Valami Amerika 2.rész

Az idő és a munkámból kifolyólag is megtanultam, hogy latolgasd a problémát több oldalról és majd ráérsz döntéseket hozni másnap. (Az alvás mindig jó tanácsadónak bizonyul!) Nos próbálom tartani magam ehhez a [jó] szokásomhoz, habár néha az indulatok nyernek, de hát kérem nézzék el nekem, én is csak gyarló földi halandó vagyok.

A múlt pénteken (Június 29) egy hatalmas viharnak voltam a szemtanúja, és bevallom most történt először, hogy zöld színű villámokat láttam, de hát mindennek van egy kezdete, nem de? A vihar nem tartott soká, talán 1-2 órát, de az eredmény katasztrofális. 440,000 lakás maradt áram nélkül, több halott, fák az úttesteken, házakon, autókon no és persze a káosznak minden velejárója.

A természetet [még!?] nem bitoroljuk, így hát nem tudjuk befolyásolni, de a többit igen, és itt van a gond. Már péntek hajnalba rendőrök irányították a forgalmat, és minden nagyon operatív módon történt (látszik, hogy nem érte őket váratlanul), de az itteni áramszolgáltató (lásd Pepco), annak ellenére, hogy 800 szakembert küldött a károk helyrehozására képtelennek bizonyul(t) megbirkózni a feladattal.

El lehet képzelni, hogy péntek este óta nincs áram, és a mai nap is (lásd 72 óra elteltével) még több mint 200,000 lakásban nincs áram, és leghamarabb péntekre ígérik (lásd Július 6), hogy minden otthonban lesz újra áram. Tudni kell, hogy itt (lásd Montgomery County, MD) 32-37C a hőmérséklet, és minden árammal működik. Szóval nem kell leirjam, hogy teljes a káosz. Úgy érzem magam mintha visszamentünk volna az időben és újra faggyú gyertyákkal világítanánk. Ezt azért nem gondolni Amerika fővárosáról, de hát úgy látszik, hogy nagyon védtelenek, és nem is tesznek semmit ennek megakadályozása érdekében. Nálunk Európa civilizáltabb részében a földben vezetik a kábeleket, addig itt még 100 éves fa oszlopok kandikálnak ki a földből, és viselik sok száz kábel terhét, mintha ezt adta volna nekik Isten örökségül.

A fura az egészben, hogy míg engem és általában az európaiakat sokkolta ez a fajta hozzáállás, az amerikaiak irigylésre méltó nyugalommal csak bólogatnak, és mosolyogva mondják, hogy ehhez ideje lesz hozzászokni és “Isten hozott Amerikába!”. A világ egyik legfejlettebb gazdaságának tartják magukat, mégis egy vihar (hurikán) könnyedséggel megbénítja őket több napra. Így már kezdem érteni a 9/11 támadásokat is, mert ott még emberi “tervezés” is volt.  Elég nagy a dilemma, hogy hová is csöppentem? El sem merem képzelni, hogy mi történik egy nekeresd kisvárosban valahol Amerika déli részén amit ma egyszerűen csak “redneck” országnak hívnak.

Lévén, hogy itt évente több ilyen jellegű probléma lép fel, az amerikai társadalom -mint más sok esetben- nagy kényelmesen hozzászokott ehhez a fajta magatartáshoz, és nem is akar változtatni rajta. Információim szerint voltak kezdeményezések, hogy vezessék a kábeleket a földben, de az anyagi megterhelést jelentett volna, de azt meg senki nem akarta vállalni,  sem a szolgáltatók sem a lakosság, így maradt minden a régi, amit 30-40 éve kiépítettek, és minden évben megismétlődik a káosz.

Ami szintén fura, hogy bár a főutakról a hatalmas kidőlt fákat eltakarítottak, vagy ha nem is, de legalább az utak szélére helyezték, a mellékutcákban senki nem csinál semmit. Egy előkelő kertvárosi részben lakom, de ott senkit nem érdekel semmi, és semmit nem tesznek, hogy eltakarítsák a romokat, még ha az a saját udvarukat is tarkítja. Ezt a fajta magatartast nagyon furcsalom, mert az biztos, hogy Európában a lakók már rég tettek volna a cél érdekében, de itt csak várnak a “mennyei segítségre”. Talán jön, talán nem, de fontos, hogy bizzunk!

No de leszámítva a “kulturális sokkot”, egy dolgot meg kell érteni. Amerika más mint Európa, és ez nem is fog hamarosan változni. Elvileg mi építettük és építjük manapság is, mert hát nem lévén szürke állomány Amerika megvásárolja mindezt külföldről, de ez mégis Amerika, és ezt nekünk európaiaknak meg kell értenünk. Itt mások az értékek, mint nálunk. Ne akarjunk olyasmit találni itt ami kimondottan Európa sajátja. Itt mindent csak (!) a pénz vezérel, és más nem igazán számít. Nincs szociális háló csak azoknak akik ezt meg tudjak vásárolni, a többi része a társadalomnak nem számít […] Senki nem vesz róluk tudomást, pedig ott vannak, léteznek, és számuk egyre nagyobb, és ez nemsokára komoly problémát fog jelenteni a társadalomnak, de még egyelőre próbálnak átsiklani felette.

Nekünk kell alkalmazkodni, mert mi jöttünk ide, és nem nekik! El kell tudnunk fogadni dolgokat, még ha nem is értünk egyet mindennel, mert ez nem Európa, hanem Amerika, és itt mi “vendégek” vagyunk kiknek alkalmazkodni kell.  No persze a legfontosabb, hogy mindig van számunkra egy B terv, éspedig, hogy visszaköltözzünk Európába, és hódoljunk mindannak ami Európát naggyá és különlegessé tette.

Szilard Vajda
Chevy Chase, Maryland, USA
To contact the writer of this article: info@americanhungarianjournal.com

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*