A motor és a ló nyergében is jól érzi magát

Mária a Szlovákiai felvidéken él. Szereti az állatokat, különösképpen a lovakért rajong. Közel két éve lovagol, de a motorja nyergében is jól érzi magát. Az I. Görgey emléktúrán figyeltem fel rá először, ahol magyaros ruhájával híva fel elsősorban a figyelmet magára. Rencsok Máriával Tamás István az Amerikai – Magyar Hírújság főszerkesztője beszélgetett.– Látom, szereted a lovakat. Mikor gondoltad úgy, hogy nemcsak, mint néző veszel részt egy-egy lovasbemutatón, hanem magad is lovagolni fogsz?
– Ózdon és Susán találkoztam először huszárokkal egy Trianoni emléknapon, ahol lenyűgözött a lovak látványa. Ott ültem először lóra, majd ezt követően összebarátkoztam Varga Gábor huszárfőhadnaggyal és a feleségével, aki szintén lovagol. Innentől kezdve hetente több alkalommal jártam hozzájuk lovagolni, majd nemsokára vettem is egy lovat tőlük.– Nyeregről, nyeregre váltottál, vagy megmaradt a motorozás szeretete is?
– A motorozást is nagyon szeretem. A motorom a mai napig megvan, de már a lovaglás és a gyereknevelés miatt, nincs annyi időm rá, hogy teljesen csak ennek a szenvedélyemnek hódoljak.
– Ha jól értem azért a lovakhoz már jobban ragaszkodsz, mint a mocikhoz?
– Őszintén megmondom neked, hogy nálunk is drága már az üzemanyag. A ló sokkal kevesebb fenntartási költséggel jár. Nem beszélve arról, hogy egy érző lény, ami nagyon szeretetreméltó, és ha a lovat megszereted, már nincs az a pénz, amiért megválnál tőle. A ló olyan, mint egy gyerek, legalább annyira tudja viszonozni a szeretetet.– Szlovákiában élsz. Nagyon jól beszéled a magyar nyelvet is. Nem okozott ez a kettősség törést az életedben?
– Határozottan mondhatom neked, hogy nem! A magyar történelmet mindig is figyelemmel kísértem, tanultam. Magyarnak tartom magam, pedig azt tudnod kell, hogy szlovák suliba jártam, mivel a szüleim azért írattak szlováknyelvű iskolába, hogy ne vesszek el a nyelv ismerete hiányában, de ettől függetlenül, hogy itt születtem, nem tartom magam szlováknak. Magyar vagyok! Sőt mondok neked még valamit: – a leánykori nevem Magyar Mária. Büszke vagyok rá, és büszke vagyok a magyar történelemre is.– A férjed és a kisfiad is elkísér egy – egy rendezvényre. A kisfiad hogyan neveled?
– A kisfiam is ízig – vérig magyar gyerek, pedig ő is szlovák suliba jár, de itt jegyezném meg neked, hogy otthon csak magyarul beszélünk vele. Jól ismeri a magyar történelmet is. Szereti a magyar nótákat, és most Ózdra jár népi táncot tanulni. A Magyar Nemzeti Ünnepeken – írjad csupa naggyal: mindig huszár egyenruhában koszorúzik, még abban a városban is, ahová a szlovák iskolába jár. Nem beszélve arról, hogy nagyon jól lovagol is.

Tamás István: Fotó/ Főszerkesztő Amerikai – Magyar Hírújság

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*