Magyarok a világ legőrültebb íjászversenyén

5 magyar járt Kínában, a Tibeti Fennsík szélén rendezett különlegesíjászversenyen, amelyen minden megengedett, ami máshol tilos.Aki ide készül, annak íjászaton kívül pszihológiai hadviselésből is alaposan fel kell készülnie.

Elmélyült csend, és koncentráció a lövések közben? Felejtsd el!!!

A tibeti nemzetiségű csapatok hangos kiabálással, hahotázással és kalaplengetéssel próbálják megzavarni az ellenfél íjászátA hibás lövésért gúnyos kacaj jár, a sikeres lövéseket pedig porfelverő, viharos tánccal örömtánccal nyugtázzák. A pszihológiai hadviselés szerepét jól illusztrálja a csapatlétszám. Az 5 íjászt 15-20 fős “zavarkeltő” egység kíséri.

Biztonsági előírások? Vannak, de…. belefér, hogy a meccs hevében az ellenfél az íjász lövésének irányában felsorakozzon és kalaplegetéssel zavarja őt. Sőt,bátrabbak időnként átrohannak a felfeszített íj előtt, hátha az ellenfél úgy még idegesebb lesz, és mellé lő. Persze a pakliban az is benne van, hogy fordítva sül el a dolog, és éppen a zavarót találja el a vessző. Nem egy súlyos baleset alakult már ki ebből. Az egyik magyar csapattag nepáli ismerősét egy korábbi nepáli versenyről Indiába, Katmanduba kellett szállítani műtétre, miután egy nyílvessző az arcát ütötte át. Bíróként volt jelen, és a bírók bizony közelről kell figyeljék a találatokat. A közel itt kartávolságot jelent, ami bőven benne van a hibahatáron, 60 méter távolságon.

15 ország mintegy 50 csapatának (köztük kiemelkedő íjásztradíciókkal rendelkező országok, mint Japán, Korea, Törökország, Mongólia) közel 1000 íjásza vett részt a versenyen. A nagy népszerűségnek örvendő magyar csapat (Csáki Roland, Dóra László, Izsóf László, Kovács Zsolt, Termann Szilárd) a tradícionális íj – azaz őseink pusztai visszacsapó íja – kategóriában szerepelt sikerrel, 5 mérkőzéséből 4-et nyert és mindössze 1-et veszített el nagy csatában a tavalyi bajnok Belső-Mongólia csapata ellen.

A verseny jelentőségét mutatja, hogy a megnyitó ünnepségen mintegy 100-an – köztük kínai sztár énekesek – léptek fel és 10-12 ezer néző kísérte figyelemmel az ősi tradícionális öltözékekben felvonuló csapatokat.

Az egymás ellen versengő csapatok nagy barátsággal, nyílt szívvel fotózkodnak egymással, az egész ceremóniát belengi valami csodálatos együvé tartozás, a versenyt a nagy tét ellenére,- a versenyre jellemző “csujjogatáson” kívül,- a sportszerűség jellemzi, s a versenyek végeztével nyílvesszők és egyéb íjászereklyék cserélnek gazdát az “örök emlékezet és barátság ” jegyében.

A rendezés nagy volumenét jellemezte, hogy minden csapatot két – nyomokban angolra hasonlító nyelven beszélő, és nagyon lelkes – segítő kísérte, azaz néha nem a kínai útikönyvekben előre jelzett “Kölcsönös meg nem értésen” alapult a kommunikáció!

Ami biztos: 5 harcos magyar képviselte sikerrel és büszkén hazánkat a világ másik sarkában és a szervezők visszavárják őket!

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*