A magyarokat nagyra becsülik Kanadában

Ötvenhatban kénytelen volt elhagyni Magyarországot forradalmi aktivitása miatt Miska János író, újságíró, bibliográfus, könyvtáros, a kanadai magyar irodalom „mindenese” nyolcvanadik évét tapossa. Nyírbélteken született, itt járt általános iskolába, Hajdúböszörményben a Bocskai István Állami Gimnáziumban érettségizett. Már akkor író, újságíró szeretett volna lenni Miska János, ezért beiratkozott az ELTE újságíró szakára. Három év után egy esztendőt Nyíregyházán gyakornokoskodott a megyei lapnál.

Miska János író

– Sok hasznos tanulsággal járt a pályakezdés – meséli. – Elsősorban az, hogy mennyire fontos bármilyen kapott információ ellenőrzése. Néhány humoros esetre mai napig tisztán emlékszem. Egy kedves olvasó a téesz zárszámadó közgyűléséről írt csasztuskát, abban felsorolta milyen csodálatos eredményeket értek el. A versikéből hírt készítettem. Másnap égtek a telefonvonalak. Kiderült, zárszámadó közgyűlés nem volt, sőt még a végelszámolás sem készült el. A téesz-tagok vasvillával vonultak az iroda elé, hiszen abból sok jóból, amiről a hír szólt, ők egy petákot sem láttak addig.
Nagyon tevékenyen telt az egy év; marasztalták, felajánlották neki az újságírói állást, ő azonban folytatni szerette volna tanulmányait az egyetemen. Visszament Budapestre. Ám nemsokára kitört a forradalom, melyben ugyancsak aktív szerepet vállalt. Mint aktivistát, Nyíregyházára küldték többed magával.

– A városháza vendégszobájában szálltunk meg. Rész vettünk a kommunisták gyűlésén, ahol elmondtam: át kell alakulni. Ám másnap reggel, amikor a városháza előtt megjelent két orosz tank, tudtam: innen menekülni kell. Hazaszöktem Nyírbéltekre. Édesanyám elkészítette az útra való batyut, vándorbotot fogtam, s útnak indultam Kanada felé. Hogy miért választottam éppen Kanadát? Nos, egyrészt mert rokonaim éltek ott, másrészt ennek a fiatal országnak a fejlődéshez szüksége volt még akkor bevándorlókra, s az integráció itt egyszerűbbnek tűnt, mint akár Nyugat-Európában, akár az Amerikai Egyesült Államokban.

December 20-21-én hagytam el Magyarországot. Akkor már a határt lezárták, így a Hanság mocsarain keresztül sikerült kijutni az országból. Egy hónap, a hányattatások ideje borzasztó volt. Ráadásul a lelkiismeret-furdalással is szembekerültem; hazaárulónak, bűnözőnek éreztem magam. De hát a lelkiismerettel nem lehet vitatkozni. Kanadában újból kellett kezdeni mindent. Nem tudott angolul, egyelőre tanulmányait sem tudta folytatni. Kétségtelen: élő környezetben lehet leggyorsabban elsajátítani egy idegen nyelvet. Ezért aztán bármilyen munkát elvállalt. Egy kórházban kötött ki, ahol segédként dolgozott. Magyarán: a legszennyesebb, a legalantasabb munkát végezte másfél éven át. Ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy megtanuljon angolul olyan szinten, mellyel nekivághatott az egyetemi tanulmányainak.
– Igen kemény volt próba, hiszen Kanadában nem voltak egyetemi tankönyvek; í diák csak a jegyzeteire támaszkodhatott, melyet az előadásokon készített. El lehet képzelni, ez miként sikerült nekem: eleinte tele voltak jegyzeteim fél mondatokkal. Mindez történelem-filozófia szakon. Ennek ellenére négy év alatt sikerült befejeznem az egyetemet, tanári diplomát szereztem. Később azonban jobbnak láttam, ha a könyvtárosi szakot is elvégzem, mert ez a szakterület sokkal jobban érdekelt.
1957-ben élénk szellemi élet folyt a kanadai magyarok körében. Az első nagy kivándorlási hullám magyarjai a XIX. század nyolcvanas éveiben letelepedési szándékkel, új hazát keresvén érkeztek az országba: földet kaptak, gazdálkodtak, iskolát, templomot építettek, újságot adtak ki. Nem kevesebb, mint 400 magyar címről tudtak. Persze, rádió is volt. Ám a szellemi virágzás ellenére is fehér folt maradt a kanadai magyar szellemiség közvetítése. Más bevándorló nemzetek bibliográfiákkal adták hírül jelenlétüket. Ezzel a kanadai magyarság nem rendelkezett. Adva volt hát a feladat, ezért aztán az lett eltökélt szándéka Miska Jánosnak, hogy vállalja a magyarság szellemi életének felkutatását. Tíz év kemény munkájának gyümölcse az első nagy mű, a háromkötetes Canadian Studies on Hungarians. Hatalmas bibliográfiai alkotásról van szó, mely ma is iránytű, kútfő a kanadai magyarság szellemi életének megismerésében. A megjelenés idejében indult meg a bibliográfiai mozgalom, akárcsak az esszéirodalom 1956 után. Ennek ugyancsak jeles művelője Miska János, aki a magyarságkutatás alapjait rakta le tanulmányaival.
A magyarokat nagyra becsülik Kanadában, hiszen alig van olyan egyetem, vagy főiskola, ahol ne dolgoznának magyarok. Jellemző adat, hogy például az erdészeti végzettségűek 30 százaléka folytatta tanulmányait, s végzett Phd-t. Tehát Kanadában a magyarokat az elit nép soraiba fogadták.
Csak az gond, hogy magyarok szétszórtan, az egész hatalmas országban élnek, ezért a nagy távolságok miatt nehéz az összetartás. Amikor 1962-ben befejezte a könyvtárosi szakot, több ajánlat közül választhatott. Végül Winnipeg mellett döntött. Később Ottawában, a földművelésügyi minisztérium könyvtárában dolgozott, majd Albertában a kutatóintézet könyvtárának volt a vezetője. Huszonkét szakbibliográfiát állított össze. Hatalmas munka volt a kanadai nemzetiségek irodalmának bibliográfiája is, melyen 15 éven át dolgozott. Kanadában egyébként 150 nemzetiségi csoport él, ebből hatvannak van irodalma, amit fel tudott dolgozni a már említett bibliográfiában. Ezért a munkáért Erzsébet angol királynő koronázási emlékérmét kapta. Egyébként 20 állami ösztöndíjat sikerült elnyernie pályafutása során. Sokat írtak róla és kritikai írás is jelent meg könyveiről szép számmal.
Műfordítással is foglalkozott: magyar regényeket ültetett át angolra; két saját regénye jelent meg, s számos novellás kötete. Írt szépirodalmi művet magyarul és angolul is. Volt olyan, melyet később fordított le a másik nyelvre, mert igény volt rá. Ám a forráskutatást tartotta mindig az elsődleges feladatának. Kilencven olyan kanadai magyar íróról írt egy angol nyelvű kiadványban, akik közül négynek-ötnek feltétlenül ott a helye az egyetemes magyar irodalomtörténetben.
1985-ben látogatott haza első alkalommal. Az Országos Széchényi Könyvtár meghívására jött előadást tartani. Félelemmel, szorongással várta a megérkezést, annyi rosszat lehetett hallani odakinn Magyarországról. Aztán kellemesen csalódott, bár a hatóság megbüntette (100 forintra!), mert nem jelentkezett be megérkezésekor. Családjával levélben tartotta a kapcsolatot. Hegedűs Bandi, egykori hajdúböszörményi diáktársa volt az egyetlen, akivel végig tartotta a kapcsolatot. Hosszú éveken át levelezett egykori kollégánkkal, Páll Gézával is.
Életrajzírásba kezdett, melynek 4 fejezete már megjelent. Gondot okozott előbb, hogyan írja meg a nyírbélteki gyermekéveket angolul. Végül jól sikerült. Szeretné, ha a végén regény kerekedne az önéletírásból, melyben három nemzedék jelenik meg. A jegyzetek már elkészültek.
Úgy döntött, hogy ezután fél évet Kanadában (Victoria), fél évet pedig Magyarországon tölt. Tavaly temette el feleségét. De még tervei vannak. Úgy határozott, hogy újra megnősül.

Amerikai Hírújság Forrás: kanadavilaga.com

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*