Híres magyarokról neveztek el kisbolygókat

Huszonöt magyar felfedezésű kisbolygó névjavaslatát fogadta el a Nemzetközi Csillagászati Unió, kapott aszteroidát többek közt Bay Zoltán, Ruttkai Éva, Apáczai Csere János, Hajós Alfréd és Farkas Bertalan.

A Szegedi Tudományegyetem és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont együttműködésével 1997-ben indított kisbolygó-megfigyelési program keretében már ezernél is több aszteroidát sikerült felfedezni. Ezek jó részét a Csillagászati Intézet Piszkéstetői Megfigyelő Állomásának 60 cm-es Schmidt-távcsövével találták az SZTE és az ELTE hallgatói, kutatói, illetve a csillagda munkatársai, de több tucat égitestet sikerült felfedezni az amerikai NEAT program archívumában is. Ebben az archívumban a Piszkéstetőn felfedezett égitestek további megfigyeléseit is eredményesen lehet keresni, mivel a NEAT által használt automata keresőszoftver a halvány égitesteket nem találta meg.

14742_kisbolygok3.jpg
Egy újonnan talált égitestnél először annak követését kell megoldani, egy éjszaka megfigyelései nem elegendőek, hogy valóban felfedezőnek mondhassuk magunkat. Ehhez legalább három különböző éjszaka kell megfigyelni a kisbolygót, de a legbiztosabb, ha egy hónapon át tudjuk követni. Így amikor évekkel később újra lefotózzák, visszakeresve a múltbéli adatokat, eljuthatnak a mi észleléseinkig. Ha kevés megfigyelést gyűjtöttünk, a későbbi észlelő úgymond elveheti tőlünk a felfedezést, de számtalanszor előfordult, hogy a Piszkéstetőn felfedezett kisbolygóról előkerültek korábbi megfigyelések, de azok kis száma miatt végül nálunk maradt a felfedezés.

Ha már két különböző évben észlelték a kisbolygót, és a mi ideiglenes jelölésünk alatt fut (ez a felfedezés évéből, majd betűk és számok kombinációjából áll), már biztosan mi leszünk megadva felfedezőnek, de ehhez legalább további két évben meg kell figyelni az égitestet, hogy pályáját pontosan megismerjük. Ezt követően a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) illetékes szervezete, a Minor Planet Center megsorszámozza az égitestet, és az ekkor megadott felfedezőnek 10 évig kizárólagos joga nevet adni az égitestnek. Az utóbbi másfél évben 25 névjavaslatot juttattak el a hazai kutatók az IAU-hoz, melyek közül kettő a NEAT képeken talált égitestekre vonatkozik, a többi viszont piszkéstetői felfedezés. Az alábbiakban ezeket az új elnevezéseket és a hozzájuk kapcsolódó égitesteket ismertetjük.

14742_kisbolygo4.jpg
Íme a magyar kötődésű elnevezések:

Bayzoltán = 2003 QQ29

Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta fedezte fel 2003. augusztus 23-én Piszkéstetőn. A 19,5 magnitúdós kisbolygót egy hónapig sikerült követniük, majd miután 2004-ben újra megtalálták, egy 1982-ben Ausztráliában készült fotólemezen is nyomára akadtak. A 6-7 km átmérőjű kisbolygó háromszor messzebb kering a Naptól, mint bolygónk, keringési ideje 5,42 év, pályahajlása meglehetősen nagy, 22 fok. A 2004-ben megsorszámozott kisbolygót Bay Zoltán (1900-1992) fizikusról nevezték el, akinek többek között a fotoelektron-sokszorozót és a méter fénysebességre alapozott definícióját is köszönhetjük. Az Egyesült Izzó műszaki igazgatójaként egy népes csapatot vezetve 1946. február 6-án az elsők között kaptak radarvisszhangot a Holdról. Később az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Nemzeti Szabványügyi Hivatalban dolgozott majd’ két évtizeden keresztül.

14742_bay-zoltan.jpg
Sajnovics = 2003 FJ7

Sárneczky Krisztián fedezte fel ezt az 1-2 km átmérőjű kisbolygót 2003. március 28-án. A 19,5 magnitúdós égitestet csak egy hétig sikerült követni, de szerencsére 2004-es ismételt megtalálása után is megmaradt magyar felfedezésűnek. Később az 1999-es és 2001-es szembenállásáról is sikerült archív adatokat kimérni, így 2005 októberében megkaphatta sorszámát. A 3,58 éves keringési idejű, a Naptól 2,34 CsE-re keringő kisbolygó Sajnovics János (1733-1785) jezsuita szerzetes nevét viseli, aki elsőként támasztotta alá tudományos érvekkel a lapp és a magyar nyelv rokonságát. Ezekre a kutatásokra Hell Miksa kísérőjeként nyílt módja, akivel az 1769 júniusi Vénusz-átvonulás megfigyelésére utaztak az Észak-Norvégia partjainál található Vardø szigetére.

Nagykároly = 2003 RJ8

Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta azonosította ezt a 20 magnitúdós kisbolygót 2003. szeptember 5-én Piszkéstetőn. A felfedezés elismeréséhez szükség volt a gyors munkára is, mivel az ezt megelőző két hajnalon Wolf Bickel német amatőrcsillagász már lefotózta az égitestet, ám pár napot késlekedett a pozíciók kimérésével, így az adataikat előbb beküldő magyar csillagászoké lett a kisbolygó. A 4-5 km-es égitest 5,21 év alatt kerüli meg a Napot, átlagos távolsága pontosan háromszorosa bolygónkénak. Elnevezése Nagy Károly (1797-1868) matematikus, csillagász, ismeretterjesztő emlékét őrzi, aki 1847-ben kezdte építeni jól felszerelt csillagvizsgálóját Bicskén. A szabadságharc utáni megtorlások sajnos hamar véget vetettek a tudományról szőtt álmoknak, a csillagvizsgálónak ma már csak az erősen romos tornya áll.

Fényi = 2003 SF158

Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta fedezte fel 2003. szeptember 22-én hajnalban 19 magnitúdós fényességnél. A 4,53 éves keringési idejű, 3-4 km átmérőjű kisbolygó 2005-ben kapta meg sorszámát, de 15 fokos pályahajlása miatt 2006 óta nem észlelték. Az égitestet Fényi Gyula (1845-1927) jezsuita csillagászról nevezték el a felfedezők, aki elsősorban három évtizedet átívelő napmegfigyeléseivel szerzett világhírnevet, de 1885 és 1913 között a kalocsai csillagvizsgálót is igazgatta. Különösen a protuberanciák viselkedése izgatta, páratlanul pontos megfigyelései közben arra is rájött, hogy ezek előfordulása összefüggést mutat a napfoltok számával.

Szatmáry = 2000 AP246

Sárneczky Krisztián és Kiss László fedezte fel 2000. január 2-a hajnalán 18,5 magnitúdós fényességnél, de a megerősítő megfigyeléseket már külhoni obszervatóriumból végezték. A meglehetősen elnyúlt, a Naptól 2,6 és 3,8 CsE közötti távolságban húzódó pályán járó 5-6 km átmérőjű égitestet csak 2004-ben sikerült újra megtalálni. Mivel ezután 2001-es archív felvételeken is meglelték nyomát, a 2006-os szembenállás után megkaphatta sorszámát. Nevét a Szegedi Tudományegyetemen folyó csillagászati oktatás atyjáról, Szatmáry Károly tanár úrról kapta, akinek évtizedes állhatatos munkája nyomán csillagászok, fizikusok és földtudósok serege ismerkedett meg a csillagászattal, kezdhette el e szép tudomány művelését, köztük a két felfedező is. Létrejött a Szegedi Csillagvizsgáló és egy kisebb megfigyelőállomás a Béke épület tetején, ahol 1996-ban elindulhatott az az észlelőmunka, amely ezen, és az összes itt olvasható kisbolygó felfedezéséhez vezetett.

Bláthy = 2002 AH130

Sárneczky Krisztián és Heiner Zsuzsanna fedezte fel ezt a 3-4 km átmérőjű kisbolygót 2002. január 13-án. A 20 magnitúdós, az ekliptika közelében látszó égitestet azokban a napokban több amerikai program is észlelte, de az új kisbolygó megerősítése először hazánkból sikerült, így a felfedezést is a magyar kutatóknak ítélték. A 13,1 fok pályahajlású aszteroida 2,6 CsE átlagos távolságban 4,2 év alatt kerüli meg Napunkat. Bláthy Ottó Titusz (1860-1939) gépészmérnök és feltaláló, az MTA tagja, legjelentősebb találmánya az 1885-ben Zipernowsky Károllyal és Déri Miksával közösen megalkotott transzformátor volt, de a fogyasztásmérőt és a háromfázisú generátort is ő találta fel, összesen 96 szabadalom fűződik nevéhez.

14742_blathy.jpg
Szrogh
 = 2003 NW5

Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta fedezte fel 2003. július 6-án. A Tejút sávja előtt látszó, 19,5 magnitúdós kisbolygót csak három napig sikerült követni, a 2004-es újrafelfedezés után mégis a miénk maradt a kisbolygó. Ezt követően a felfedezők a NEAT 1998-as és 2002-es archív képein is kimérték a kisbolygót, amely 2006-os szembenállása után kapta meg sorszámát. Elnevezése Szrogh György (1915-1999) építésznek állít emléket, aki számos “polgári” munkája mellett tervezője volt a Piszkéstetői Obszervatórium főépületének, valamint a Schmidt-teleszkóp és az 50 cm-es Cassegrain-távcső kupolájának. Ismertebb munkái közé tartozik a Salgótarjáni Művelődési otthon és a Budapest Szálló, ismertebb nevén a Körszálló is.

Ruttkai = 2003 QE31

Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta fedezte fel 2003. augusztus 24-én. A 20 magnitúdós kisbolygót egy hónapig tudták követni, majd a pályaszámítások alapján 1996-os észleléseket is hozzá tudtak kapcsolni. Ezek után a felfedezők a NEAT archívumának 2002-es felvételein is megtalálták a 3-4 km átmérőjű, 5,2 éves keringési idejű kisbolygó halvány nyomát. Végül a negyedik, 2006-os szembenállása után kapta sorszámát. Nevét Ruttkai Éváról, a háború utáni korszak egyik meghatározó színésznőjéről kapta. A felfedezők azért ezt az égitestet választották, mert a magyar felfedezések közt az ezt megelőző, 132874-es sorszámú kisbolygó a Latinovits nevet viseli, s így a legendás színészpáros kisbolygói egymás után következnek a listájukban.

14742_ruttkai-eva.jpg
Apáczai
 = 2005 AP11

Sárneczky Krisztián azonosította 2005. január 3-án készült felvételeken, de a második éjszaka megfigyeléseit már az amerikai LINEAR program készítette. Később kiderült, hogy december közepén már lefotózták, de a felfedezés végül nálunk maradt. Miután februárban és áprilisban is sikerült megörökíteni Piszkéstetőről, a felfedező a NEAT archívumának 2002-es, majd 2000-es felvételein, végül a második Palomar Sky Survey egyik 1993-as fotólemezén is megtalálta a nyomát. A meglehetősen nagy, 5-6 km-es égitest 5,4 év alatt kerüli meg a Napot, eléggé elnyúlt (e=0,231) és kibillent (i=14,2 fok) pályáján. Miután 2006-ban sikerült újra megtalálni, meg is kapta sorszámát, majd a jelölésében található AP betűk miatt kapta meg Apáczai Csere János (1625-1659) nevét, akinek az első magyar nyelvű enciklopédiát, és számos, a korát messze megelőző, haladó gondolatokat tartalmazó filozófiai és pedagógiai írást köszönhetünk. A Magyar Encyclopaedia első nyomtatott példányát 1655-ben vehette kézbe.

Bakosgáspár = 2005 GB

Sárneczky Krisztián fedezte fel 2005. április 1-jén, majd a következő napokban is többször sikerült megfigyelni a 19,5 magnitúdós égitestet, melyet a LINEAR márciusban már többször lefotózott. A viszonylag fényes égitestről az eggyel korábbi szembenálláskor is készültek mérések, illetve ezt is sikerült kimérni a NEAT egyik 2001. márciusi archív képén. Végül a 2006-os nyári megfigyelések után kapott sorszámot, amikor kedvező helyzetének köszönhetően 18,5 magnitúdóig fényesedett. A 2-3 km átmérőjű, 3,9 éves keringési idejű kisbolygó a tucatnyi exobolygót és számtalan változócsillagot felfedező HATNet program kitalálójáról és vezetőjéről, Bakos Gáspárról kapta nevét, aki 2011-ben kiérdemelte az American Astronomical Society Newton Lacy Pierce díját.

Bakos Gáspár (jobbra) és Kiss László (balra) egy ráktanyai észlelőtáborba érkezik 1992-ben. Az ifjú diákokból mára elismert kutatók lettek, s most már mindketten egy-egy kisbolygó tulajdonosainak mondhatják magukat. (Sebők György felvétele)

Hajós = 2002 AH11

Ezt is Sárneczky Krisztián és Heiner Zsuzsanna fedezte fel 2002. január 11-én, és ahogy az előző égitestet, ezt is több obszervatóriumból fotózták le nagyjából egy időben, de a magyar felfedezők tudták leggyorsabban megerősíteni az új kisbolygó létezését. A megtalálásakor 19 magnitúdós, 2-3 km átmérőjű égitest átlagosan 2,8 CsE-re kering a Naptól, de elnyúlt pályája miatt 2,15 CsE-re is megközelítheti azt. Keringési ideje 4,7 év, pályahajlása 6,4 fok. Hajós Alfréd (1878-1955) építészmérnök, gyorsúszó, válogatott labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, és még ki tudja mi minden más, de legfőképpen, mint az első (és második) magyar olimpiai bajnokot ismerjük. Mérnökként legismertebb munkája a Margitszigeti Sportuszoda, de ő tervezte a Megyeri úti stadiont (ma Szusza Ferenc Stadion) és a debreceni Aranybika Szállót is.

14742_hajos.jpg
Egerszegi
 = 2002 YF3

Sárneczky Krisztián fedezte fel 2002. december 25-én este, majd négy nappal később sikerült ismét észlelni a 19,5 magnitúdós égitestet. Később december és január elejéről is előkerültek szórvány megfigyelések, majd a NEAT január végi archív képeiről is sikerült kimérni két pozíciót. Így amikor 2005 nyarán Ausztráliából újra megtalálták, könnyű volt visszavezetni a megfigyeléseket a hazai felfedezéshez. A 2-3 km-es, 4,3 éves keringési idejű és 15,5 fokos pályahajlású kisbolygót minden idők egyik legsikeresebb úszónőjéről, az öt egyéni számban olimpiai aranyérmet szerző Egerszegi Krisztináról nevezték el. Kétszeres világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok, 200 m-es hátúszásban 1991-ben elért világrekordját 16 évig nem tudták megdönteni. 1999-ben jelölték az AIPS évszázad sportolója szavazásra, 2000-ben a Nemzeti Sport szavazásán az XX. század legjobb magyar női sportolójának választották, 2001 óta a sportági Hírességek Csarnokának tagja.

14742_egerszegi.jpg
Darnyi
 = 2005 VS2

Sárneczky Krisztián fedezte fel a 2005. november 3-án, majd az ezt követő héten többször is sikerrel észlelte, például a november 9-ei teljes holdfogyatkozás alatt is. Az ezt megelőző hetekben több amerikai obszervatóriumból is megfigyelték, de a szórványos adatok miatt ezek csak felfedezés előtti megfigyelések lettek. Hamarosan 2004-es észlelések is előkerültek, majd 2007-ben és 2008-ban is sikerült megfigyelni. A NEAT archívumából kimért 2001-es pozíciók tették biztossá, hogy 2008-ban megkapja sorszámát. Az 1 km-es, 3,5 éves keringési idejű kisbolygó a magyar felfedezések közt az előző égitest után következik, így elnevezése a közelmúlt másik úszólegendája, Darnyi Tamás előtt tiszteleg, aki négy olimpiai aranyérmével máig a legeredményesebb magyar férfi úszó. Négyszer nyert világbajnoki, nyolcszor Európa-bajnoki címet, 200 és 400 méteres vegyes úszásban többször megjavította a világ-, illetve az Európa-csúcsot. Ő volt a világon az első úszó, aki 200 méteres vegyes úszásban két percen belüli időt ért el. Nyolc éves felnőtt pályafutása során soha nem győzték le vegyes úszó számban.

Brunszvik = 2002 BT31

Ezt a kalandos sorsú kisbolygót a hivatalos adatok szerint Sárneczky Krisztián és Heiner Zsuzsanna fedezte fel 2002. január 16-án, ám valójában már három nappal korábban, 13-án lefotózták az égitestet. Csakhogy a 16-ai megerősítéskor először rossz kisbolygót kapcsoltak a 13-ai észlelésekhez, így egy nem létező égitest került az adatbázisokba. A helyes 16-ai megfigyelések szintén elkészültek, de ezeket egy másik 13-ai kisbolygónak gondolták, így a rossz, keresztbe azonosított égitestek miatt két nem létező kisbolygó is “keletkezett”. A hibára csak másfél évvel később, 2003 októberében derült fény, amikor először a 16-i megfigyelések szabadultak fel, mert ezek párjáról derült ki, hogy rosszak. Így ehhez a 16-i megfigyeléshez kerestek a felfedezők észleléseket a NEAT adatbázisában. Szerencsére a program január 18-án észlelte a területet, így a 16-i és 18-i megfigyeléseket már sikerült helyesen összerakni, és az égitest megkaphatta a január második felére vonatkozó 2002 BT31 jelölést. Eztán lehetett bizonyítani, hogy a másik kisbolygóhoz párosított 13-i megfigyelések is valójában ehhez az égitesthez tartoznak, de ekkor már maradt a 16-i felfedezés. Az ekkoriban csak 20,5 magnitúdós égitest 2004-ben 18,5 magnitúdóig fényesedett, így könnyen sikerült a nyomára akadni. Ezt a jelentős fényváltozást elnyúlt pályájának köszönheti, melyen 1,7 és 2,9 CsE közötti naptávolságokat jár be 3,5 év alatt. A mindössze 1 km átmérőjű égitest végül 2007 nyarán kapta meg sorszámát, a BT jelölés miatt pedig Brunszvik Teréz (1775-1861) grófnő nevét adták neki a felfedezők, aki az első magyarországi óvodák megalapítója volt, de a feljegyzések szerint az első hazai karácsonyfát is ő állította 1824-ben Martonvásáron.

14742_brunszvik.jpg
Bakonybél
 = 2006 GU31

Sárneczky Krisztián fedezte fel 2006. április 5-én hajnalban 19 magnitúdós fényességnél. Mivel ez volt az utolsó észlelésre használható éjszaka, a megerősítő megfigyeléseket egy amerikai kutatóprogram, a Spacewatch végezte el. A 20 fokos pályahajlással bíró, 4-5 km-es kisbolygót a korábbi években többször is észlelték, de mindig csak egy-két alkalommal, így nem tudtak pályaelemeket számolni. A 2007-es újrafelfedezést is Piszkéstetőn végezték, majd még ebben az évben megkapta sorszámát. Az 5,56 év keringési idejű kisbolygó a Magas-Bakony legismertebb településéről, Bakonybélről kapta nevét, ahol 2012-ben nyitotta meg kapuit a Pannon Csillagda. A közel ezer éves településen ma is kiválóan csillagos ég fogadja a látogatókat, így a következő években Csillagoségbolt-park alapítását is tervbe vették.

Zsigmond = 2002 OL28

Zsigmond Vilmos magyar származású, Oscar-díjas operatőrről nevezték el ezt a kisbolygót, aki Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjének fotografálásáért kapta az elismerést. A 4-5 km átmérőjű, 5,30 éves keringési idejű égitestet Sárneczky Krisztián azonosította a NEAT program archívumában található egyik 2002. július 29-ei felvételhármason, majd augusztus 29-éig további négy éjszakáról sikerült értékelhető adatokat szerezni. Később kiderült, hogy már 1960-ban is észlelték az égitestet, de akkor csak két éjszakán. Felfedezése óta szinte minden évben sikerült megfigyelni, így pályája ma már igen jól ismert.

14742_zsigmondvilmos.jpg
Hajmási
 = 2004 VV69

Sárneczky Krisztián akadt a nyomára 2004. november 11-én, majd négy nappal később sikerült újra megfigyelni. A 20 magnitúdós égitestről kiderült, hogy 2000-ben és 2002-ben is észlelték már néhányszor. Miután 2007-ben két hónapon át követték a 3,5 éves keringési idejű, alig 1 km-es kisbolygót, megkapta sorszámát. Elnevezése Hajmási József (1910-2010) tanár úrnak állít emléket, aki a székesfehérvári amatőrcsillagász mozgalom atyja, a Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló megalapítója volt. A 60-as évek közepén a székesfehérvári autóbusz állomás közelében tartott távcsöves bemutatókat, ahol több tízezer embernek mutatta meg a csillagok szépségeit. Az elnevezés Trupka Zoltán javaslatára történt.

Zsazsa = 2002 RG250

A NEAT program archívumának 2002. szeptember 1-jei felvételein azonosította Sárneczky Krisztián 2006 januárjában. Hamarosan kiderült, hogy a környező években sokszor észlelték már a viszonylag fényes kisbolygót, sőt, már az 1990-es évek elején is megfigyelték, de a szórványos észleléseket nem tudták összeilleszteni. Közel kör alakú, 2,6 CsE távolságban húzódó pályáján 4,3 év alatt kerüli meg a Napot, átmérője 2 km. A korábbi szokásoknak megfelelően – a NEAT felvételein talált kisbolygókat az USA-ban híressé vált magyarokról nevezik el – a felfedező a híres dívát, Gábor Zsazsát választotta névadónak, aki híres mondásaival és kilenc házasságával szerzett elévülhetetlen érdemeket hazánknak.

Kolonics = 2005 KG9

Sárneczky Krisztián fedezte fel 2005. május 28-án, azóta egy kivételével minden szembenállását sikerült megfigyelni, így a korábbi évekből előkerült szórvány megfigyelésekkel kiegészítve 2008 januárjában megkaphatta sorszámát. A kisbolygóöv külső felében, bolygónknál háromszor messzebb keringő, 2-3 km átmérőjű égitest 5,1 év alatt kerüli meg a Napot. A kisbolygót Székely Péter szegedi csillagász javaslatára a tragikusan fiatalon elhunyt, kétszeres olimpiai és 15-szörös világbajnok kenusról, Kolonics Györgyről nevezték el, akit ötödik olimpiájára készülve, edzés közben ért a halál 2008-ban.

14742_kolonics.jpg
Borbála
 = 2006 UL1

Sárneczky Krisztián és Kuli Zoltán fedezte fel 2006. október 17-én 19,5 magnitúdónál. Miután egy hónapig követték, a felfedezők négy korábbi évből is kimértek archív pozíciókat a kisbolygóról, így a 2007/2008 telén végzett megfigyelések után meg is kaphatta sorszámát. A 4,3 éves keringési idejű, 1-2 km átmérő kisbolygó a második felfedező felesége, Ujhelyi Borbála után kapta nevét. A Borbála a Barbara egyik magyar változata, jelentése idegen.

Almáriván = 2004 VW69 és (191857) Illéserzsébet = 2004 VA70

Mindkét kisbolygót 2004. november 11/12-e éjszakáján fedezte fel Sárneczky Krisztián. Mivel 2008 őszén egyszerre kapták meg sorszámukat, a két égitest közvetlenül egymás után sorakozik a kisbolygók listájában. Így egyértelmű volt, hogy az elnevezésnél is kapcsolatot kell találni a két égitest között. Erre 2011-ben nyílt mód, amikor a Tudományos Újságírók Klubja 2010-re vonatkozóan a népszerű és elismert csillagász házaspárt, Almár Ivánt és Almár-Illés Erzsébetet javasolta Az év ismeretterjesztő tudósa díjra, melyhez ettől az évtől kezdve egy-egy kisbolygó elnevezés is társul. Almár Iván a SETI kutatások nemzetközileg elismert szaktekintélye, míg Illés Erzsébet az összehasonlító planetológia egyik megteremtője. Pályájuk során szinte megszámlálhatatlan ismeretterjesztő művet, cikket, fordítást közöltek, mellyel rendkívüli mértékben hozzájárultak a csillagászat és az űrkutatás hazai népszerűsítéséhez.

Hargittai = 2006 HZ17

Sárneczky Krisztián fedezte fel 2006. április 21-én ezt a halvány, 20-20,5 magnitúdós kisbolygót, amely 2-3 km-es átmérője és 3 CsE-s átlagos naptávolsága miatt nem is lehet ennél fényesebb. Ennek ellenére a korábbi és a felfedezést követő években is sokszor megfigyelték, mert pályahajlása csak 2 fok, így állandóan a rendszeresen és alaposan vizsgált ekliptika közelében tartózkodik. Mivel a felfedezés utáni héten Piszkéstetőn gyűjtött megfigyelések segítségével nyílt mód először pályaszámításra, a magyar megfigyeléseket tekintik felfedezésnek. A 2010-ben megsorszámozott égitestet Hargittai István és Hargittai Magdolna kémikus akadémikusokról nevezték el, miután a Tudományos Újságírók Klubja a 2011-es évre vonatkozóan nekik ítélte Az év ismeretterjesztő tudósa díjat. A kutató házaspár a molekulaszerkezet-kutatás elméleti és kísérleti módszereinek, valamint a molekulamodellezésnek nemzetközi hírű szaktekintélye. A témában számos közös könyvük jelent meg, az utóbbi évtizedben pedig több nagy sikerű tudománytörténeti művet is publikáltak, elsősorban XX. századi magyar tudósokról.

Farkasberci = 2005 KS8

Sárneczky Krisztián találta meg 2005. május 26-án ezt az 5,2 éves keringési idejű, a Naptól 3 CsE távolságban keringő kisbolygót. A 3-4 km átmérőjű égitest a felfedezés idején 20 magnitúdós volt, és nagy naptávolsága miatt nem is lehet ennél fényesebb. A május 26-ai dátum nevezetes a hazai űrkutatás történetében, hiszen 1980-ban ezen a napon indult a világűrbe az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan. Mivel a felfedezés pont a start 15 éves jubileumán történt, egyértelmű volt a kisbolygó elnevezése, ráadásul abban a formában, ahogy csak a legkedvesebb hőseiket szólítják a magyar emberek.

14742_farkasbertalan.jpgÉrdibálint = 2007 YA4

Sárneczky Krisztián akadt a nyomára 2007. december 19-én 20 magnitúdós fényességnél, majd a következő két éjszaka is sikerült megfigyelni. A kevés adat miatt azonban félő volt, hogy elvész a kisbolygó, így a felfedező kérésére december 28-án ismét megfigyelték a kisbolygót Piszkéstetőről, amely így magyar felfedezés maradhatott. A kulcsfontosságú észlelést Csizmadia Szilárd végezte, akit az égitest 2010-es megsorszámozása után köszönetképpen felkértek a kisbolygó elnevezésére. Az ELTE-n végző csillagász pedig mentorát, a csillagászati tanszék vezetőjét, Érdi Bálintot javasolta, aki égi-mechanikai kutatásai mellett számos jegyzetet és tankönyvet írt, és sok-sok fiatal csillagászt indított el ezen a szép pályán. A meglepően nagy, 6-8 km átmérőjű kisbolygó 23 fokos pályahajlása miatt maradhatott sokáig rejtve a felfedezők elől, keringési ideje 5,7 év, átlagos naptávolsága 3,17 CsE.

Amerikai Hírújság/hirek.csillagaszat.hu

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*