Madár, madarabb, legmadarabb… és a kiwi!

Az Új-Zélandi szigeteken szinte minden gerinces apró: Az ősbékák aprók, a gekkók a kistermetű gyíkokhoz tartoznak, a denevérek is a denevérvilág apróbbjai közé tartoznak, a Hector-delfin a világ legkisebb delfinje. Itt minden kicsi lenne? Vajon csak apró madárkákkal találkozunk e szigeteken? Nos, nem. A madaraknál épp fordítva van.

A gerincesek más osztályaiból származó ellenségek és vetélytársak híján a madarak egyeduralkodók lettek e szigeteken. Semmi sem állt a fejlődésük útjába. Az őstörténeti jelenkor legnagyobbjai éltek itt, vagy még ma is élnek. Igazi legek.

A jelenség nem egyedülálló, neve is van: szigeti gigantizmusnak nevezi az evolúciótudomány. A külvilágtól és ellenségektől távol – szigeteken – élő fajok az evolúció során az átlagnál nagyobbá (egyes esetekben rekord méretűvé) fejlődtek.

Fotó:Attila Vandra

A maorik megérkezésekor itt élt a föld legnagyobb madara, a futómadarak közé tartozó, a struccal rokon moa. A moáknak több faja létezett, melyek kizárólag itt éltek. Egyik faj elérte a 230 kilót és a 3,7 méter magasságot.

Elsőségét egyedül a szintén kihalt és szintén egy szigeten élő madagaszkári elefántmadár kérdőjelezte meg, amely súlyra nagyobb volt ugyan, de méretre nem vette fel a versenyt a moával. A moa 150-200 évig bírta az ember jelenlétét. A maorik kivadászták őket.

Ha az első helyre nem is, de dicséretes helyre pályázhatna a darualakúak közé sorolható adzebill, mely szintén kihalt. Az adzebill is röpképtelen madár volt, s a moák sorsára jutott.

Ha négylábú ragadozók nem is voltak a szigeteken, a ragadozó madarak nem hiányoztak. Itt élt a Haast-sas, a valaha élt legnagyobb ragadozó madár. A moákkal és adzebillekkel egyszerre halt ki, feltehetően mert ezekkel táplálkozott, s elfogyott a tápláléka.

A legnagyobb héja is Új-Zélandon élt: az Eyles-héja. Utolsó példányát 1870-ben látták.

A ma élő legnagyobb szárnyfesztávolságú madár a 360 cm-es szárnyával a vándoralbatrosz. Nem endemikus (nem kizárólagosan itt él) de az Aotearoa-Új-Zélandhoz tartozó kisebb déli szigeteken is él és költ.

A legnagyobb élő papagály a kakapo vagy bagolypapagály. (Egyesek vitatják, rendszertani besorolását, vagyis azt, hogy papagály-e egyáltalán). Ugyan a jácintkék arapapagály magasabb, de a kakapo súlyosabb. Egykor elterjedt volt egész Aotearoa-Új-Zélandon, ma már csak két kis szigeten (a Chalky és Codfish-szigeten) próbálják megmenteni a kihalástól. A fák gyökérzete között levő földi üregekben és lyukakban él.

Fotó:Attila Vandra

A takahe a guvatfélék legnagyobbja. Röpképtelen madár. Már csak a Déli szigeten a Fjordland nemzeti parkban található. (Fél évszázadig kihaltnak hitték). Rokona, az északi szigeti takahé kihalt.

Hatalmas futómadár-rokonaihoz képest a tyúkméretű kiwi egy kis törpe. Mégis kiérdemelt nem is egy, de több leget is. A testéhez képest a legnagyobb a tojása: a tojás tömege nőstény tömegének egynegyede. (Emberi viszonylatban ez azt jelentené, hogy egy asszony kb. 16 kilós gyermeket szülne!). Érdekessége, a hím költi ki a tojást, de nem neveli a fiókát, sorsára hagyja, akárcsak a hüllők.

A másik „leg”, amelyet a kiwik kiérdemeltek, az a legjobb szaglású madár. Ebben még versenytársa sincs. (A madaraknak nincs szaglása). Egy újabb leg, már negatív jelegű: a kiwi a világ legvaksibb madara. Szaglással és tapogatózással tájékozódik, a csőre végéig alig lát el. Nehéz eldönteni, a szaglás fejlődött ki a látás híján, vagy a kiváló szaglás és éjjeli életmód miatt vált a látás „fölöslegessé” és visszafejlődött.

A kiwik sok szempontból egyedülállók a madarak között: bajuszuk van, csontvelőjük (más madaraknak a csontja üreges) Tollazatuk szőrszerű, testhőmérsékletük csak 37-38 C0 (A „normális” madarak testhőmérséklete 7-8 C0–al magasabb, mint az emlősöké), vackot ás magának, nem fészket rak… Stephen Jay Gould, a neves paleontológus „tiszteletbeli emlősnek” nevezte. A kiwi emlősökkel való hasonlósága a konvergens evolúció iskolapéldája. Két rokonságban nem található állatfaj (osztály) hasonló életkörülmények közt hasonló tulajdonságokat alakított ki.

Fotó:Attila Vandra

A kiwi feltehetően még egy legre pályázik: a legijedősebb madár címére. A madárkertekben található, éjjeli életmódot folytató kiwiket tilos fényképezni. A Rainbow Springsi kiwikert egyik példánya ijedtében szörnyethalt, amikor felvillant a vaku.

A Raibow Springs Kiwi-kertben figyelve a sötétben a vaksi, csőrrel való tapogatózásukat, (a kiwi éjjeli madár) a világ legidétlenebb, legvédtelenebb és legszeretetrevalóbb madarainak tűntek. Meglepődtem, amikor tájékoztattak, valójában elég harciasak. Drágán adják életüket, csak a nagyobb testű kutyák képesek végezni velük. Ám fiókáik könnyen esnek az elvadult macskák, nyestek áldozatává. (Aotearoa-Új-Zélandon kóbor kutyát nem, de kóbor macskát láttunk, ők okozzák a nagyobb problémát). A patkányok, de főleg a posszumok megeszik tojásaikat.

Hiába mentette meg őket a kihalástól a maorik kezdetleges környezetvédelme (egyes területeket „szent”-nek nyilvánítottak, s ott tilos volt vadászni); a kipusztulás fenyegeti Aotearoa-Új-Zéland jelképeit. Manapság a sziget-ország környezetvédelme hatalmas összegeket költ megmentésükre. „Ellopják” tojásaikat, s mesterséges körülmények közt nevelik fel őket, majd szabadon engedik. (Így túlélési esélyük 5%-ról 70%-ra nő) Egyetlen példány megmentése 10000 dollárba kerül. Mindezt a hatalmas erőfeszítést a Rainbow Springs Kiwikertben a turistáknak be is mutatják.

Attila Vandra

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*