Lourdes-i élményeim

Lourdes-ba már nem először mentem, de Máltai betegkísérőként először és valami egészen más, különleges élményben lehetett részem! Ennek a zarándokútnak egészen más értelme volt. Erre az útra az Isten szolgálni hívott, megmutatta, hogy kell szeretni, türelmesnek és kedvesnek lenni. Az indulás napján telve izgalommal és kíváncsisággal várakoztam a reptéren. Úgy éreztem akkor, hogy nem vagyok méltó és nem vagyok elég jó, hogy a Máltai Lovagrend betegkísérő egyenruháját hordjam. Érdekes érzések keringtek bennem, azt tudtam, ha az Isten megengedte, hogy ott legyek akkor a helyem ott van, és valamilyen terve van velem.

Egy régi, titkos vágyam volt, hogy Lourdes-ba visszamenjek, mint ápoló és betegekkel lehessek. Nem gondoltam volna, hogy ez valóra válik.

Óriási öröm, boldogság és megtiszteltetés, hogy a Magyar Máltai Lovagrenddel indulhattam el ezen a zarándoklaton. Az izgalmak és kételyek hamar szertefoszlottak, amikor először találkoztam a Lovagokkal, Dámákkal és betegkísérőkkel. Olyan barátságosan, szeretettel és hihetetlen nagy kedvességgel fogadtak. Szeretetteljes közvetlenségük hamar feloldott bennem minden feszültséget és aggodalmat. Már a második nap büszkén, boldogan vettem fel az egyenruhát, örömmel és meghatottsággal töltött el, hogy a máltaisok között szolgálhatok. Már nem számított semmi, csak mindent Isten dicsőségére akartam tenni. Teljesen átadtam magam Neki és olyan akartam lenni, mint egy szivacs, mindent magamba szívni, aztán szép lassan kiengedni és beteríteni mindent azzal, amit kaptam. Nem is lehetett másképp átélni azt a néhány napot, mint szeretni és kedvesnek lenni. Annyi szeretetet és kedvességet kaptam, hogy én is igyekeztem adni és olyan jó érzés volt másokat boldoggá tenni, hogy az tett engem is boldoggá!

Fizikailag fárasztó és kimerítő hat nap volt az indulástól a visszaérkezésig, de a lelkiállapot és a krisztusi szeretet annyira átjárt, hogy nem volt nehéz, hanem egy különleges kegyelem volt segíteni és Krisztust szolgálni a betegtársaimon keresztül. Hihetetlen hálát éreztem, hogy Lourdes-ban lehetek, hogy egészséges vagyok és szolgálhatok. Rengeteget kaptam és tanultam a betegektől, mi „egészségesek” természetesnek vesszük, hogy egészségesek vagyunk, pedig ajándék, amire vigyázni, és amit értékelni kell! Az Isten mindegyikünk számára egy utat szabott, amit végig kell járni, bárhogyan is, és ahhoz ad nekünk pont elegendő erőt is. A fontos az, hogy hittel tudjunk bízni Benne és a szeretetében. Ahogy Ő szeret bennünket, mi is úgy tudjunk szeretni másokat. Az Isten szemében egyformán fontos mindenki és mindenkivel célja van. Semmi és senki nem hiábavaló!

Mindezt csak most tudtam igazán megérteni, mert hat napon át a zarándokúton ebben éltem! Mindennap hálát adok ezért és imáimba foglalok mindenkit, akivel ott voltam ezen az úton! Lourdes-nak csodálatos kisugárzása van, a Szűzanya jelenléte érezhető, szinte megfogható. Mindenkiből szeretet és boldogság sugárzik. A Grotte-ánál lévő meghittség az ember szemébe akaratától függetlenül könnycseppeket csal, az ember kezét imára kulcsolja és mást nem is akar tenni, mint meghatottságában imádkozni. Érezhető kicsiny Bernadette egyszerűsége, szerénysége és tisztasága. A barlangnál térdelve Szűzanya kiáradó szeretetében imádkozni Jézushoz és hálát adni mindenért. Talán szavakkal így lehetne leírni, mit jelent számomra Lourdes, de a szavak is kevesek hozzá, mert ezt csak átélni lehet! Ha elképzelhetem a mennyországot, akkor olyan, mint Lourdes! A mennyország is olyan lehet, csupa önzetlen feltétel nélküli szeretet, mindenki egyformán fontos! Öröm, boldogság és békesség veszi körül az embert.

Két különleges élményben lehetett részem a sok mindenen kívül, ami volt. Az egyik, hogy a Védencemmel, Hajni nénivel együtt imádkozhattam a Grotte-ánál. Hatalmas dolog volt, hogy Hajni néni, aki nehezen térdelt le, még is azt kérte, hogy segítsek neki letérdelni és úgy imádkoztunk hosszú perceken keresztül. Utána egy kicsit arrébb a barlangtól leültünk és együtt imádkoztuk el a rózsafüzért. Csodálatos emlék, felejthetetlen marad számomra. A másik meghatározó élményem a fürdés volt. Az egyik beteggel együtt mentem, segítettem Neki, mert félt is és nem tudott franciául. A legszebb ajándék és kegyelmi állapot, hogy Vele együtt mondhattam el az Üdvözlégyet magyarul. Számomra olyan lelkiállapot volt, hogy a meghatottságtól alig tudtam imádkozni. Úgy éreztem, mintha újjászülettem volna, mintha Istentől újabb esélyt kaptam volna. Teljesen megtisztulva, a Szentlélek erejével eltelve jöttem ki a fürdőből. Olyan kincset kaptam, amit a lelkem mélyén őrzök, abból élek és igyekszem kamatoztatni, hogy másoknak is adni tudjak belőle.

Úgy érzem nincs olyan szó, amivel igazán meg tudnám köszönni, elsősorban az amerikai Magyar Máltai lovagrendnek és a Magyar Máltai lovagrendnek, hogy a lehetőséget megadták a Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek és cserkészként mehettem el erre a zarándoklatra. Külön szeretném megköszönni Sárdy Lászlónak kedvességét és minden Lovagnak, Dámának betegkísérőtársaimnak és betegtársaimnak is, hogy mindnyájukkal együtt lehettem és ebben a csodálatos élményben lehetett részem! Mindennap a gondolataimban vannak és imádkozok Önökért! Remélem, a jó Isten még megadja, hogy találkozzunk. Az egyik legszebb áldással, az Ároni áldással szeretném zárni soraimat:

„Áldjon meg téged az Úr, áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg tégedet!

Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád és adjon békét tenéked!”

Kiss Bernadett, Laval, Quebec, Kanada

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*