Parlamenti beszámoló a Floridai Magyarokról

DR. KISVARSÁNYINÉ BOGNÁR ÉVA: Hadd köszönjem meg valóban a meghívást, mert ötvenöt éve élek az Amerikai Egyesült Államokban és ez az első alkalom, hogy a magyar kormány részéről ilyen meghívás történik részünkre. Nagyon örülök neki, megtisztelőnek tartom, és ezek után próbálok beszámolni a Kossuth Klubról, ami Sarasotában működik. De előzőleg talán érdekli önöket az én hátterem.

Én 1956. október 23-án harmadéves egyetemi hallgató voltam az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán és az egyetemi ifjúsággal természetesen együtt masíroztam október 23-án. A forradalom leverése után férjemmel együtt elmentünk Nyugatra, mert féltünk a megtorlástól, mind a ketten részt vettünk a forradalomban, bár nem fegyveresen, azt megmondom őszintén, fegyver soha nem volt a kezemben. Ettől függetlenül elmentünk Nyugatra, és 1957 óta élünk az Amerikai Egyesült Államokban. ElőszörMissouriállamban éltünk 37 évig, ahol az volt a nagy szerencsém, hogy folytathattam a megkezdett egyetemi tanulmányaimat: Amerikában szereztem meg a bachelor of science és a master of science diplomákat geológiából. Miután megszereztem a diplomákat, 34 évig dolgoztamMissouriállamban amissouriállami földtani intézetben. Egyébként előrebocsátom azt, hogy olyan helyen éltünk, ahol a férjem és én voltunk a magyar kolónia. Bár St. Louis közelében voltunk és St.Louisban elég sokan voltak magyarok, de száz mérföldre St. Louistól el voltunk foglalva, nem vettünk részt a magyar közösségi életben St. Louisban, ahol pedig mi laktunk, ott nem volt magyar közösségi élet. Ezek után, a 37 éves missouribeli tartózkodásunk után férjem nyugdíjba ment, akkor költöztünk le Sarasotába. 1993 óta élünk ott. Amikor megérkeztünk Sarasotába, volt ott egy magyar klub, a Petőfi Klub és még egy magyar klub, a Kossuth Klub. Akkor léptünk be a Kossuth Klubba, aminek 1993 óta a vezetői vagyunk, férjem a pénztáros, én az ügyvezető igazgató vagyok, évről évre megválasztanak minket most már 18 éve. Van egy havi körlevelünk, amit én szerkesztek, ezt úgy hívják, hogy Sarasotai Magyar Hírmondó, ezt terjesztjük a tagság körében; egyébként jelenleg a taglétszámunk 160 és 180 között ingadozik.

Kik a sarasotai Kossuth Klubnak a tagjai? Először is ehhez azt kell elmondanom, hogy Florida mágnesként vonzza a magyar bevándorlókat, elsősorban a kedvező klímája miatt: nincs hideg tél, hó, jég, fagy, szenzációs az idő, viszont Sarasotában a nyarak nagyon melegek. Úgyhogy a valódi kultúrszezon Sarasotában októbertől áprilisig tart, akkor a százezres lakosú város lakossága a duplájára megnövekedik, úgy is hívják Sarasotát, hogy a Dél kis New York-ja. Ugyanis az Északról bejövő emberek kultúrigénnyel érkeznek, tehát elvárják azt, hogy Sarasotában is járhassanak operába, balettra, színházakba és a többi. Ennélfogva Sarasotának szenzációs kultúrélete van: van operaházunk, balettegyesületünk, önálló szimfonikus zenekarunk, 17 színházunk, 3 egyetemünk, több múzeumunk, galériák, képtárak és a többi. Úgyhogy ez egy pezsgő kultúrváros. Ebbe a miliőbe telepedtünk vissza, nagyon örültem neki, mivel én budapesti vagyok eredetileg, nekem nagyon hiányzott Missouriban főleg a kultúra, az opera, a balett és a többi, amiből most nagy részem van Sarasotában.

Szóval belépünk a Kossuth Klubba. Abban az időben, 1993-ban alig 20 vagy 25 tagja volt a klubnak, és örömmel mondhatom, hogy azóta nagyon felfejlődött a klub és teljesen megváltozott a profilja is.

A sarasotai magyar emigrációnak az volt a története, hogy mielőttünk még két nagy hullám érkezett. Az első hullám a ’45-ös emigránsokból alakult ki, akik a szovjet hadsereg elől menekültek Nyugatra, és úgy a ’40-es évek végén, az ’50-es évek elején érkeztek meg Amerika területére. Ez az emigráció – most csak röviden ’45-ös emigrációnak hívom – úgy a ’60-70-es években kezdett nyugdíjba vonulni, és ekkor kezdtek el leköltözni Floridába. Ez volt az első magyar település, akkor csak néhány tucat emberről volt szó, nyugdíjasok, akiknek az volt a kultúrigénye, hogy hetente vagy havonta egyszer-kétszer összejöttek házakban teadélutánokra. Tehát teljesen társasági összejövetelekből állt a klub, amit az egyik magyar emigráns megalapított.

A második nagy hullám az ’56-os emigránsok voltak, akik a ’80-90-es években kezdtek el nyugdíjba menni Floridába. Velük igazán felöltődött azután a magyar társadalom, és a Kossuth Klub is akkor kezdett el felvirágozni, már az 1990-es évek táján, amikor ez a hullám megérkezett.

Most még beszélek röviden, de később, ha van idő, szeretnék többet szólni erről a harmadik hullámról, ami sajnos tulajdonképp nem is hullám. A mostani fiatal magyarok, akik odajönnek, azok inkább beszivárognak, és ez inkább egy gazdasági emigráció. Mi látjuk, hogy milyenek: nagyon tanult, kedves, fiatal magyarok, akik azért jönnek el Magyarországról, mert nincs megélhetésük, nem jó a megélhetésük. Őket én úgy hívom, ahogy valamikor a XX. század elején Ady hívta őket, hogy kitántorgott Amerikába hárommillió emberünk – hát ők, ha nem is tántorognak, de kiszivárognak a jobb megélhetés reményében. Sokakkal találkoztam, akik diplomás mérnökök, tanárok és elmennek takarítani, füvet vágni, sofőrködni, pincérkedni, mert többet keresnek, mint Magyarországon, és Magyarországon nem látják a jövőt. Ez nagyon lehangoló számomra, ugyanis én azt mondom, hogy én soha nem hagytam volna el Magyarországot, ha nem üldöznek politikailag. De ők nem politikai üldözöttek, és én nagyon remélem azt, hogy Magyarországon meg fog javulni a gazdasági helyzet annyira, hogy ez a fiatal magyarság nem fog továbbra is elszivárogni.

Most visszatérek a Kossuth Klubra. A céljainkat úgy fejeztük ki a legjobban, hogy elsőrangú célja a Kossuth Klubnak a magyar kultúra szélesebb körű megismertetése amerikai környezetünkben a zene és a képzőművészet nemzetközi nyelvén. Miért? Mert a zene és a képzőművészet valóban nemzetközi nyelv. Nagyon szeretem a magyar irodalmat, a Magyar költészetet, de az amerikaiak nem tanulnak meg magyarul azért, hogy ezt élvezhessék. Tehát mivel tudjuk legjobban elérni őket? Zenével és vizuális dolgokkal, mint a képzőművészet. Ezért már kezdettől fogva a Kossuth Klub hangversenyeket rendezett. 18 év alatt 25 hangversenyt rendeztünk, és ehhez el kell mondanom azt, hogy nagyszerű kapcsolatunk alakult ki a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel, úgy, hogy a Zeneakadémia Alapítvány volt a felelős azért, hogy összeszedjen fiatal, tehetséges művészeket, énekeseket, zongoristákat, hegedűművészeket, ők hozták őket ki hozzánk. Mi megszerveztük a hangversenyeket, eladtuk a jegyeket rá. 25 hangverseny közül egyikbe sem buktunk bele, sőt, a legsikeresebb hangversenyünk – és erről elhoztam egy műsorfüzetet is – egy magyar operettest volt, amit a sarasotai operaházban rendeztünk meg: kibéreltük az operaházat, 850 jegyet adtunk el, ennek több mint a fele amerikai volt. Imádták a magyar operettestet! Négy énekes jött, akik akkor még csak hallgatók voltak az akadémián, azok közül az egyik volt Fekete Attila, ha mond ez a név maguknak valamit, hát ő most már vezető tenorszerepeket énekel a Magyar Állami Operaházban. Itt vannak a többiek is, akik itt voltak: Simon Krisztina, Fodor Beatrix és Bátky Fazekas Zoltán, ők énekeltek. Patkó József, néhai Patkó József, a Zeneakadémia korrepetítora kísérte őket zongorán. Óriási siker volt. Akkora volt a siker a magyar operettekkel, hogy a következő évben a sarasotai opera is beállított egy operettműsort, most már nemcsak magyar operettekkel. Szóval ez tényleg jó hírnevet adott a magyar zenekultúrának. Több operaházi hangversenyt is rendeztünk. Ezekkel a hangversenyekkel nagyon jó célt szolgáltunk szerintem, mert sok amerikai agyában megfogalmazódott az az elképzelés, hogy a magyarok azok nagyon tehetséges, jó emberek – itt most én a helyi közönségre gondolok, mert mit ott élünk, Sarasotában, tehát az ottani lakosság. Ők nem a politikusok Washingtonban, nem a nagy újságírók a Washington Postban vagy a New York Timesban, ez a helyi lakosság, amelyik egy igen művelt és igényes, kultúrigényes lakosság, pontosan azért, mert Északról jönnek le, ahol megvannak ezek a kultúrlehetőségek. Tehát a kultúrával nagyon sokat el lehet érni azért, hogy Magyarországnak a hírnevét jobbítsuk, javítsuk.

A második számú célunk pedig a Kárpát-medencében élő magyar kisebbség emberi jogainak érvényesítése, iskoláik támogatása. A Kossuth Klub 1985 óta hivatalosan bejegyzett adómentes intézmény Floridaállamban és az Egyesült Államokban is, ami azt jelenti, hogy ha valaki nekünk adományt ad, a saját adóalapjából levonhatja az adomány összegét, ami egy kis adókedvezményt jelent. Persze az összegtől neki meg kell válnia, ez nem jelenti azt, hogy ők azt visszakapják, de mindenesetre ez egy incentíva arra, hogy adományokat kapjunk. Ezek az adományok azután nagyon messzire mennek és egyre növekednek. Elhoztam egy kimutatást a tavalyi és a tavalyelőtti évről, amit szeretném, ha szét tudnának itt osztani, ebből van a legtöbb. A 2011-ben szétosztott adományaink. Lehet ezt itt körbeadni? (A bizottság munkatársai körbeadják a szóban forgó dokumentumot.) Tehát láthatják: 2011 folyamán összesen több, mint 80 ezer dollárt osztottunk szét. Na jó, ez nem egymillió dollár, ez nem olyan nagyon sok, de egy kis nyugdíjas szervezetnek Sarasotában, ami nem világváros, nem New York City, nekünk egy nagyon szép eredmény. Az idei adományok még nincsenek lezárva, de idén már elértük az 53 ezret, úgyhogy valószínűleg ebben az évben, 2012-ben túlszárnyaljuk a 2011-est.

Kiket segítünk? Van egy Kárpát-medencei ösztöndíjalapunk, amiből öt iskolának küldünk ösztöndíjakat: az egyik Rimaszombaton van, a Felvidéken, a másik Nagydobrony Kárpátalján, a harmadik Székelyudvarhely Erdélyben, azután Szabadkán a Délvidéken és egy magyarországi iskola. Nem felejtkezünk el Magyarországról. Egyébként – visszatérve a hangversenyeinkre – a hangversenyek bevételéből a Zeneakadémia Alapítvány kapott mindig nagy összegeket, azt hiszem, oda ment a legtöbb. Tavaly például 19 ezer dollárt küldtünk a Zeneakadémia orgonájának, a Bach-orgonának a felújítására. Ezeket a pénzeket nekünk mind össze kellett gyűjteni. Miből? A hangversenyek voltak a jövedelemgyarapító események, ezenkívül tartunk szabadegyetemi előadásokat meghívott előadókkal. Ezek elvileg ingyenesek, de mindig elfogadunk adományokat. A hangversenyekhez mindig kérünk fel védnököket, akik támogatják.

Tavaly rendeztük meg a Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójával kapcsolatos nagy „Liszt Bicentenial”-t. Négy hangversenyt rendeztünk Sarasotában: egy orgonahangversenyt, két csupa Liszt-művekből álló zongorahangversenyt. A legutolsó volt ez, amiből szintén hoztam, amit szeretném, ha szétosztanának: „From Liszt to Ligeti”, azaz Liszttől Ligetiig, kétszáz év magyar zongorairodalma. Liszten volt természetesen a hangsúly, de tavaly, amikor itthon voltam, beszéltem az illető fiatal zongoristával, Borbély Lászlóval – itt lakik Magyarországon, a Zeneakadémia tanársegéde jelenleg, nyolc évvel ezelőtt ő is szerepelt nálunk mint hallgató és óriási sikere volt -, és mondtam neki, hogy mi lenne, hogyha eljönnél hozzánk csak egy szólóestet tartani, mert eddig mindig többen voltak. Ő nagyon benne volt, és akkor őt mi hívtuk meg, megrendeztük a hangversenyt és a műsorba beállítottunk Liszt-műveken kívül, mert persze Liszt volt a döntő, de azonkívül bejuttattunk egy Dohnányit, egy Bartókot, egy Ligetit és egy Kurtágot, ugyanis Borbély Laci nagy előszeretettel játssza a modern zeneszerzőket is. Óriási sikere volt! Ezeket a kisebb hangversenyeket nem operaházban tartjuk meg, mert azok több ezer fős befogadóképességűek, ennyien valószínűleg nem mennének el, de egy zongorahangversenyre háromszáz ember nyugodtan eljön és azzal megtöltünk egy koncerttermet. Úgyhogy ezt is kérem, hogy osszák szét, mert azután ebben a műsorfüzetben ismertettem a zeneszerzőket egyenként, az életműveiket és röviden vázoltam a Kossuth Klubnak a Zeneakadémiával való kapcsolatát.

Persze mindent angolul írunk, látják, és amikor például bekonferálom ahangversenyeket, akkor is mindig angolul konferálok, pontosan azért, mert a közönség nagy része mindig amerikai és ők nem fognak magyarul beszélni. Tehát azt nem kívánhatjuk meg tőlük, így is nagyszerű dolog, hogy egyáltalán odafigyelnek ránk és hogy támogatják a hangversenyeinket.

Szeretnék még arra is kitérni, ebből is kiadhatok még egypárat, ez a kék, ebből nincs elég mindenkinek, de ez a Kossuth Klub működésének a rövid történelmi összefoglalása, főbb pontok a múltunkról, hogy mikor alakultunk, mióta vagyunk bejegyzett társaság, a volt elnökök felsorolva, a jelenlegi vezetőség, a Hírmondó. Egyébként a Hírmondó, a körlevelünk 1994-ben indult, most írom a 18. évfolyamát, és rajta van a magyar Széchenyi Könyvtárnak a honlapján, archiválva van, úgyhogy a régieket is bárki megnézheti, mert ott van a honlapon. Azt hiszem, a végén ide be is írtam. Tessék, nem jut sajnos mindenkinek, de ezt is oda lehet adni, akinek jut, akit érdekel. (A bizottság munkatársai szétosztják a körleveleket.) A fesztiválok. Beszéltem arról, hogy az utóbbi időben nagyon sok fiatal magyar érkezett Sarasotába, nem hullámban, hanem szivárogva. Ezeknek a fiataloknak is megvan a kultúrigénye, ők is szeretnének valamit csinálni.Ők szervezik Sarasotában a Magyar Fesztivalt iden mar hatodik éve.

Amerikai Hírújság/gffusa.org

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*