Egy magyar szerezte az uruguayi himnusz zenéjét

A világ leghosszabb himnuszának, az uruguayi himnusztnak a zenéje egy bizonyos Francisco José Debali nevéhez fűződik, de számunkra sokkal érdekesebb a történet, ha a komponistát eredeti nevén, Debály Ferenc Józsefként emlegetjük.

„Orientales, la patria o la tumba…” („Uruguayiak, a haza vagy a sír…”) –részlet Uruguay nemzeti himnuszából

Debály Ferenc József nevét Magyarországon kevesen ismerik. Pedig két nemzet himnuszának dallamát vetette papírra a XIX. század közepén. Hazájától messzire sodorta az élet, de magyar származása vitathatatlan. Fia, José Debali 1870-ből való való kézirata, már az első sorban hitet tesz apja magyarságáról: „Francisco José Debali, mi padre, era húngaro…”

Debály, 1791-ben született, katonazenész család sarjaként. Édesapja Franz Joseph Haydn tanítványa és nagy tisztelője volt. Bizton megállapítható, hogy fiának a Ferenc József keresztnevet a nagy német zeneszerző után adta. Debály Ferenc József, még tizennégy esztendős sem volt amikor megkezdte pályáját mint katonazenész. Részt vett a napóleoni háborúkban, majd 1820-ban leszerelt. Édesapja, aki akkor egy ezredzenekar karmestere volt, azonnal Lipcsébe küldte, hogy ott magasabb zenei kiképzést nyerjen. Lipcséből Bécsbe került, majd Olaszországban telepedett le, mint a piemontei lovasezred karmestere. Egy év múlva a királyi testőrség zenekarának másodkarmestere lett. Már nem volt egészen fiatal ember, midőn állásától megvált és házasságot kötött egy Madalena Magnasco nevű genovai lánnyal. Ez időszakban teljesen a zeneszerzésnek szentelte magát. 1838 nyarán, egy jobb élet reményében feleségével és hat gyermekével együtt hajóra szállt, hogy Brazíliában próbáljon szerencsét. A sors azonban másként határozott. Brazíliában sárgaláz pusztított és a hajó sem Santosban, sem Rió de Janeiróban nem köthetett ki. A végállomás Uruguay, fővárosa Montevideó volt. Montevideóban ugyan nem volt sárgaláz, azonban a helyzet talán még rosszabb volt. A fiatal köztársaság, miután több évtizedes harc után kivívta függetlenségét, véres háború küszöbén állt, amely néhány hét múlva megkezdődött. Rosas argentín diktátor harca a kis köztársaság ellen, több mint tizenkét esztendeig tartott.

Debály mindezekről semmit sem tudott. Komoly karmesteri és zeneszerzői múlttal a háta mögött, azonnal helyet kapott a montevideói Casa de Comedia zenekarában, és az 1838. november 14-én megtartott díszelőadáson nagy sikert aratott szólójátékával. A végzet azonban úgy akarta, hogy a Dél-Amerikába szakadt magyar muzsikus katonakarmesterré váljék. Amikor Rosas csapatai betörtek Uruguayba, Debály azonnal önként jelentkezett új hazája védelmére. Rivera tábornok, a köztársasági elnök értesült a dologról, magához hívatta, s még a kihallgatás során tábori zenekara karmesteréül nevezte ki. A napóleoni háborúk veteránja 1839. december 29-én esett át a tűzkeresztségen. A Cagancha mellett vívott csatában Debály zenekarának harcias indulói igyekeztek lelket önteni az ellenséges hadoszlopok által bekerített önkéntesekbe, akiknek hősies erőfeszítése végül is fényes győzelemmé változtatta az elveszettnek hitt küzdelmet. A csata még véget sem ért mikor a zeneszerzőt –aki egy kondér levessel a sebesültek felé igyekezett- három ellenséges lovas támadta meg. A maestro az első lovasra rázúdította a levest, a másodikat lelőtte pisztolyával, míg a harmadik elmenekült. A győzelmes csata ihlette a Himno a Cagancha megírására, mely mű általános sikert aratott Montevideóban. A küzdelem váltakozó szerencsével egyre elkeseredettebben folyt. Ekkor azonban megjelenik, egy Európában még ismeretlen, fiatal olasz szabadsághős, akinek hazájában vérdíj van kitűzve a fejére – Giuseppe Garibaldi. Hétszáz főnyi olasz légiót szervez és csapatai sikert, sikerre halmoznak Rosas hívei felett. Ezek száma azonban egyre növekszik, míg végül 1843-ban teljesen bekerítik Montevideót és megkezdik annak ostromát, amely kilenc teljes esztendeig tart. Debály Ferenc és Garibaldi között mély barátság alakult ki, s talán ekkor alakult ki az olasz szabadsághős közismert rokonszenve a magyarok iránt. 1848-ban Garibaldi, aki akkor a Köztársaság szárazföldi és tengeri haderejének főparancsnoka volt, az olasz forradalmi mozgalom hírére leköszönt tisztjéről és légiója hatvan életben maradt tagjával visszatért hazájába. A magyar zeneköltő és az olasz szabadságharcos közti barátság egyik bizonyítéka, hogy az ostrom alatt született Debály gyerekek közül az első, José, Garibaldi keresztnevét kapta (spanyol formában), míg a kislányt pedig Anitáról, a szabadsághős brazil hitveséről nevezték el. Valószínűsíthető, hogy a keresztszülők Garibaldi és a neje voltak.

Rosas diktátor bukásával, a csata az ostromlottak győzelmével végződött. Debály Ferenc ekkor már hatvanesztendős volt. Ízületi bántalmai egyre gyötörték, mégis éjjel-nappal dolgozott. Katonazenekarokat dirigált, muzsikusokat képzett és komponált. Muzsikája, zenedarabjai egész Dél-Amerikában nagy sikert arattak. 1959. február 13-án Uruguay fővárosa gyászra ébredt. Kedvenc muzsikusa, Debály Ferenc József, már nem volt az élők sorában. A népszerű „maestro Debalit” hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a temetőbe.

Uruguay nemzeti himnuszának zenéjét 1841-ben Francesco Acuna de Figueroa uruguayi költő szövegére írta. A zene lendületes, indulószerű, a francia, olasz illetve a brazil himnuszhoz hasonlítható.

A paraguayi nemzeti himnusz zenéjét, szintén Figueroa szövegére szerezte Debály Ferenc 1846-ban, Montevideó ostroma alatt. Nagyon szerény körülmények között élt családjával azokban a nehéz időkben, mégsem fogadott el semmilyen honoráriumot művéért. Személyes hódolatul nyújtotta át a paraguayi népnek, mint azt Juan Max Boettner Música y músicos del Paraguay című könyvében írja.  Megelégedett a megtiszteltetéssel, amit egy fiatal és hős lelkű nemzet himnuszának szerzősége nyújtott neki.

Debály Ferenc zenei hagyatéka 143 különböző terjedelmű munkából áll. Művei között tíz szimfónia, több versenymű, szonáta, szerenád, fantázia, nyitány stb. van. Katonazenész lévén, számos indulót, ébresztőt, takarodót írt. Sok tánczenét és dalt is szerzett; ezek egy része keringő, polka és mazurka, de többségük hamisítatlan dél-amerikai jellegű. Egyházi zenéjében többek közt három misét találunk. Argentin és uruguayi zenetörténészek és muzikológusok szerint is, Debály Ferenc József vitathatatlanul korának legtehetségesebb és legképzettebb zenésze volt Dél-Amerikában.

Forrás: Veres Tamás: Magyarok Dél- Amerikában című 2004-es szakdolgozatából vett részlet

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*