlék tiszteletet parancsoló magyar kultúrtörténeti érték. Pedig ko­rántsem az első és legrégibb.. Aquileiában, a Római Birodalom egyik valamikori központjában, a hatalmas ókeresztény bazilika oldalán hátrafelé nyilazó magyar harcos képe látható. A prágai Nemzeti Múzeum büszkesége Szent István kirá­lyunk kardja és egyéb relikviák. Se szeri, se száma a Bécsben őrzött /?/ magyar arany-és műkincseknek. Münchenben, a városi kincstár leg fél­tettebb darabja Gizella királynénk keresztje, a római Szent Péter-bazili- ka Szt. István kápolnája pedig az egyik kedvenc kegyhely.

Bár kevesen hiszik, mégis igaz: minél messzebbre kalandozunk az időben visszafelé, annál több és annál beszédesebb magyar vonatkozású tényekre, ismeretekre, leletekre bukkanunk. Alig néhány hónapja annak, hogy Amerika valóban és dokumentáltan első felfedezőjéről, Türkenről, a derék magyarról számoltam be lapjainkban, aki ezt a -vikingekkel kö­zösen végrehajtott – tettet magyar rovásírással véste kőbe Újfundland Yarmouth öblénél. Ez a rovásírásos felirat az egyik legértékesebb ma­gyar nyelvemlék 1005 éves! És még ez sem az első!..Persze büszkén sorolhatnánk a világ technikai fejlődésének megannyi csúcsproduktumát, amely mind-mind magyar találmány: a helikopter, a televízió, /a fekete-fehér és a színes televízió egyaránt!/, a televíziós fel­vevő kamera, a mikrobarázdás hanglemez, a videokamera, a modem fényképezés eszközei, szinte teljes egészében, a színes fotó-és filmtech­nika, a nyomdai fényszedés technikája, a Hold-radar, a telefonközpont, a villanymozdony, a korszerű robbanómotor, a porlasztó által, az atom­reaktor – nem sorolom, hiszen tovább már nem is illik… Inkább üljünk az időgépbe, és utazzunk a múltba, először csupán néhány ezer évre. Tájé­kozottabb olvasóinkat bizonyára nem lepi meg, ha a mezopotámiai (ere­deti magyar nevén Mező föld) Úr városára, a Zab folyóra, az Árpád, Arad, Paripa és Kis nevű városra utalok. Ezek természetesen magyar nevek, és egyértelműen jelzik eleink évezredekkel korábbi lakhelyeit.

Ámde mi van akkor, ha Bihar-megyét említve, egyúttal az Indiában található Bihar-megyére gondolok? Csaknem mindenki találkozott már az indiai Bihar nevével és csaknem bizonyos, hogy a legtöbben véletlen egy- becsengésre gondolnak…. Igen, a nyelvek világában nem zárható ki az ilyesmi. Node nézzünk körül jobban, mert van még meglepő azonosság. Nem kapkodunk, a helyszín továbbra is India, ahol szintén megtaláljuk az Arad nevű települést, amelynek közelében folyóvizet jelöl az Árpa név, néhány további település neve pedig Avar, Bánát, Csaba, Csitár, illetve Gyula. Igen ám, de az Árpa nevű földrajzi név megtalálható még Chilében is, ahol várost jelöl, továbbá településnév a Kaukázusban, az Avar név pedig családnévként fordul elő a Kaukázusban, továbbá tele­pülésnév Új Guineában, de egy-egy helységnevet jelöl Szomáliában, Egyiptomban, Törökországban és Franciaországban is. Bánát szavunk  pedig városok neveiként szerepel Libanonban, Ománban és Szudánban! Csaba nevünk a már említett előfordulásán túl,települést jelöl Etiópiá­ban, Kongóban és Zairében /kettőt/, továbbá Csaba nevű várost talá­lunk még Tuniszban és Zimbabvében is… Mi ez? Véletlen? Olyan nincs! 

Mielőtt azonban magyarázatot adnék ennek a hihetetlenül hangzó je­lenségnek, lássuk tovább: Ugyanis fővárosunk nevének egyik felét, Budát megtalálhatjuk Angolában, Ghánában, Kongóban és Thaiföldön mint tele­pülésnevet, ráadásul Kongóban nem messze esik tőle a Tokaj nevű hegy és a Tisza folyó!, míg Zairében egy város, valamint két további falu is a Buda nevet viseli, Maláj földön pedig egy titokzatos barlang ismeretes Buda néven. Ugyanakkor egy-egy települést, azaz várost illetnek Csángó névvel Angolában, Chilében, Ghánában, a Kaukázusban, Peruban és Zairében. Csepel nevű város található a Tüzföldön, Csepelként jelölnek egy falut Bulgáriában, egy dombvonulatot Hondurasban, valamint egy települést Ukrajnában. Daru nevű falu található Etiópiában, Sierra Leonében, még­hozzá a Kam+Bia, Kal+Onga és Mende földrajzi nevek társaságában, de előfordul még Daru+Magyar városnév Tibetben, Új Guineában, Duna ne­vünk pedig falucskát jelent Angolában és Ghánában, dombhátat Nigériá­ban és tájegységet a Nyugat-Szaharában, méghozzá egy ottani Arad nevű sivatag, valamint az Attila nevű oázis közelében!

Akit még nem fáraszt a felsorolás, annak hadd áradjon tovább: Hu­szár nevű település található többek között Afganisztánban, Beninben (ez utóbbi az Ata-Huszár, Ata-Kozár, valamint az ottani Szemere falu viszonylagos közelségében!). Található azonban Huszár nevű falu Bulgá­riában, Kanadában, Közép-Ázsiában, /kettő is/. A Kislak településnév előfordul Indiában, a Kővári törzs, valamint Zirc nevű falu társaságában! Három további helység is a Kislak nevet viseli Irakban, az egyik a Szabir nevű falu, a Magar nevet viselő hegy, valamint a Túrán folyó közelében! Kifejezetten gyakori helységnév a Kislak Közép-Ázsiában, Törökország­ban pedig tizennégy helyen fordul elő!A Lele név például gyakori földrajzi név Hawaiin, ahol együtt találha­tó a Lele+Makó elnevezésű heggyel, aminek az az érdekessége, hogy nálunk, a Maros mentén is egy-egy szomszédos helység a Lele, illetve Makó! De akad még Lele Kongóban, Nepálban és az Új Hebridákon!A Magyar családnév ugyanakkor helységnév Indiában, egy domb­vonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi nevet jelöl Máltán, települést Tuniszban, Burkina Faso-ban, a Fülöp-szigete- ken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmur- toknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az Almás, Káldi, Kocsis és Vajas települések szomszédságában. Méltánytalanul ritkán foglalkoznak ezzel a nyelvi tüneménnyel. Pedig a világ több mint hatezer nyelve közül egyet- len-egynek a szavai sem találhatók meg szerte a földkerekségen, még kis mennyiségben sem, nem pedig olyan általános és tömeges előfordulás­ban, mint a magyar nyelv szavai. A magyar családnevek és földrajzi ne­vek ezerszám /!/ fordulnak elő a világ minden szegletében. A korábbi másfél évszázadban, a magyarellenesség és irigység mondatta egyes tu­dósokkal azokat az elutasító és megbélyegző jelzőket, amelyek szerint az ilyen irányú kutatás “délibábos”, “árvalányhajas”, “pántlikás” valami. Holott aki ilyesmit állít, az a tényekkel vitatkozik. Márpedig az a néhány szóegyezés, ami a kezdeti időkben ismeretes volt, azóta sok ezerre duz­zadt, hála a Hawaii-szigeteken, pontosabban Honoluluban élő és tevé­kenykedő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársainak.

Az általuk képviselt új tudományágat a TAMANA névvel jelölik. Nekik köszönhető a világatlaszok és kisléptékű helyi térképek alapján azonosított magyar eredetű szavak gyűjteménye.Ez az igényes kutatómunka időközben valóságos tudománnyá nőtte ki magát. A tünemény üzenete és hordereje mégis óriási és lenyűgöző. Dr. Vámos-Tóth-Bátor kutató, elemző és összegező munkája azóta egyértel­műen igazolja a Biblia azon tételét, amely szerint Bábel tornyának építését megelőzően, az akkori világ teljes népessége azonos nyelvet, egy ún. ŐS­NYELVET beszélt. Itt tehát nincs szó se többről, se kevesebbről, mint hogy a valamikori ősnyelvvel csaknem azonos nyelv – a MAGYAR! Úgy is fogalmazhatunk, hogy a magyar az ősnyelv, amely csaknem teljes egészé­ben megőrizte a Bábel előtti népesség közös ősnyelvét.

Tény, hogy a világ bármely más nyelve csupán egy-két másik nyelv­vel mutat rokonságot, szavai azonban nem élnek tovább a rokon nyelvek határain túl. (Ezen állítás ellenpéldájaként nem hozhatók fel az általános­ságban elteijedt és használatos idegen szavak, mivel azok jelenléte egé­szen mást fejez ki). Ilyen tünemény egyes-egyedül a magyar nyelv eseté­ben mutatkozik, mégpedig több mint 6000! eredeti magyar név és név- szerkezet előfordulása kapcsán, Hawaiitól Kamcsatkáig, az óceániai szi­getvilágtól a Tűzföldig!

Ha tetszik essünk ámulatba, és ejtsünk ámulatba másokat is:Igazán nevezetes családnevünk, a Fájsz név Afganisztánban és Indiá­ban is előfordul családnévként, illetveegy-egy lakóhely elnevezéseként, de települést jelöl Mikronéziában is! Ismeretes egy Kánya nevű város Elefánt­csontparton, amely név várost jelöl Thaiföldön, Zambiában pedig egészen gyakori családnév. Magor nevünk ugyanakkor helységnév Angliában, egy tájegység neve Libanonban és egy város neve Tuniszban. Várda nevű vá­rosunk sem áll egymagában, miután Várda nevű város található Indiában is, nem messzire a Maróti, valamint az Uzur nevet viselő hegységtől, a TAMANA nevű kikötőtől északkeletre. (Az Úz-Úr elnevezésű falu vi­
szont Iránban is előfordul, amelynek határában ott folyik a Sió patak!/ Mind­emellett nem kevesebb, mint tíz/10/patak és folyócska viseli a Várda nevet Libanonban, míg Ománban megtalálhatjuk Várda városát, nem is akárhol, hanem a Galla, Istái, Kassa és Kurta nevű falvak által körülvéve,
a Kádár és Madar nevű hegyek árnyékában, a Mátra nevezetű kikötővá­ros és egy Patak nevű település szomszédságaiban!

Szeged városának neve sem egyedülálló. Ilyen nevű települést talá­lunk ugyanis Etiópiában, egy Attila, valamint egy Csaba nevű község kö­zelében, a Sajó, illetve a Szuha nevet viselő folyók mentén!Mielőtt fárasztóvá válna a felsorolás, zárjuk azt a Sió névvel, amely egyúttal városnév a Baszkföldön (ahol ismeretes még egy Szitya nevű hegy és egy Turul folyó). Ugyanakkor Sió névvel illetnek egy várost Bur­kina Faso-ban, egy továbbit: Csádban és egy folyót Ekvadorban, még­pedig az alábbi folyónevek társaságában: Balata, Búza, Iza, Mura, Szu­sza, Tisza, Una!. Három csermely, illetve patak viseli a Sió nevet Elefánt­csontparton, amely név emellett tájegységet jelöl a Fülöp-szigeteken, vá­rosnév Iránban (a Gyula, valamint a Kend város szomszédságában!).

Ugyanakkor városnév Japánban is, egy lakóhely neve a Kanári-szigete­ken, dombvonulat neve Panamában) ahol egymás mellett helyezkedik el a Bab+Ocsa Bor+Onka és a Tisza folyó, továbbá a Bag+Ola nevezetű falu, míg a Somogyban úgyszintén egymáshoz közel eső helységnév a Babócsa, Boronka és Bagola…/ De akad még Sió nevű város Thaifold- ön is, egy további Togóban, egy pedig Új Guineában…

Azt hiszem, hogy ezt az ősiséget, ezt az isteni eredetet, a legősibb kultúra legnemesebb veretű edényét és eszközét fedezte fel nyelvünkben Sir John Bowring, azért nyilatkozott a magyar nyelvről a következőkép­pen: “A magyar nyelv olyan ősidőkre nyúlik vissza, amikorra ma beszélt európai nyelvek többsége nem is létezett. A magyar nyelv olyan szikla­tömb, amelyen az idők vihara nem hagyott egy karcolást sem. A magyar nyelv a gondolkodás függetlenségének ősi emlékműve. A magyar nyelv
titka, magasztos varázsereje nagyobb, mint az egyiptomi piramisok meg­építésének rejtélye…” ( A teljes idézet a kötet más oldalain olvasható).

Erre a csodára érzett rá Teller Ede is, amikor egy beszélgetés alkal­mával a következőket mondotta: ‘Felfedezéseim közül arra a felfedezés­re vagyok a legbüszkébb, hogy csupán egy nyelv van, a magyar nyelv!” – Tömör megállapítás, amit illene tudatosítania minden magyarnak, nem pedig a szlovákok, a szerbek és a románok gyalázkodásain rágódni és a finnugristák tömény hazugságait szajkózni! Folytatjuk…..

 

Cúth János, Író-újságíró Kanada

A magyarságtudat című műve alapján

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*