A kanadai és az USA-beli magyar cserkészek színe-java összegyűlt

Az észak-amerikai kontinens nyugati partján élő emigráns magyarság tagjaiból álló cserkészek július 14–22 Kanada Alberta nevű szövetségi államában megszervezték a Nyugati Parti Nagytábort. Az itt élő cserkészek egyik legjelentősebb, a képzésre és a természeti szépségek feltárására szolgáló táborozása ez, melyet ötévente szerveznek meg. Örvendetes, hogy ide a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ) képviselői is meghívást kaptak. Megyénk cserkészei közül Kristofori András, a Munkácsi 1. sz. Zrínyi Ilona cserkészcsapat, illetve Hasuly Rita, a Nagyszőlősi 6. sz. Sólyom cserkészcsapat tagja utazhatott az Újvilágba. Az ott történt eseményekről Kristofori András számolt be lapunknak.

– Mit kell tudnunk erről a táborról?

– A Nyugatparti Nagytáborban a kanadai és az USA-beli magyar cserkészek színe-java szokott összegyűlni, hogy az egy hét alatt eszmét és tapasztalatot cseréljen, kapcsolatot építsen, és felfedezve a természet szépségeit, a gyakorlatban is kipróbálja a cserkészélet tételeit. Idén Calgarytól 80 kilométerre, a sziklás hegység lábánál elterülő festői szépségű Kananaskis County Nemzeti Parkban került megszervezésre a tábor. A kanadai cserkészeken kívül az USA Kalifornia államának városaiból, köztük Los Angelesből és Hollywoodból voltak itt cserkészek. A mostani tábort a közelmúltban elhunyt, a cserkészetet pártfogoló Ádám János jezsuita atya emlékének szentelték.

– Hogyan kerültek ide?
–A Nagytábor táborparancsnoka, Pintér János, megtisztelte a KáMCSSZ-t azzal, hogy meghívott két személyt a szövetségből. A meghívó nem névre szólt, de a két jelöltnek számos követelménynek is meg kellett felelnie. Elkötelezetteknek kellett lenniük munkájuk felé, egyiküknek őrsvezetőnek, másikuknak segédtisztnek kellett lennie, s vállalniuk kellett, hogy visszajőve Kárpátaljára a cserkészéletben majd hasznosítják a kint szerzett tapasztalatokat. Így végül Hasuly Ritát és engem ért az a megtiszteltetés, hogy elutazhattunk ide. Az európai cserkészek közül egyedül mi voltunk itt.

– Milyen programokban vettek részt?
– Hasuly Rita kolléganőmre – őrsvezető lévén – egy őrsöt bíztak a táborban, ennek révén nemcsak feladatait gyakorolhatta, hanem beleláthatott az amerikai cserkészőrsök szervezésének, vezetésének és működésének világába. Én napostiszti beosztást kaptam, így betekinthettem a tábor vezetőségének munkájába, s megfigyelhettem a tábor szervezésének és működésének tiszti munkakörét. Nem is csalódtunk, számos újdonsággal ismerkedtünk meg mindketten.

 

Zászlófelvonás

A táboronbelüli programok közé tartozott a regölés és más népi hagyományok tanítása, a cserkésztörténelem és a cserkészfogások felelevenítése, oktatása, valamint számos ügyességi játék, pl. számháború, akadálypálya és tájékozódási verseny. Lovaglásra is mód nyílott.

A táboronkívüli programok gerincét a természetbe szervezett kirándulások képezték, amihez ideális közeget képeztek a közelben magasodó 2500-3000 méter magas csúcsok, az indiánregényekből megismert észak-amerikai erdőségek, ami a különböző korosztályú cserkészeknek egyaránt kalandot kínált. Korosztálytól függően különböző nehézségi fokozatú kirándulásokat szerveztek: a legkisebbek részére pl. buszos kirándulást egy festői szépségű tóhoz, az idősebb korosztályok pedig megtekinthették, milyen egy igazi kanyon, illetve hosszabb gyalogtúrára is módjuk nyílt, melynek során megmászhattak egy 2600 méter magas hágót. Ugyanakkor a legidősebb cserkészeknek alkalmuk nyílt portyázni. Azaz a gyalogtúrát nem kellett megszakítaniuk: az éjszaka beköszöntével a szabadban ütöttek tábort. Tábortüzet gyújtva szalonnát sütöttek, énekeltek, majd az éjszakát eltöltve másnap indultak csak vissza a Nagytáborba.

– Az Ön számára mi nyújtott igazán unikális élményt?
– Nagyon megtetszett az itteni magyar cserkészmozgalom működése. A kanadai magyar diaszpóra létszámát a második világháborút, valamint az 1956-os magyar forradalmat követően duzzasztották fel az emigránsok. Megfigyelhettük, hogy évtizedekkel az emigrációt követően is mennyire hűen megőrizték a magyar tradíciókat, hagyományokat. Calgaryban, a Nagytábor közelében lévő nagyvárosban pl. Magyar Ház működik: az itt élő magyarság itt szokott összegyűlni, hagyományait ápolni, ünnepelni. Magát a házat – ha jól emlékszem – a második világháborút követően emigrált magyarok építették. Különösen megtetszett az, ahogyan ezek az emberek a regölés hagyományát megőrizték, illetve előadták. Eldöntöttem, hogy javasolni fogom ennek a KáMCSSZ szervezetein belüli oktatását.

 

– Véleménye szerint mit üzen ez a tábor a magyar cserkészeknek, illetve magának a magyarságnak?

Úgy gondolom, azt, hogy akárhol is éljünk a világban magyar cserkészként, összetartozunk. A cserkészet önmagában testvériséget is jelent, melynek hagyományai egy nagy családdá tesznek minket. A világ magyarsága felé pedig azt hirdeti, hogy sodorjanak bármilyen messzire is a megpróbáltatás viharai, hagyományaink és nyelvünk, nemzettudatunk megőrizhető.

Fischer Zsolt

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*