Világszerte fellobbant a Magyar Szolidaritás Lángja

A Magyar Szolidaritás/Együttérzés Lángja augusztus 20-án szokás szerint -Ausztráliában lobban fel. Ottani csapataink emlékezetes programok keretében ünneplik a külföldi magyarság már hagyománnyá váló ünnepségét. Ez a láng, miután átkelt kontinenseken Budapesten és óceánokon  utoljára Honoluluban (Hawaii) aludt ki. Így beszámolónkat Ausztráliával kezdjük és Hawaii-val végezzük.

Csapataink és támogató egyesületeink, barátaink legnagyobb része már rutin eseményként kezeli e megemlékezést és csak évi jelentéseikben emlékeznek meg erről a hagyományszerű rendezvényről, de így is bejött néhány részletes, fényképes jelentés. Szép beszámolót kaptunk Melbourne-ből, ahol Kovássy Marianne a szokásos alapossággal szervezte meg az ünnepséget. A beszámoló után ítélve, az ottani cscs. és az öreg cserkészek nagy lelkesedéssel készülnek fel erre az alkalomra is.

Kovássy Marianne leveléből: „Kedves Éva és István! Nagyon sajnálom, hogy nem voltatok velünk a tegnap esti tábortűznél. Felejthetetlen emlék mindnyájunknak, megható, jó hangulat, nagyszerű idő, mi többet is kívánhattunk volna!? Még délután átjött Sz. Tibi, hogy előkészítse a tüzet, mert hónapokon keresztül csak ázott. Sikerült is életre kelteni és így végre ennyi év után, a fatuskókon körülültük a tüzet. Csaknem teljes létszámmal megjelent a felnőtt csapat ami meglepett, mert munka után jött mindenki. A Himnusz és rövid ismertető után, mindenki meggyújtotta a kis mécsest és beszélt egy valakiről, akire gondol, aki hiányzik, mert nincs köztünk. Sok megható emlékezés volt, különösen azoktól akik  Magyarországon vagy az elszakított területeken élnek, rettentő rossz körülmények között. De arról is beszéltünk, hogy milyen jó nekünk, hogy szeretetben és megértésben töltjük együtt ezt az estét. A szeretetkörrel zártunk és elindítottuk a lángot a föld körül.”

Egy másik ausztráliai hír: Canberrai és Környéki Magyar Egyesület Sajtószolgálat – „Ekkorra már az idő előrehaladt, hogy fölkészüljünk az összetartozás lángja fellobbantására. Molnár Olga ismertette a megemlékező szertartás eredetét és a KMCSSZ idei felhívását, majd Óvári Attila mondta el, hogy nálunk vagy a legfiatalabb, vagy a legidősebb ember lobbantja fel a lángot. Körünkben lévő legidősebb Ripszám Ferenc volt, aki pontosan 9 órakor meggyújtotta a nemzeti színű gyertyát, ahonnan aztán az Árpád-házi iskola diákai sorra meggyújtották valamennyi résztvevő kezébe adott gyertyát. A gyertyagyújtás után együtt énekeltük el Vörösmarty Mihály Szózat c. versének első versszakát, mellyel a megemlékezés befejeződött.”

Budaőrsről Éhn József régi barátunk jelentette: „A felhíváshoz Budaőrsön csatlakozunk!” A Magyar Tudat nemzeti hírportál címoldalán közzétette hagyományőrző és magyarság összetartozását erősítő felhívásukat „Fellobbannak a szolidaritás lángjai augusztus 20-án” címmel, Orosz Árpád főszerkesztő, Magyar Tudat

Haynalné Kesserű Zsuzsánna az ARGENTÍNAI MAGYAR HÍRLAP főszerkesztője jelezte, hogy lapjukban közölte felhívásunkat. Számítása szerint több ottani magyar szervezet csatlakozik kezdeményezésünkhöz.

Búss Gyöngyi jelezte, hogy felhívásunk megjelent a Felvidék Ma–ban. A Felvidék és Erdély csapatai rendszerint bensőséges keretek között szokták meggyújtani a szolidaritás lángját.

Szöllősy Vágó János cserkész csapat parancsnok írta: „Mi Csepel-Királyerdő-Kisduna-liget területén gyújtunk egy tüzecskét.”

A kanadai Hamiltonban az ottani Öreg cserkész Munkaközösség néhány tagja (Kardosék, Seregélyes Márton, a Magyaródy-ék) gyújtott gyertyát. A láng egy valódi, 1933-as Jamboree idején készült bronz cserkész szobrocska „társaságában” lobogott.

Az idén, Hawaii állam területén Honoluluban lobbant fel a hosszú útat megjárt láng utoljára, augusztus 20-án. Ez alkalommal ez évben a Magyar Érdemrend magas fokozatával kitüntetett Prof. Makkai Ádám és Arany Ágnes küldtek értesítést a láng útjának végéről és kioltásáról.

Köszönetünket küldjük mindenkinek, akik ebben a felemelő és bensőséges kezdeményezésben részt vettek. Így legalább évenként nyilvánosan megemlékezünk azokról a magyarokról, akik a Kárpát-medencében élnek vagy a történelem sodrában messze kerültek hazájukból. Emlékezünk az élőkről, de azokról is, akik Európa, Ázsia, Amerika és Afrika földjében, sokszor jeltelen sírokban alusszák örök álmukat.

Magyarody Szabolcs Hamilton, Kanada

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*