Arról álmodom, hogy egyszer visszatérünk Magyarországra

Az Amerikai Magyar Baptista Gyülekezet, Alhambra-ban, Kalifornia Államban élén Novák József, lelkipásztor. Pécsett született, 1959-ben, egy három generációs bányász családba. Polgári foglalkozása: vegyipari gépész. Teológiát Magyarországon, majd az oregoni Portlandban, a Western Baptist Theological Seminary-ban tanulta. Jelenleg a kaliforniai Biola Egyetemen végez doktori tanulmányokat. Nős; felesége, Györgyi, onkológiai szakápolónő. Két gyermekük van; Eszter tanárnő, Benjámin a San Francisco-i Golden Gate University-n tanul, de most Budapesten, a Balassi Intézetnél tölt egy évet.

Fotó:Kati Kereki

Mikor és miért költöztek az Egyesült Államokba? 
-1982- ben jöttem Gyöngyömmel és akkor négy hónapos kislányunkkal a szüleim és a testvéreim után Amerikába. Az első három évben takarítással és kocsi ülés-huzat varrással kerestem a kenyerem. Ennyi időre volt szükségem ahhoz, hogy elégséges nyelvtudásra és a szükséges kapcsolatokra is szert téve, folytathassam a tanulmányaimat. Utolsó  éves voltam, amikor meghívtak ide, Alhambrába, egy bemutatkozó  látogatásra. 1989. januárjában letettem a záróvizsgákat, és  március elsején már itt dolgoztam.

Milyen a kapcsolatuk az anyaországgal?
-A otthon élő családtagok mellett, szoros kapcsolatban vagyunk a Magyarországi Baptista Egyházzal. Ennek van hivatalos része, hiszen az Észak Amerikai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének a titkáraként képviselem itt élő testvéreimet, de természetesen sok baráti-testvéri szál is fűz bennünket az anyaországhoz. A baptista felekezet Magyarországon kicsiny létszámú, és a befolyása – a történelmi egyházakéhoz viszonyítva – elenyésző.  Viszont az Egyesült Államok történelmében meghatározó szerep jutott a baptistáknak. A közhiedelemmel ellentétben, az amerikai baptisták tudatosan vigyáztak mindig arra, hogy a vallásos élet abszolút független maradjon a politikától. A hívők világnézete, életvezetése és szavazata viszont a szavazó urnák mellett az élet sok pontján kifejezésre jut; és ez így helyes.

Milyen rendszeres programjai vannak a gyülekezetnek?
-Szerda esténként bibliaórát tartunk. Csütörtökön reggeltől a nyugdíjas férfiakkal vagyunk együtt; hol kirándulni megyünk, hol meg beteget látogatni. Szombaton a fiataloknak van programjuk. Ifjúsági órán találkoznak, játszani mennek, és rendszeresen készül a zenekaruk a vasárnapi szolgálatokra. A vasárnap a hét legintenzívebb napja. Három megyéből, magyarországnyi területről érkeznek a testvérek istentiszteletre. Korcsoportonként tartunk vasárnapi iskolai foglalkozásokat. Az istentisztelet 11 órakor kezdődik. Mivel a prédikáció mellett szavalatokra, bizonyságtevésekre is sor kerül, és a vegyes kórusunk is rendszeresen énekel, bizony, közel két óra hosszúra is elnyúlik a legfontosabb vasárnapi alkalom. Az istentisztelet után minden vasárnap terített asztalhoz várjuk a gyülekezetet és a vendégeinket. Délután a vegyeskórus a próbál, és a különbözó szolgáló csoportoknak is a délutáni órákban jut idő a találkozásra.

Mennyire erős és összetartó közösség az Önöké? 
-Akármilyen közösségről is legyen szó, az emigrációban hatványozottan megnő az osszetertozas szerepe, mert az igény is nyilvánvalóbb. Gyülekezetünknek 74 felnőtt, szavazó tagja van, és kb. 150 magyar családnak allunk kozvetlen kapcsolatba. Egy héttagú bizottság vezeti a gyülekezet életét, ennek vagyok én is a tagja. Havonta tartunk megbeszélést, amikor kiértékeljük a közelmúlt eseményeit, terveket szövünk, és a gyülekezet különböző szolgálatainak irányt adunk. Sajátos helyzetünkből adódó, szociális jellegű szolgálatot is végzünk. A gyülekezet lelki vezetését tőlem várják, de a tanítástól a lelki gondozásig, sok területen vannak segítőim. Nagyszerű emberek a munkatársaim. Van közöttük agg és egészen fiatal; a hitükkel és a tenni akarásukkal példák a gyülekezet előtt.

11,796 feet (3595 méter)

Van egy táborunk Torontó mellett, amit az elmúlt években modernizáltunk, és ahova szívesen mennek a fiataljaink, de mi is. Gyülekezeteink fiataljai évente négyszer ifjúsági találkozót szerveznek, ahol alkalom van az ismerkedésre és a tanulásra. Most éppen New Yorkban tervezünk egy ilyet, és amennyiben egy fiatal részt kíván venni azon, a gyülekezet a repülőjegy árának a felét megtéríti. Megéri odafigyelni rájuk, és szeretni őket, mert az etnikus gyülekezetekben a fiatalok megőrzése égető probléma. Láthatta, hogy középiskolások és egyetemisták, fiatal házasok aktívan részt vesznek az istentiszteleten, mert tudják, hogy ez az ő gyülekezetük is.

Mondana egy konkrét esetet, amikor az Önök segítsége révén változott meg valakinek az élete? 
-Gyakran nagy terhekkel érkeznek az emberek az Óhazából; bár vannak olyanok is, akik a szerencséjüket próbálgatják itt is, ott is. Az egyházaknál, amennyiben nem hívők, egzisztenciális mélypontra jutva keresnek segítséget sokan. Az én emlékeim között az első helyen egy anyuka áll, aki két tizenéves lányával menekült el a részeges férj elől. Az összes tartalékukat felélték már, amikor hívtak, hogy segítsünk. Ennek már 15 éve lesz. Mindkét lány egyetemet végzett, végig kiváló tanulók voltak, ma már egyetemi oktatók. Az édesanyjuk gyalog járt munkába éveken át, takarítóként dolgozott, pedig valamikor ő is a debreceni Tudományegyetem hallgatója volt. Sok ehhez hasonló „sikertörténetet” mondhatnék el, de voltak tragédiák is, nem kevés. Igyekszem a tanulságokat nem felejteni, és ha jut rá idő, és más, fontosabb tennivaló nem lesz, szeretném majd leírva is megörökíteni ezeket. Az emigrációban élő egyházak szolgálata mindig sokrétűbb, mint a hazai földön élőké. Ez jó is, meg rossz is – de aki egyszer belekóstolt nem cserélné semmiért.

Az alhambrai csapat a Grand Canyon egyik kilátóján

Változott a munkája az elmúlt 20 év alatt? 
-Igen, sokat. Remélem, legelőször is azért, mert én is tanultam, változtam. A gyülekezetünk megerősödött.  Bizonyos dolgok „bejáródtak” a sokféle segítségének is köszönhetően, azt teszem, amit a lelkipásztornak tennie kell. A gyülekezettel, mint szervezettel, nem nekem kell törődnöm, mert a vezetés felelősségét megosztom többekkelAz a legfontosabb feladatom az, hogy a gyülekezet lelki jólétéért imádkozzam és azon munkálkodjam. Hétközben a betegeket látogatom, a tanítói szolgálatra és a prédikációkra készülök. A modern kor vívmányait is igénybe véve tartom a kapcsolatot az egész gyülekezettel. Néhány éve a számítógép használatára tanítottuk meg az időseinket; így például heti két-három körlevélben ismertethetem mindenkivel a legfrissebb híreket.

A nyelvhasználatból nem csinálunk problémát. Az természetes, hogy a magyar otthonokban felnövő gyerekek beszélnek magyarul is. Amit csak lehet, mint látta, az istentisztelet során is kivetítünk, azért hogy gyerekek és idősek lássák is a magyar helyesírást. Egyre kevesebben leszünk mi, kivándorlók es ez igy jo bárcsak senki sem kényszerülne a hazáját elhagyni; jo lenne ha minden magyarnak megadatna, hogy ott boldoguljon, ahol örömét és sikereit megoszthatja az otthoniakkal! Igen, idővel beleolvadunk ebbe a népközegbe, és ez így természetes. Az óvodánkban például egyetlen magyar gyerek sincs, mivel Alhambrában keletiek és mexikóiak élnek. Mint gyülekezet is belefolyunk az amerikai életbe, hiszen ez az ország nemcsak befogadott bennünket, de számít is ránk.

Mire a legbüszkébb?
-A hívő ember nem lehet büszke semmire, mert ami eredményt sikerült elérnie, azért Istennek jár az elismerés. Teszem is ezt szíves örömmel, mert engem tényleg egy nagyon szép úton vezetett idáig. Egy mecseki bányász falu szélén, a bányatelepen nőttem fel. A világ legcsodásabb városában élek most; nagyon szeretem Kaliforniát, és kimondottan Los AngelestHálás vagyok a társamért, ezért a csodálatos asszonyért, akivel öröm együtt harcolni. A Biblia azt tanítja, hogy segítőtársakul adatunk egymásnak. Kövesdi Györgyiben én tényleg azt kaptam. Hálás vagyok a gyermekeimért, akikben – én hiszem – tovább él majd mindaz, amivel a generációk gazdagíthatják egymás életét. Mint említettem, nagyszerű emberek a munkatársaim, a gyülekezet kicsinyei és nagyjai. Jó munkakapcsolatban vagyunk a Los Angeles környékén működő magyar szervezetekkel, egyházakkal, a helyi főkonzulátussal.

A lelkipásztort valahogy mindig templom-közelbe képzeljük. Ott van az én szívem is, nem az épületben, hanem a közösségben. Higgye el, majd kiugrik a szívem az örömtől, amikor meghallom vasárnap reggelenként a gyülekezet első énekét. Minden vasárnapi istentiszteletet egy Schubert énekkel kezdünk, Amikor én ezt meghallom, a torkomban dobog a szívem, mert részese lehetek a csodának, hogy ennyiféle ember, ennyiféle múlttal, most egyszerre csak énekre zendült.

Mik a jövőbeli tervei? 
-Arról szoktam álmodozni, hogy ha majd nyugdíjas leszek, akkor hazamegyünk Gyöngyömmel Magyarországra. Addig is, most éppen a filozófiai doktorátuson dolgozom. Nincs szükség már a diplomára, de nagy baj lenne, ha begyöpösödnék, így hát nekivágtam egy olyan területnek, ahol fiatalon eltévedtem volna. A tanulást így ötven évesen is, rendkívül hasznosnak találom. Szeretnék tanítható maradni, amíg élek.

 Ön nagyon jól beszél magyarul és angolul egyaránt. Hogy él egymás mellett ez a két nyelv? 
-Az angolt is meg a magyart is folyamatosan tanulom, csodálom, kóstolgatom, és természetesen, használom. A magyar nyelv gazdagságát és szépségét felülmúlhatatlannak tartom, de bizonnyal azért, mert ez az én anyanyelvem. A költészetünk és a zenénk mélységeit mások nem is sejthetik. A fiam József Attila Ódáját tanulta a múlt héten, és odáig van érte. Innen tudom, hogy a Balassi Intézetnél mélyre merítik őket a nyelvben. Amikor azt mondjuk, hogy „nyelvében él a nemzet”, ezen azt is értenünk kellene, hogy a nemzet élete benne foglaltatik a nyelvben, más nyelven nem is lehet úgy elmondani például a történelmünket, mint magyarul

Az angol nyelvű teológiai irodalom jóval gazdagabb a magyarnál, de több bajuk is származott ebből. Mindenesetre, nagy élmény volt azzal is megismerkedni. Kérdésére válaszolva, ha valami tragédia folytán elveszíteném azt a képességemet, hogy magyart olvassak, magyarul írjak, beszéljek, imádkozzam, és még lenne képességem erről dönteni, azt hiszem, hogy mély csöndbe bújnék, ott várva a világosságra, aminél a legegyszerűbb szavakra is újra ráül az élmény és az értelem. Az anyanyelv természetében hordozza ezt a jelentésbeli tisztaságot; ezért el nem vesztegethető kincs – nekem a magyar, gyermekeimnek már az angol.

Kati Kereki/ Palm Springs, Kalifornia

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*