A hajléktalanból lett milliomos tanácsa volt a legjobb

Heti 60 órát töltök az üzletemben, ám egy percet sem dolgozok. Dolgozni nehéz. Amit én teszek – írok, beszélek, kutatok, tanulok, és megosztom az információt -, az tiszta élvezet! Én erre vagyok hivatott. Viszont gyakran, amire hivatottak vagyunk, és amit ténylegesen teszünk, az két teljesen különböző dolog.

A Kaliforniai Egyetem diákjaként úgy döntöttem, hogy a jogi kar felvételi vizsgájára készülök, mert az tűnt a bevált útnak a politikatudományi végzettség felé. Mehettem volna a legjobb jogi egyetemre, de nem különösebben rajongtam a jogért. Imádtam viszont inspiráló írásokat olvasni a Napi Életadó Beszédek c. kiadványban, imádtam olyan nagyszerű előadókat hallgatni, mint pl. Peter Jennings. Gyakran elemeztem, hogyan beszél – a gesztusokat, a hangerőt, a tempót. Úgy döntöttem, hogy a szívemre hallgatok, és beiratkoztam egy újságíró tanfolyamra. A következő 12 évet a médiában töltöttem, mielőtt elhagytam az ágazatot, hogy más területeken fejleszthessem a képességeim.

„Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?” A múltkor egy rádióinterjú végén a műsorvezető megkérdezett, hogy „Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptam?” Mielőtt elmesélem, mit választoltam, engedd meg, hogy visszatekerjem az időt 2007-re, amikor szintén egy fontos döntés előtt álltam a karrierem szempontjából: ragaszkodjak a jó magas állandó jövedelmemhez egy PR multicég alelnökeként, vagy teljes munkaidőben elkötelezzem magam egyre ígéretesebb írói és előadói vállalkozásomhoz? Ebben az időben szabadúszó újságíró voltam, és volt szerencsém meginterjúvolni a valós Chris Gardnert, azt az embert, akik Will Smith játszott az ominózus filmjében, a Boldogság nyomában. Gardner elmesélte a történetét, hogy töltött éjszakákat egy metróállomás nyilvános vécéjében a kétéves fiával. Napközben felvette az egyetlen öltönyét, leadta a gyerekét a megőrzőben, és ingyenes órákra járt, hogy tőzsdeügynök lehessen. Nem nehéz kitalálni, a sztori hogyan végződött. Gardner a cége élére küzdötte magát, és multimilliomos lett belőle.

A boldogság titka a magán- és az üzleti életben. Ismertem az oaklandi metrómegállót, ahol Gardner az éjszakáit töltötte, mivel minden nap érintettem San Franciscoba menet. Csomó időm volt fontolgatni a tanácsát, azokat a szavakat, amelyek megváltoztatták a pályafutásomat. „Honnan vetted az erőt, a hitet, ami vitt tovább?” – kérdeztem Gardnert. „Carmine, itt a siker kulcsa: találj valamit, amit annyira imádsz csinálni, hogy alig várod, hogy felkeljen a nap, és újra foglalkozhass vele.”

Minden nap, amikor elmentem az állomás mellett, gondolkoztam ezeken a szavakon. Arra késztettek, hogy átgondoljam a választásaimat, a mindennapi ingázást a városba, amitől annyira rettegtem. Én nem a napfelkeltére vártam, hanem a napnyugtára, hogy végre hazamehessek. Felmondtam a PR-cégnél, elcserélve a stabil jövedelmem egy új kezdet bizonytalanságára. A múlt héten kaptam egy meghívást a BookExpo Americára, egy tekintélyes könyvpiaci konferenciára New Yorkba, hogy aláírásokat adjak a hatodik könyvemhez. Gardner tanácsa megváltoztatta az életem és az anyagi helyzetemet egyaránt.

A leginspirálóbb vezetők azok, akik nem egy munkahelyen dolgoznak, hanem úgymond egy hívójelet követnek. Eközben buzdítanak minket, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, és a képességeinket összhangba hozzuk a szenvedélyünkkel. Magabiztosságot adnak az álmaink megvalósításához. Néha ezek az álmok egy alkalmazottat az aktuális munkahelyén pozíciója megváltoztatására sarkallnak, és olykor egészen az adott cég elhagyására vesznek rá. És ez rendben is van. Ha egy alkalmazott elhagyja a cégedet, és úgy nyilatkozik, hogy a te vezetésed inspirálta a régi vágyainak megvalósítására, sokkal nagyobb jutalomban lesz részed, mint gondolnád! Ha más nem is, nagyobb valószínűséggel vonzod magadhoz azokat az embereket, akik valóban veled egy buszon akarnak utazni, mint azokat, akik egy másik fuvar után ábrándoznak. Az is feltűnt, hogy azok az emberek, akik inspiráló vezetők mellett maradnak, általában felnéznek ezekre a zászlóvivőkre, mivel azok a csapat gondját viselik szakmailag és személyesen is. A munkatársak tehát sokkal inkább ragaszkodnak az inspiráló vezetőkhöz (feltéve, hogy a számukra megfelelő pozícióban vannak), és nagyobb valószínűséggel mondanak jót róluk. Ralph Waldo Emerson mondta egyszer: „A legfőbb kívánságunk, hogy valaki arra sarkalljon minket, hogy azok legyünk, akik lehetnénk!”. Az igazi vezetők kielégítik ezt a „legfőbb kívánságot”.

Chris Gardner arra buzdított, hogy eltérően gondolkodjak a pályafutásom során elém tornyosuló döntési helyzetekről. Amikor elkezdtem a saját üzletem, gyakran nehezemre esett elaludni éjszakánként, mert egyszerűen nem tudtam, hogy fogom kifizetni a számlákat. Manapság is alvási nehézségeim vannak – de különböző okokból: csak nézek ki az ablakon, és várom a napfelkeltét újra és újra.

Carmine Gallo a világ számos nagyra becsült márkájának kommunikációs vezetője. Népszerű előadó és szerző, magyarul megjelent könyvei: Steve Jobs a prezentáció mestere – Hogyan legyünk örülten hatásos előadók, Steve Jobs az innováció mestere – Hogyan legyünk átütően sikeresek.

Forrás: Forbes, Homeless Man Turned Millionaire Offers The Best Advice I Ever Got

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*