Abu-dhabi koronaherceg magyar tanácsadója

Tóth László hatalmas utat tett meg a szovjet repülőakadémiától, a mesés arab világig uralkodó családok baranyai barátja. Nemcsak földrajzi értelemben, hanem  az élet kacskaringós ösvényein is jókora utat járt be az Egyesült Arab Emirátusokban, amíg a szovjetunióbeli vadászpilóta hallgatóból, az abu-dhabi koronaherceg kabinetfőnökének a vezető tanácsadójává válhatott. Márpedig a kalandos életű hazánkfia ezt a magas tisztséget tölti be a felettébb konzervatív  és hierarchikus arab világban. Történetéből kiderül,  hogy nem csupán szűkebb pátriáját, azaz Tolnát-Baranyát, hanem a fél világot is bejárta a nem mindennapi üzletember…

Komlón születtem 1966-ban, de a szüleim korán külföldre költöztek, édesapám a Geominco közel-keleti vezetője volt – említi Tóth László –, így 1970-80-ig Libanonban, Szíriában és Jordániában éltem.  Az általános iskolát Damaszkuszban, egy amerikai intézetben végeztem, így jól beszélem az angol nyelvet, míg az arabot szinte játszva, az utcán szedtem fel gyerekként. 1980-ban költöztünk haza, a gimnáziumot Komlón végeztem.

Mióta vonzotta, a repülés?
-Gyerekkorom óta  vadászpilóta  akartam  lenni, ezzel a „függőséggel” születtem. Felvettek az akkori Szovjetunió repülőakadémiájára, és 1989-ben vadászrepülő szakon végeztem. Ennek ellenére nem vagyok klasszikus értelemben vadászpilóta, mert sohasem dolgoztam a szakmában. A rendszerváltáskor nagy leépítések történtek, nem volt esélyem itthon vadászpilótaként elhelyezkedni. A katonai pályafutásom be is fejeződött, mielőtt még elkezdődhetett volna, de a repülést nem adtam fel.

Hol repülhetett?
-Jól beszéltem angolul, ez akkoriban még ritkaságnak számított, és egy német fejvadászcégen keresztül három hónap múlva már pilótaként dolgoztam Olaszországban. Itt fogant meg bennem először az a gondolat, hogy külföldön akarok élni, és a sors tálcán kínálta a lehetőséget, hiszen később Belgiumban és Hollandiában is dolgoztam. Ekkoriban házasodtam meg, a feleségem csodálatos nő, igazi társ, mindenben számíthatok rá. 1994-ben megszületett első fiúnk, Dani. Nem sokkal ezután határoztam el, hogy nyitok az arab világra. Ez szinte kézenfekvõ volt, hiszen ott nőttem fel, és mindig szeretettel gondoltam a damaszkuszi éveimre. Létezett még édesapám kapcsolatrendszere, éltek ott barátaink, ismerőseink. Előbb Damaszkuszban éltünk néhány évet, majd Szaúd-Arábiában laktunk, innen költöztünk az Egyesült Arab Emirátusokba, Dubaiba.

Milyen üzleti tevékenységet folytatott?
-Szíriában „technológiai transzfer” munkatervet hajtottam végre. Abban az időszakban erős volt a magyar szaktudás és a technológia, ezeket adtuk el a közel-keleti cégeknek. Ezek a munkák egyre inkább áttolódtak Szaúd-Arábiába, majd az ottani partner felajánlotta, hogy nyissunk irodát, és költözzünk oda. El is költöztünk Szaúd-Arábiába, Dzsiddában én alakítottam meg az első sportrepülős klubot.

Mennyire tudta megőrizni a család a magyarságát?
-Mára már többet éltem külföldön, mint Magyarországon; ha mindent beleszámolok, több mint 32 évet.  Sikerült megőriznem a magyar nyelvet, bár ez nem volt nehéz, hiszen a feleségem magyar lány, akivel együtt indultunk el a világba, de a hazánknak Magyarországot tekintjük.  Van egy kis házunk, és nyaranta hazajövünk. A gyerekeink ezt szokták meg:  ha nyár, akkor Magyarország, vagyis „haza”!  Az év többi részét pedig abban az országban töltjük, ahol élünk, dolgozunk. Világpolgárok vagyunk, de megőriztük a magyarságtudatunkat,  és  továbbadtuk gyermekeinknek,  akik közül  Samu tíz,  Dani tizennyolc éves. Beszélnek magyarul,  angolul  és  arabul, emellett franciául tanulnak. Danit egy évre hazaküldtük tanulni, hogy a lehető legjobban  megismerje a  magyar nyelvet és az országot. A kisebbik fiút, ha itthon vagyunk, magyar nyelvórákra járatjuk.

Most hol élnek?
-Immáron tizenegy éve az Egyesült Arab Emirátusokban lakunk. A 2011. szeptember 11-ei események után Szaúd-Arábiában korlátozták a sportrepülést, részben emiatt költöztünk át az emirátusokba, előbb Sharjahba, majd Dubaiba. Itt előbb az Umm Al Quain-i, majd  a  dubai,  később az abu-dhabi uralkodó- család tagjait vezettem be a repülés  rejtelmeibe. 2005-tõl négy évig az emirátusok repülőszövetségének a főtitkára voltam. Három évvel ezelőtt az abu- dhabi koronaherceg kabinetfőnöke felkért, hogy vezessem az irodáját. Ettől kezdve a repülést kissé leépítettem.

Az arab világ titokzatossága megmozgatja az emberek képzeletét…
-Ez nagyon zárt világ. Az egyik herceg, Sheikh Akhmed  Bin Hamdan Al Nahyan személyes főtanácsadója vagyok. Nehéz lenne róluk bármit úgy mondani, hogy azt a világ ne értse félre, vagy ne tudja félremagyarázni. Ugyanolyan emberek, mint bárki más, de nagyon tradicionális, mély gyökerekre épülő, zárt világban élnek, erős törzsi szövetségben, hagyományoktól kötött törzsi társadalomban.

Mennyire kiterjedt az uralkodócsalád?
Az emirátusokban a helyiek nincsenek egymillióan, míg az ország lakossága megközelíti a nyolcmilliót. Az állam hét törzsből alakult, ezért hét uralkodócsalád van. A vezető az abu- dzabi uralkodócsalád, ők birtokolják az ország területének 73, az olajkincs 94%- át. Most Sheikh Khalifa Bin Zayed Al Nahyan az uralkodó és Sheikh Mohammed Bin Zayed Al Nahyana a koronaherceg, én körülöttük dolgozom.

Szereti a munkáját?
Szeretem! Boldog vagyok, hogy ebbe a helyzetbe kerülhettem, és ilyen jó a kapcsolatom az uralkodó- családdal. Büszke vagyok arra, hogy megbíznak bennem, de a munkám nehéz, hektikus és bonyolult. Gyakran éjjel két órakor adnak feladatot, amelyet akkor és ott kell megoldanom. Kiszámíthatatlan és összetett munka, állandóan a lehető legtöbbet kell nyújtanom. Sokszor a saját életemet sem tudom előre tervezni.

 Sok mindent  elért, de mindenkinek van további vágya. Mivel szeretne még foglalkozni?
-Megmaradnék világpolgárnak,és az így kialakult kapcsolatrendszeremet  mozgatnám a földkerekség más részéről. Én már maradok az arab térségben, hiszen életem nagy részét itt töltöttem, de szeretnék az egész térségben mozogni, kevésbe helyhez kötötten. Konzultációs céget hoztam létre, amelyet nemzetközi partnerekkel, befolyásos üzletemberekkel működtetek. Szeretnék többet utazni, egy kicsit többet lennék Magyarországon is, míg a feleségem egyik kedvence Toscana, jó lenne azt is mélyebben megismerni. Vannak terveim. Két éve alapítottam  Real-Expeditions nevű cégemet, amellyel expedíciókat szervezünk a világ különböző pontjaira. Eddig közel ötven helyszínre szerveztünk utakat Guatemalától Brazílián át Mongóliáig. Ez a hobbim.

Mi van a repüléssel?
Néha még oktatok, de már csak akkor repülök, ha valaki megkér, vagy ha olyan VIP-vendégek jönnek, akiknek a programját a repülés színesíti.

Bizonyára sok érdekes története van. Megosztana velünk egyet?
-Néhány éve az egyik abu-dzabi herceget meghívtuk Magyarországra. Nehéz volt rábeszélni, miután nem ismerik az országot. Végül eldöntötte,  tíz napra  eljön. Másfél hónap után még mindig itt volt, bejártuk az egész országot. A Kempinskiben foglaltunk neki szobát, de csak egy napot töltött ott. Azt mondta, meg akarja ismerni az országot, ne vigyük luxusszállodába, mert az náluk is van bőven. Három autóval elindultunk, és csak  mentünk  mindenfelé az  országban.  Senki nem tudta, hogy arab herceg utazgat keresztül-kasul. Néhány nap után megkérte a páromat, hozza el Svájcból a két gyerekét, akik ott voltak nyári internátusban. A svájci hatóságok már várták a feleségem a reptéren, ahol az emirátusok főkonzulja adta át a gyerekeket, s külön géppel jöttek Magyarországra.

A gyerekeket kiskoruktól hercegnek szólítják és nevelik az uralkodói életvitelre. A herceg megkért, hogy vigyük el a gyerekeket fagyizni Kecskemétre. Beültünk a fekete kocsiba, a feleségem mellettem ült, s a két gyerek a hátsó ülésen. Behajtottunk a városba. Megálltunk a belvárosban, kiszálltunk, bezártam az autót, és sétáltunk a fagyizó felé. Már mentünk vagy 60 métert, amikor kérdem a feleségemtől: „te, hol a két gyerek?” Visszamentem, és láttam, hogy a srácok egyenes háttal ültek az autó hátsó ülésén, arra várva, hogy valaki kinyissa nekik az ajtót. Amikor kinyitottam, a kis herceg felém fordult, komoly arccal annyit mondott: „köszönöm”. Kiszállt az autóból a testvérével együtt, és mentünk fagyizni.

Amerikai Hírújság/ Kati Kereki, Kalifornia

 

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*