Művészportré a Csillag Születik győztesével

Egy fergeteges előadást láthattam a bánrévei szabadtéri színpadon, ahol Mészáros János Elek a Csillag Születik győztese adott közel egy órás műsort. A jól válogatott repertoárjával hatalmas sikert aratott a rövid idő alatt országos ismeretségre szert tevő előadóművész. A szűnni nem akaró taps mellett, egy-egy szépen előadott lírai dal, sok ember szemébe könnyet csalogatott. Puzsér az egykori szigorú ítész, ha ezt látta volna, biztosan átugrotta volna bánatában az alig párméterre lévő szlovákhatárt, de még az is lehet, hogy önkéntelenül is, elsírta volna magát. Az új Csillag jött, látott és győzött! Nem a „legjobb népmese sztorit” adta elő, hanem tette a dolgát. Énekelt és megénekeltette a tömeget, a közönséget. A sikeres énekessel Tamás István az Amerikai – Magyar Hírújság főszerkesztője beszélgetett.

 Gondoltál arra, hogy valamikor ezt a műfajt választod, és énekelni fogsz?
– Az éneklés velem együtt született, mindig szerettem énekelni. Viszont, hogy közönség előtt ilyen sikerrel fogok énekelni azt soha, nem gondoltam volna. Mindenesetre nagyon jólesik, mert amit én felvállaltam a Csillag Születik verseny során is, hogy az egyszerű magyar értékeket próbálom képviselni és a klasszikus emberi értékeket, az úgy látszik, hogy kereső fülekre talált. Jól esik, hogy másoknak is tetszik, ami nekem. Számomra fontos és ennek örülök, hogy ha bárhol énekelek, örömet okozhatok az embereknek.

Egy ország drukkolt neked. Olyan dalokat adtál elő, ami nem volt megszokott a zsűrinek, de még a közönségnek sem. Számítottál rá, hogy megnyered ezt a versenyt?
– Ez számomra is egy kísérlet volt, mert kíváncsi voltam rá, hogy ez csak nekem tetszik és ez azért nincs, mert egyáltalán nincs rá vevő, kereslet, vagy azért nincs, mert nincs, aki előadja. Én csodálkoztam el a legjobban, mikor láttam, hogy ennyire ledöbbentek és elcsodálkoztak az „egy rózsaszálon” és ennyire tetszett az embereknek. Ekkor egyre inkább próbáltam ilyen régi dalokat keresgélni és énekelni a verseny során. Nagyon örültem annak, amikor tulajdonképpen azt vettem észre, hogy ha a zsűrinek nem is annyira tetszett, de a közönségnek nagyon tetszett és bárhova megyek, az emberek elmondják, hogy rám szavaztak, miattam nézték a műsort és ez nekem nagy örömet okozott.

 Nem hiányzik a gazdálkodás, hiszen köztudott, hogy szerettél a földdel, és a szőlőműveléssel foglalkozni?
– Az éneklés mellett a szőlő és a kert megvan. Most olyan időszak van, amikor sok mindent nem kell egyik helyen sem tennem. Hála istennek, már csak a betakarítások vannak hátra. Ezeket más nem végzi el helyettem, úgyhogy ez rám vár továbbra is.

Egy nagyon jó gondolatot fogalmaztál meg a színpadon, előadásod közben az eltávozott magyar polgártársainkról, hogy visszavárod, visszavárjuk őket. Ez hogy fogalmazódott meg benned?– Ez úgy van, hogy nagyon sok alkalommal énekeltem már a „kell még egy szót” volt, amikor temetésen és más alkalmakkor. Nagyon sok ismerősöm van, aki kiment külföldre dolgozni, és amikor ide jutok ehhez a részhez: „hogyha elmész, visszavár” mármint ez a föld, akkor én mindig rájuk gondolok. A dal előadása közben ez jut az eszembe, ezért is tudom tartalommal megtölteni ezt a dalt, mert tulajdonképpen ugyanazok a szavak mindig más-más gondolatot is ki tudnak fejezni. Ez az a dal, amibe bele lehet énekelni, és én úgy érzem, hogy ennek a nemzetnek szüksége van minden polgárára, akit az isten ideteremtett ahhoz, hogy boldogulni tudjunk.

Sokan elérzékenyültek és elsírták magukat az előadásod közben. Egy-egy dalt, mi alapján választasz ki a műsoraidba?
– Nekem mindig az a lényeg hogy mondjon nekem valamit, tehát ha nincsen jó szövege, vagy nem érint meg, én azt nem tudom elénekelni, mert amihez én nem tudom magam hozzátenni, nem tudom átélni, azt én nem tudom előadni sem. Nálam összhang nélkül nem megy az éneklés. Lehetőség szerint mindig idomulok, próbálok a közönség ízlésének megfelelő műsorszámokat összeválogatni. Mindig figyelembe veszem, hogy várhatóan milyen korosztály fogja megnézni, meghallgatni az előadásomat. Igyekszem az adott helyhez, igényekhez alkalmazkodni.

A stílusodból, előadásmódodból azért lejön az embereknek, akik szeretnek, hogy nem vagy egy karrierista típusú ember, hogyan éled meg a sikert?
– Sok esetben az utcán az emberek megállítanak, és nem igazán tudok ezzel még mit kezdeni. Sokszor elgondolkoztam, hogy mi ennek az oka, és rájöttem, hogy tulajdonképpen az, hogy mikor kiállok a színpadra, elsősorban nem magamat akarom megmutatni, hanem a művet, de a közönség engem lát és ez a kettő, konfrontálódik, amikor az embert megszólítják. Én nem magamat akarom megmutatni, hanem a művet akarom megmutatni, csak ők nekem akarják ezt megköszönni. Úgyhogy egy kicsit nehéz, de majd beleszokok, de ugyanakkor nagyon jólesik.

A tehetségkutató versenyek győztesei, helyezettjei, kivétel nélkül saját, önálló lemezzel szeretne mihamarább kijönni. Te nem gondolkoztál még el azon, hogy egy saját lemezt a piacra dobsz?
– Persze, hogy gondolkoztam rajta. Karácsonyra szeretnék egy saját lemezt kiadni. Az én lemezemen, az lesz rajta, amit én majd én szeretnék.

Ezen kívül van valami terved, amit el szeretnél énekelni, illetve meg szeretnél valósítani?
– Ezeket majd hozza elém az Isten. Én bízom abban, hogy nem véletlenül nyertem meg ezt a versenyt, és nekem feladatom van ezzel. Én egy missziót teljesítek, próbálom a magyar műveket újra visszavinni a köztudatba, és remélem azt, hogy azzal, amit én itt elérek, kicsit tudom a közízlést formálni. Nem biztos az, hogy nekünk magyaroknak mindig angolul kell énekelni.

A közönség között álltam, amikor énekelted a Simándi József egyik nagysikerű dalát. Mellettem kifejezetten jól öltözött urak és hölgyek álltak, akik szinte egyszerre jegyezték meg: nos, ezt jól odatette! Valóban ennyire kedveled Simándi Józsefet?
– Igen, nagyon! 2002ben, amikor elkezdtem az énektanulással foglalkozni az első komolyabb versenyem az a Simándi énekverseny volt, és ez nagy megdöbbenés és nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy tulajdonképpen jó fél év énektanulás után, ezen az országos versenyen második lettem és Simándi József özvegyétől, Jutka asszonytól egy különdíjat vehettem át, aki most a verseny után is üdvözlőlapot küldött és gratulált. Úgyhogy nagyon örülök neki, hogy egyáltalán ilyen kapcsolatban lehetek a családdal.

Színes volt a zenei kínálatod most is, hiszen a 67-es táncdalfesztiváltól, Frank Sinatraig hallhattak a nézők tőled szép dalokat. Ezt, hogy sikerül így párosítani, hogy alapjába véve minden igényt kielégítettél?
– Én mindig ezt szeretném, hogy tulajdonképpen minden korosztálynak szóljak, de ugyanakkor magamnak is olyan legyen az előadásom, hogy nekem is tetsszen. Szeretnék minden dalba belebújni, ki tudjam tölteni a fejem tetejétől a kis lábujjamig benne legyek minden számba, én ilyen dalokat válogatok mindig.

Fotó/szöveg: Tamás István: Főszerkesztő/Editor in-Chief- E-mail:tamas.istvan@amerikaihirujsag.com

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*