Egy magyar volt David Cameron guruja

“David Cameron titkos fegyvere volt”, “David Cameron zöld guruja”, A vér a toryk pucájában”, stb. Mi más derülhetne ki a brit miniszterelnök stratégiai vezetőjéről, mint az, hogy magyar?

Pilates előtt találtam a jógastúdióban egy Tatlert, és abban egy cikket, amitől egészen elkerekedett a szemem. Pedig ez is – mint a Tatler többi cikke – csak a brit társasági élet egyik előkelőségéről szólt. Illetve egy házaspárról. „A pasi az agy a Toryk politikája mögött, a nő a Google főnöke.“ Furcsa páros, ingatja a fejét a szerző: „A töpszli, bulizós magyar, és az eltökélt, polírozott kiejtésű lány.“

Steve Hilton valóban szép karriert futott be: bevándorló szülők gyerekeként, az alsó középosztályból küzdötte fel magát nemcsak a brit társasági élet krémjébe (amit állítólag visszautasít), hanem a politikai élet legszűkebb döntéshozóinak körébe is. Nemcsak a mai brit miniszterelnök, David Cameron stratégiai tanácsadója (és a stratégiai tervezőcsapat vezetője), hanem a legjobb barátja is – Cameron két éve elhunyt beteg kisfiának, Ivannek keresztapja is volt. És még egy nem akármilyen referencia: Maurice Saatchi, a Saatchi and Saatchi reklámügynökség egyik tulajdonosa – akinél Hilton a ’90-es években dolgozott – azt mondta róla, hogy nála jobban senki nem emlékeztette fiatalkori önmagára.

Mivel interjút sosem ad, az angol sajtó ritkán foglalkozik vele, ha viszont mégis, csak találgatásokra és a hozzá közelállók (gyakran név nélküli) információmorzsáira hagyatkozhat. A Tatler 2011 májusi cikkét – ami nyilván nem egy árnyalt portré – megelőzte egy hosszabb írás a The Times-ban 2010 áprilisában, és vicces, a szerzője ugyanaz az Anne McElvoy. (Nahát, nahát, kétszer is elsütötte a témát.) A The Times-cikkben felvázolja az egész életutat, hogy hogyan lett a Hircsákból (vagy ahogy ő írja „Hircksac“-ból) Hilton, és részletesen taglalja a konzervatív pártban megjárt szamárlétra lépcsőfokait.

A szülők ’56-os magyarok, de csak kint, Angliában találkoztak egymással, amikor mindketten a Heathrow egyik éttermében dolgoztak. Akkor vették fel a Hilton nevet, mivel a Hircsák az angolok számára kiejthetetlen (és mint az ábra mutatja, leírhatatlan is). Két gyerekük született, Steve és a huga. A házasság azonban pár év alatt becsődölt, és Hircsák úr hazajött – de úgy hagyta ott öt éves kisfiát és annak testvérét, hogy soha többé nem is volt kíváncsi rájuk. A mama újra férjhez ment, és született még két fia, és a gyerekeivel a mai napig magyarul beszél. Steve Hilton kamaszkorában elhatározta, hogy felkutatja az apját, ezért Budapestre utazott, de itt már csak azt sikerült kiderítenie, hogy az apja időközben meghalt.

Ilyen háttérrel persze csak úgy járhatott private schoolba, hogy a különleges tehetségeknek járó ösztöndíjban részesült, aztán irány Oxford, ahol csupa Munkáspárt-szimpatizánssal haverkodott. Az lett volna a természetes, hogy ő is a baloldalhoz húz, hiszen egy igazi laza, lázadó pasi, aki nem tagadja meg azt a társadalmi osztályt, ahonnan érkezett. Ma sem jár öltönyben (csak ha muszáj), biciklivel közlekedik, és úgy általában tesz a konvenciókra. Ezt a rejtélyt még nem fejtette meg senki, hogy hogyan kötött ki mégis a konzervatívoknál. Mindenesetre ő kopogtatott náluk, miután megunta az ügynökségi munkát a Saatchinál.

A Central Office-ban ismerkedett meg későbbi feleségével, Rachel Whetstone-nal, aki egy igazi angol nő, albínó agárra emlékeztető külsővel, tekintélyt parancsoló aggyal és egóval. Igazi kihívás egy olyan pasasnak, mint Steve Hilton. Azóta két gyerekük született, de a nő karrierje csak szárnyalt közben, és ma már a Google globális kommunikációs igazgatója, és igazgatóhelyettese, vagyis az év felét Kaliforniában tölti. És persze Hilton is szépen lépkedett előre a ranglétrán. Még ellenzékben voltak David Cameronnal, amikor a mellette betöltött tanácsadói fizuja kisebb botrányt keltett: 200 ezer fontot vihetett haza akkor, és ezzel még mindig nem vághatott fel a felesége előtt.

1997-ben ugyan elvesztették a választást, de Hilton kampánya így is siket aratott: egy vigyorgó fejű Tony Blair-portréra ragasztott vörös ördög-szemeket, és aláírta: New Labour, New Danger.

A szlogengyártásban most is hisz. Meghirdette a Big Society mozgalmat, amivel közösséget akart kovácsolni abból a színes, szagos masszából, ami ma Nagy-Britannia társadalmát adja. Egy kicsivel több lokálpatriotizmus, és némi közösségi aktivitás – de ott is csak kiröhögték.

Hilton személye és befolyása sok tory politikust és értelmiségit irritált, a távozása után pedig a konzervatív oldalon is felszínre törtek a sérelmek. Sokan aggódva figyelték, hogy nem választott tisztségviselőként szinte minden kormányzati kérdésbe beleszólhatott, és az sem segítette a népszerűségét, hogy hírhedten bunkó, amikor éppen rossz a kedve. A miniszterek kifejezetten nehezen viselték, hogy a miniszterelnök az ötleteiket egy mozdulattal lesöpörte az asztalról, ha azok nem nyerték el Hilton tetszését – írta a Telegraph című lap. Ráadásul nem is nagyon volt esélyük politikai intézkedésekről tárgyalni Cameronnal, hacsak Hilton nem volt ott a teremben, vagy nem kapcsolódott be telefonon a beszélgetésbe.

A gazdaság felpörgetése érdekében például azt javasolta, hogy töröljék el a szülési szabadságot és a fogyasztói jogokat szabályozó törvényeket. Sőt felvetette, hogy Nagy-Britannia figyelmen kívül hagyhatná az uniós munkajogi szabályozásokat, és amikor a kormánytagok szembesítették azzal, hogy a miniszterelnöknek tiszteletben kell tartani a törvényeket, Hilton csak annyit kérdezett, hogy miért. Így elmagyarázták neki, hogy ha a kormányfő törvényt sért, akár börtönbe is kerülhet.

Búcsúlevelében Hilton 25 milliárd fontos megtakarítást javasolt a szociális rendszerben, és azt ajánlotta Cameronnak, hogy felezze meg a közigazgatást. Sok konzervatív képviselő valószínűleg elkerekedett szemmel olvasta az újabb reformelképzeléseit, és fellélegzett, hogy nem lesz belőle semmi. Nem véletlen, hogy az Economist azt írta: Hilton távozásával megszűnhet dobogni a kormány radikális szíve. Persze az sem kizárt, hogy alkotói szabadsága után Hilton visszatér Cameron mellé. Épp időben a következő választások előtt.

Amerikai Hírújság/ thinkerbell.hu

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*