Exkluzív: Bánfi Ferenccel a Jászmagyarok együttes vezetőjével

Az együttes zenei stílusára jellemző a rock – folk hangzás. Szép és igényes zenéjükben jelentős szerepet kapnak a népi hangszerek is. A kiváló énekes Bánfi Ferenc, akit a közönség és a szakma ”Bobó” néven ismer leginkább, kitartó munkájának köszönhetően már túl van egy kiadott, sikeres lemezen. Jelenleg a második albumán dolgozik a csapat. A zenei tiszta hangzás mellett, törekednek a szövegeik közérthetőségére, ezzel is ápolva a szép magyar nyelvet. Az együttes vezetője büszke a Jászok történelmére. Minden erejével azon munkálkodik, hogy az utókor is, ismerje és, méltón emlékezzen e jobb sorsa érdemes magyarságba beolvadt népcsoportra. A kiváló zenész-énekessel Tamás István az Amerikai – Magyar Hírújság főszerkesztője beszélgetett.– Aki csak ismer, az tudja, hogy egyik elmaradhatatlan útitársad a gitár. Ha kell, szólóban is pillanatok alatt jó hangulatot tudsz varázsolni a környezetedben. Már gyerekkorodban is ennyire kötődtél a gitárhoz, az énekléshez?
– Az éneklés mindig fontos volt számomra, ”testhangszerem” megszólaltatása a legtermészetesebb módja érzelmeim kifejezésére. A genetika is szerepet játszott persze, hiszen mind anyai, mind apai ágon jó hangú, zenei vénával rendelkező szülők gyermeke vagyok. A 90’-es évek vége felé sokat utcazenéltem, bárzenéltem, ahol csak az, maradhatott talpon, akit a közönség megszeretett – s bennem mindig megvolt az a plusz, ami után megfordultak az emberek megjegyeztek, és úgy érezték, valamit kapnak általam. Akkor sem és ma sem tudom még megmagyarázni, hogy mi ez az ajándék melyet kaptam odafentről, de tény, hogy létező áldás.– Így visszaemlékezve, melyik volt az első olyan nyilvános szereplésed, fellépésed, amikor azt gondoltad magadban, hogy igenis, érdemes a zenével foglalkoznod?
– Ez, nem koncertfellépéshez, hanem a diákéveim alatti gitározáshoz, baráti zenélésekhez kötődik, akkortájt éreztem először, hogy ezen az úton kell nekem járnom. Nem az elismerésért, nem a pénzért, a csillogásért, hanem a barátok, a közönség szeretetéért. Később ehhez társult a gondolati kifejezés, a tartalom megjelenítése, ekkor kezdtem beérni. 2002-ben Magyar Alíz verseinek megzenésítése után jött el ez az idő, amikor Gidófalvy Attilával kiadtuk az ’Itt, Európa közepén’ című maxi lemezt. Akkor ébredtem rá, hogy számomra ez az út van kijelölve. Jártam is rendesen, hiszen erről a lemezről az egyik dalunk, a Történelmi lecke lett a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás kampánydala, melyet sok helyszínen elénekelhettem, a Magyarok Világszövetségének köszönhetően. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy zenekart alapítasz, és milyen együttesekben játszottál eddig?

– Saját zenekaromnak a Jászmagyarokat tartom, melyet 2006 őszén, utolsó forradalmunk fél évszázados évfordulóján alapítottam. A ’90-es évek közepétől voltak különböző jászsági együttesek, amelyekben énekeltem, gitároztam, és nagyon jó iskolaként is, éltem meg ezeket. Az, hogy alulról kezdtem, egy dologra mindenképp jó volt. Megtanított értékelni a hangszert, s az azt, megszólaltató zenészeket, s örülni a kicsi jónak is!– A zenei stílusotokat talán a Nemzeti rock kategóriában sorolnám, viszont vannak teljesen más irányzatot képviselő nagyon szép dalaitok is. Nyugodtan cáfolj meg, ha ez nem így van.
– Sokoldalú zenészek vagyunk, ki innen, ki onnan jött. Van köztünk rockzenész, népzenész, komolyzenei és jazz szakon tanult is. Ez adja a zenei sokszínűséget, magunkkal hozott tapasztalataink alkalmazásának köszönhető, hogy egy kitalált dal milyen zenei köntöst kap a lemezen. Nem szeretném, ha beskatulyáznának minket, törekszem arra, hogy a koncertjeink, lemezeink mindig valami újat nyújtsanak, izgalmasak legyenek fiatalnak, öregnek, lázadónak és csendesnek egyaránt. Mi annak a jó értelemben vett népnek zenélünk, amely mindenkit túl él. Azoknak, akik a Magyarság jövőjét jelentik. Dolgozunk együtt népzenészekkel, néptáncosokkal, sőt, a jászberényi nagy koncertünkön még a Jász – Teak Won Do harcosok is tartottak formabemutatót az egyik dalunkra. Nemzeti rock zenekarnak címkéznek minket, de nem számítunk annak igazán, hiszen tartalmunk nem olyan gyújtóhatású, amelyre egy tüntetésen vagy a barikádokon beindulhatnának a hazafiak. Ezt mi nem is bánjuk, hiszen elsősorban muzsikusok vagyunk.– Az első lemezetek „Jászok Kunok” címmel látott napvilágot. Milyen volt a fogadtatás, és hány dal található ezen a lemezen?
-Nagyon várta már a közönségünk a lemezanyagot, melyen tizenegy dal és egy intro található.
2010 tavaszán adtuk ki, felkerültek rá az előző évek alatt összeállított dalok, illetve az újak, zenésített versek, saját termésűek is. Jól mutatta az érdeklődést a telt házas jászberényi lemezbemutató koncertünk felfokozott hangulata, szép számú lemez eladásunk, és két év elteltével még ma is napi szinten érdeklődnek a lemez iránt, dicsérik igényes hangzását és a nagyszerű dalokat. Maradandót alkottunk két szempontból is, hiszen a Jászságban nagylemezt eddig még nem adott ki helyi rockzenekar, illetve elsők vagyunk abból a szempontból is, miszerint a Jászok alul ismert történelmét, jelenét mi öltöztettük először modern zenei köntösbe.– Magyarországon, ha egy ember félti, vagy óvja nemzetét, akkor könnyen lefasisztázzák, és összemossák különböző szélsőséges csoportokkal. Mindenben a nyugat a példa, csak éppen ebben nem. Egy amerikai állampolgárnak szent és sérthetetlen a zászló, a szabadságszobor és még sorolhatnám. Te, hogy látod ezt, mint zenész-énekes?
– Minket is megbélyegeznek, pedig mi aztán a légynek sem ártunk. Egyszerűen benne van az emberekben a többséghez való simulás kényelmessége, a hazafiasabb érzelmektől való, képmutató elhatárolódás gyakorlata. Ha egy dalszövegünk megemlékezik nemzeti tragédiáinkról, netán büszkeséget okoz, akkor kultúrkörökben az már „magyarkodásnak” számít, perifériára kerülhetünk, ál-megbotránkozást okoz. – Tudod magad is, hogy semmi nincs véletlenül. – Az, hogy az emberek ezt fontosnak érzik, egészséges folyamata egy magára valamit is adó nemzetnek. El kell telnie pár évtizednek ahhoz, hogy tisztábban lássunk, érezzünk. A nyugatból eddig többségében a szenny és a butítás érkezett. Ez, egy emberöltő óta elzárt világot kábított el a hamis csillogásával. Az utóbbi években érzem a változás szelét, visszafordulunk eleink értékeihez, s ebben nagy szerepe van, a nemzeti kultúrforradalmunknak is.– Más zenekaroknál, együtteseknél is előfordulnak tagcserék. Nálatok mi a helyzet, felállt már a végleges csapat?
– Nem egyszerű megtalálni azokat a zenésztársakat, akik mind zeneileg, mind emberileg közénk valók. Hiába a jó zene, a nagyszerű közönség. Életünkben egyelőre a munkáé és a ráfordításé a főszerep, aki ezt szórakozásként fogja fel, nem csapatember. Hat éve alakítom a zenekart, lehetőségeimhez mérten egyengetem útját, de a váratlan helyzetek miatt sokszor kell alkalmazkodnunk a kialakult helyzethez. Négy taggal évek óta együtt dolgozunk: Bánfi Ferenc; ének, akusztikus gitár, Molnár Tibor; hegedű, Pataki Mónika; ének, furulya, Sárközi Viktor; szólógitár. Velük már Jászberényben is végigéltük a sikereket, csalódásokat, a fővárosba felköltözés, tagkeresések buktatóit. Idén csatlakozott hozzánk Siska Ferenc dobos, Seres Norbert basszusgitáros és Kalmár Géza billentyűs is. Végre elmondhatjuk, hogy olyan zenét adhatunk általuk a közönségnek, melyre mindenki büszke lehet.– Aki figyelemmel kíséri hazánkban az egész éves zenei eseményeket, akkor láthatja, hogy egyre több meghívást kaptok és egyre több helyen léptek fel. Kezdik már megismerni a zenéteket, a Jászmagyarok együttesét?
– Természetesen a Jász települések jelentik a fő közönség bázisunkat, kimaradhatatlan a szabadtéri nagy koncert, a Jász Világtalálkozók, a falunapok feledhetetlen hangulata, s a közönség feltétel nélküli szeretete. Vidékre is egyre többet hívnak minket, utóbbi években megfordultunk az ország sok táján, s a második lemez utáni időszaktól egyre több meghívást kapunk. Kicsit furcsállják a nevet; – mi az, hogy Jász-Magyarok? – de akik meghallgatják miről is, zenélünk, s látják, hogyan adjuk mindezt elő, azok szívükbe zárnak minket. Sajnos a média hátszél hiányzik innen is, de talán ettől tud őszinte maradni minden.– Említetted, hogy készül a második albumotok. Mikorra várható a lemez megjelenése és mit hallhatnak majd a rajongóitok?
– Idén ősszel jelenik meg a második albumunk melynek címe: „Hazánk e föld.” Az, hogy hány dal lesz rajta, majd közös megegyezés után dől el a stúdióban, 12-14 tracket tervezünk. Elsőbbséget élveznek a saját írású dalok, Magyar Alíz és Tamás István egy-egy versét is újra megzenésítjük, de finomodik a zenei irányvonal is. A Hazánk e föld albumcímet az egyik új dalunk adja, melyet sokan már új Jász himnuszként említenek/szerepeltetnek. Népzene,népdal átdolgozások is lesznek, melyeket saját ízlésünkre formálunk át, s ez által eljuttatjuk ahhoz a közönséghez is, akik egyébként ilyet nem hallgatnának.
– Van valamilyen álmod, terved, amit a közeljövőben szeretnél megvalósítani?
– Sok tervem van, néha úgy érzem, túl sok is. Legfontosabb a második lemez elkészítése-kiadása, mellette párhuzamosan egy videó klip felvétele, a Hazánk e föld című dalunkra írt kórus kísérettel. 2013 nyarán lesz Jászberényben a Jászok Világtalálkozója, ahová egy Jász rockopera színpadra állítását tervezzük, amely szintén ősszel íródik, így örömmel jelenthetem, nem fogunk unatkozni! Termékeny időszak előtt állunk, kérem, kérjük, szurkoljanak nekünk, hogy terveink időben megvalósulhassanak.

Tamás István: Főszerkesztő/Editor in-Chief- E-mail:tamas.istvan@americanhungarianjournal.com

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*