“Ha meghúzom a ravaszt és tévedek, viselnem kell a következményeket”

Csökkent az amerikai hadsereg költségvetése, de jelentős támogatás jutott a drónoknak, illetve az irányító személyzet kiképzésére. Egyre kevesebben nézik le azokat, akik egy központban ülve vesznek részt a háborúban, és nem igaz, hogy távolból sokkal könnyebb meghúzni a ravaszt.

Az Egyesült Államokban már több drónirányítót képeznek ki, mint hagyományos harci repülőket vezető pilótát – írta a Times. A légierő vezetősége szerint pilták által vezetett vadászgépek és bombázók egy-másfél generáción belül eltűnnek. A brit lap úgy tudja, hogy az amerikai légierő 2011-ben 350 új drónpilótát képzett ki, szemben a 250 vadászgép- és bombázópilótával. Jelenleg 1300 ember irányítja a légierő drónflottáját, de ez a szám a következő években többszörösére nőhet. Norton Schwartz tábornok rövidtávon nem számít arra, hogy légi csatákban vetnek be távolról vezetett repülőgépeket (Remotely Piloted Aircraft – RPA), azokat békés légtérben használható eszközöknek tartja. A tábornok szerint körülbelül harminc évig lesz emberi repülés a hadseregben.

Gyorsított képzés

Miközben a hadsereg költségvetését jelentősen megvágták, Barack Obama amerikai elnök ötmilliárd dollárt különített el az RPA-k számára, jelezve az eszközök növekvő fontosságát. A légierő ugyanakkor nem tud megfelelő számú személyzetet kiképezni a növekvő flotta működtetésére. A kiképzésen részt vevők egyre nagyobb része a középiskolából frissen kikerült tizenéves. Mások tapasztalt vadászgép-, bombázó- és szállítógép-pilóták, akiket vagy áthelyeztek, vagy a szabad pilótafülkék számának csökkenése miatt maguk döntöttek a váltás mellett.

A kiképzés nagyrészt az új-mexikói Holloman légi bázison folyik, 13 ezer kilométerre a bevetések helyszínétől, nem messze Roswell településtől. A bázist a közelmúltban jelentősen kibővítettek, a kiképzés ütemét pedig felgyorsították, hogy eleget tudjanak tenni a Pentagon növekvő elvárásainak – írta a Guardian brit napilap. A bázison idén 360-an végzik el a drónirányításra kialakított kiképzőprogramot, amely feleannyi idő vesz igénybe, mint a hagyományos vadászgépeket vezető pilóták egyéves felkészítése. Egy drón legénysége egy pilótából, egy szenzorkezelőből, illetve egyes esetekben még egy feladatkoordinátorból áll.

Nem játék

A személyzet nélküli légi járműveket nemrég még lenézték a hadseregben. “Nem volt szexi dolog egy földi irányító központban ülni. De sokan meggondolták magukat. Az emberek látják a képességeinket és azt, hogy mit csinálunk” – mondta Chad százados, egy másik kiképzőtiszt. “Én repültem vadászgéppel, és higgyék el, ez jóval közelebbi, személyesebb érzés” – mondta a lapnak Mike Weaver alezredes, korábbi F-15-ös vadászpilóta, szintén kiképzőtiszt.

“Az F16-os pilóták korábban azt mondták, hogy egy Ferrariból egy Ford Fiestába ülnek át, de mostanában már kevesebbet hallani ilyesmit. Sokan vannak itt magas rangjelzésűek is, akik tudják, hogy ez a jövő. És ki ne akarna az első vonalban lenni?” – mondta egy kiképző.

A kiképzők két tévhitre különösen érzékenyek. Elmondásuk szerint egyáltalán nem jók a videojátékokban. Másrészt, az eszközöket helytelen drónnak nevezni, mivel azokat mindig emberek irányítják. Az irányítók az RPA rövidítést kedvelik, mivel abban szerepel, hogy az eszközöknek pilótájuk is van.

Morális bátorságot igényel

A Predator, Reaper és Global Hawk névre keresztelt drónokkal az amerikai kormány nyomon tudja követni az iszlamista szélsőségeseket, lesújthat rájuk Afganisztánban, Pakisztánban, Szomáliában és Jemenben. Becslések szerint eddig legalább kétezren estek áldozatul a terroristák elleni dróntámadásoknak.

A bírálók – például Jimmy Carter volt amerikai elnök, jogtudósok és emberi jogvédők – szerint a dróntámadások törvénytelen kivégzések, amelyek sértik más államok szuverenitását, szégyenfoltot ejtenek az Egyesült Államok erkölcsi tekintélyén, és ösztönzik a szélsőségeseket. Abban viszont mindenki egyetért, hogy az RPA-k elengedhetetlenek az Egyesült Államok megvédéséhez. A legtöbb drónpilóta társai védelmét tekinti elsődleges feladatának, a csapdák és bujkáló fegyveresek felderítése, illetve a terrortámadások megakadályozása által.

Az irányítók állítása szerint feladatuk esetenként nagyobb szakértelmet kíván, mint az igazi vadászpilótáké, mivel gyakran kell egyszerre több feladatot végezniük és egyszerre több kommunikációs csatornán kapcsolatot tartaniuk, miközben a válluk felett feljebbvalóik, hírszerzési elemzők és katonai jogászok vizsgálják tevékenységüket. Hosszú ideig ébernek kell maradniuk, miközben megfigyelést végeznek, és készek kell állniuk hirtelen csapásmérésekre is.

Büszkeségük azonban bizonyos mértékű defenzív felfogással keveredik. Amikor arról kérdezték őket, hogy egyesek szerint törvénytelen kivégzéseket visznek véghez, egyikük azt mondta: “Ezt a politikusoknak kell eldönteniük. Mi a civil vezetőink utasításait követjük.” Arra a felvetésre, hogy a hagyományos harc nagyobb bátorságot kíván, mint a távolról irányított eszközökkel való küzdelem, mindannyian felhördültek. “A bátorságnak különböző fajtái vannak. A mi (feladatunk) morális bátorságot kíván. Erkölcsi és jogi felelősséget vállalunk. Ha meghúzom a ravaszt és tévedek, viselnem kell a következményeket” – mondta egy alezredes a The Guardian brit napilapnak.

Amerikai Hírújság/MTI

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*