Mától nem tegnap van

Szorongás is volt bennem nem kevés a tegnapi Milla rendezvény előtt, sőt még inkább közben. Kónya Péter beszédénél már ideges is voltam, mert rossz dramaturgiának éreztem a sorrendet, kókadozott a közönség, pedig elvileg tűzbe kellett volna hozni őket a „főmeccs” előtt.

Azt is lehetett tudni, hogy Bajnai Gordon nem a tömeggyűlések nélkülözhetetlen szereplője, azt is, hogy nagyon kényes a publikum ízlése, tele van fenntartással a tömeg mindenféle dolgok miatt, és az ellenfél kommunikációs csapata is ott kúpol a tévék előtt a hibákra vadászva, amik a HírTV, MN, MH mai kiadásaiban kellet volna, hogy bekerüljenek a főcímekbe.

Fotó:millamédia

És akkor feljön az ember a színpadra, és a tömeg már akkor is szerette, a mikor még meg sem szólalt. Kiabált ugyan, ami nem az ő stílusa (látszott is), de meggyőzni jött valamiről valakiket, ehhez kellett a nyomaték, csak akkor még az elején ezt nem tudtuk. Nem szedem darabokra abeszédet, egyben próbálom letolni a véleményemet az olvasók torkán: vérprofi munka több, mint elég tartalommal és megfelelő kivitelezésben (ez számít most a legkevésbé, ehhez ért a legkevésbé).

Viszont: mától nincs politikai párt, amelyik vezetőinek eszébe juthat az egyedül indulás a 2014-es választásokon. Írtam már, hogy nincs más választás 2014-ben, és ha Bajnai kilép a színpadra, Mesterházinak nem lesz más választása, mint beállni mögé, mert aki ebből kimarad, az lemarad, az LMP pedig ki is esik a parlamentből, ha nem csatlakozik. Egy mozdulattal szívta ki a levegőt mindenki elől a Haza és Haladás, mától nem tegnap van. Ilyen az, amikor valakik értik is azt, amit csinálnak, itt ez úgy volt kitalálva, hogy mellényúlni nem is lehetett.

Mindenki megszólíttatott, akit meg lehet szólítani, baltól jobbig. Mindenki megtalálhatja benne magának, ami mögé nyugodtan beállhat. Haza a jobbnak, haladás a progresszíveknek, szolidaritás a balnak, Európa a világnak. A felelősség vállalásával a 2010 előtti lépések miatt kivédve a múltra hivatkozás, a szerkezet (Együtt 2014) adja a keretet az újdonság és a remény integrálásának, a szélsőségek levágása adja a keret határait, de úgy, hogy azon belül senki nem érezheti magát kizárva. A törésvonal a mai rezsimmel szemben pontosan meg van adva: előre vagy hátra? Horthy vagy Bibó? Hatalom-megosztás vagy centralizáció? Hazajönni majd vagy itt maradni most? Nyugatra vagy Keletre?

Fotó:millamédia

Az elevenébe vágott a magyar társadalmat szétfeszítő dilemmáknak. Orbán Viktor ebben a felosztásban nem is kapott szerepet, nem is jár neki. Egyértelműen a választókkal, és nem a kiválasztottakkal kommunikált. Végre. Azoknak, akik most csodát vártak, nem felelt meg a beszéd. Nem is azoknak kellett megfelelnie. Sokkal nagyobb volt a tét, mint azt a magyar és főleg a jobboldali sajtó elhitetni szerette volna. Ha ez a tegnapi nap rosszul sült volna el, akkor Orbán a szomszédban nagyon nagy előnyt szerezhetett volna a Kossuth téren. Volna.

Mától azonban nem tegnap van, Orbánnak pedig mától nem előnye, hanem komoly hátránya van. És a selejt bosszúja miatt ez a hátrány most behozhatatlannak tűnik. Vannak az amatőrök és vannak a profik. Az egyik tudással alkalmazkodott a körülményekhez, a másik erővel akarja megváltoztatni a körülményeket. Ha a feltételek egyenlőek lesznek a küzdelemben, akkor nem kérdés, hogy ki fogja megnyerni.

Szerző: Bihari Ernő vagy.hu

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*