Ilyen a magyar terrorelhárítás

Exkluzív interjú: A köztudatban nem tisztázott megfelelően a terrorelhárítás feladata és létrejöttének célja. Mivel munkájuk hatékonysága jelentős mértékben titkos, sokszor a médianyilvánosság kizárását követeli, ezért legtöbben nem tudjuk és nem is értjük vajon miért van szükség Magyarországon terrorelhárítókra? 

A szervezetet 2010-ben, amerikai mintára hozták létre a magyar emberek biztonságáért. Hajdu János, a TEK főigazgatója – a magyar rendőrök közül elsőként – 1991-ben Amerikában vett részt kiképzésen, ahol testközelből tapasztalhatta meg, mit is jelent Amerikában az, hogy kommandó, fegyveres elfogás, közelharc és taktika. Több kiképzésen vett részt Izraelben, Ausztriában, Németországban, legalább tíz alkalommal az Egyesült Államokban, és még sok helyütt. Mindent tud a szakmáról, több mint ezer éles akció részese volt, kétezer bűnözőt fogott el  társaival. A dandártábornok kimondottan szimpatikus ember, tekintélyt parancsoló ám mégis közvetlen. Jól kezeli a sajtót, nem használja a számunkra érthetetlen hivatalos rendőri nyelvezetet, sokat tesz a magyar terrorelhárítás szakmai fejlődéséért, és 24 órában szolgáltatja a biztonságot. Exkluzív interjúnkban betekintést enged a terrorelhárítók munkájába és feladataik fontosságára hívja fel a figyelmet.   

Útban az interjúra a TEK központja felé, egy kép rajzolódott ki előttem, levetítve milyen körülmények fogadnak majd a terrorelhárításnál. Maszkos, állig felfegyverzett fekete ruhás emberek ugrálnak le-föl az autókra, hangos vezényszóra. Ám a valóság más, nem az akció filmekből ismert jelenet.     

Mikor azt halljuk terrorelhárítás, felkapjuk a fejünket és hitetlenkedve állunk a kérdés előtt: Miért van szükség Magyarországon terrorelhárítókra?
-Magyarországon, már régóta foglalkoznak terrorelhárítással csak több különböző szervezetbe volt integrálva és ezzel a tevékenységgel a rendvédelem nem foglalkozott ilyen módon. Az új biztonsági kihívások között ma, a világban egészen más típusú terrorcselekmények jelentek meg, ezért vált szükségessé a központ létrehozása 2010-ben.  Természetesen lehet homokba dugni a fejünket és mondhatjuk, hogy Magyarországon nincs terrorfenyegetettség. Aztán egy reggel arra ébredünk, hogy itt is megtörtént, és azért halnak meg emberek, mert ezzel a tevékenységgel a rendvédelem nem foglalkozott kellően. De ha ezt az elvet venném figyelembe, akkor Amerikában, Londonban és Madridban lenne indokolt kizárólagosan központokat létrehozni, az összes többi országnak nem kell foglalkozni a terrorral, mert azt mondhatják, hogy ha nincs terrorszervezet, akkor nincs fenyegetettség sem. Míg az angoloknak ott van az IRA, a spanyoloknak az ETA, és Amerikának pedig az al-Kaida akivel küzdenie kell. Az összes többi országban ezen indokok alapján szükségtelen lenne létrehozni központot, de nyílván nem ez a jó logika.

A 2001-es New York-i események befolyásolták a központ létrehozásának tervét?
-Az, hogy a Terrorelhárítási Központ jó időben tudott megalakulni ahhoz a 2001-es New York-i támadásnak áttételesen van köze, de nem azért alakultunk, mert az ikertornyokba becsapódtak a repülőgépek, viszont tény, hogy ez a terrorcselekmény elindított valamit a világban, aminek mi is a részesei vagyunk. A 2001-es esemény elindított minden egyes olyan országban valamilyen szervezői tevékenységet és terror elleni harcot, arra sarkallva az országokat szerte Európában és a világban, hogy ahol nem volt, mint ahogy nálunk sem, a TEK-hez hasonló szervezeteket hozzanak létre, átszervezték a meglévőket azért, hogy az állampolgárok biztonságát még magasabb szintre tudják emelni.

A legtöbb nyugat-európai országban terrorcselekmények után jöttek létre ilyen szervezetek. Magyarország az elsők között van, ahol a tragédia megelőzésében vesz részt a TEK.  
-A magyar modell jó modell, mert meglehetősen centralizált, nálunk egy kézben fut össze az összes információ, szeretném hangsúlyozni, hogy ezen információk csak és kizárólag a terrorelhárítással kapcsolatosak. A hatályos jogszabályoknak és törvényeknek megfelelően működik a TEK, nem úgy ahogy ezt szeretnék láttatni másokkal, hogy itt mekkora törvénytelenségek történnek, mint ahogy az a New York Times cikkében megjelent.

Minden esetben megelőzhető vagy felszámolható egy tervezett merénylet?
-A terrorelhárítás lényege éppen a megelőzés. A kialakult és bekövetkezett eseményekre való reagálás már kármentés, adott esetben felszámolás. A mi feladatunkban a megelőzés a lényeg. Ugyanakkor bármennyi pénzt is költünk erre a célra, száz százalékra senki nem garantálja, hogy minden esetben meg lehet előzni a terrorcselekményeket, de az, hogy Európában az elmúlt 5- 6 évben nem történtek merényletek, – pedig tervezett merényletek voltak az al-Kaida által – az Angol, Spanyol, Francia és Német hatóságoknak köszönhetően meghiúsultak, tehát a prevenció jól működött.

Fotó: TEK

Részt vesznek nemzetközi vonatkozású terrorcselekmények elhárításában is, pl. az Amerikával együttműködnek?
-Igen, napi szinten, de nem csak az Egyesült Államokkal, hanem a világ jelentős országaival is megvan az a kétoldalú partneri kapcsolatunk, amivel meg tudjuk szólítani őket, ők megtalálnak minket. Tagjai vagyunk olyan nemzetközi formális és informális szervezeteknek, amik a terrorelhárítással foglalkoznak. Ezen szervezetek különböző műhelymunkákat végeznek, amikbe most már mi is belefolyunk, és vélhetően az év vége felé már mi is tudunk hozzátenni valamit, egy-egy felszólalással vagy saját tapasztalattal.

Ha a világon bárhol magyar állampolgárok bajba kerülnek, akkor a Terrorelhárítási Központ munkatársainak oda kell menni, és segíteni rajtuk függetlenül attól, hogy háborús övezetről van szó?
-Ez az egyik alapköve a TEK-nek.  Amikor azon gondolkodtam, hogy a rendvédelemben milyen űr van ezen a területen, akkor az egyik legjelentősebb hiányként éltem meg azt, hogy nincs jelenleg Magyarországon olyan szervezet, amelyik nagy hatékonysággal, gyorsasággal és olyan erővel tud megjelenni a világ bármely pontján, kihasználva a rendőri együttműködéseket mint mi. Ezt ne úgy képzeljék, hogy repkedünk helikopterekkel dzsungelek fölött és filmszerűen lövöldözünk, erről szó sincs. A rendőri együttműködéseket figyelembe véve, és ezen együttműködések maximális kihasználásával meg tudjunk jelenni és igenis bárhol bajbajutott magyar állampolgár van a világon, azon tudjunk segíteni.

Segíteni a magyarokon bárhol a világban, ezt fontos feladatnak érzi?
-A magyarság, az összetartozás fontos dolog és alappillére a munkánknak, hogy nem hagyunk senkit egyedül a bajban és nem lépünk át földön fekvő emberen. Sajnos sokszor halljuk ezt Budapest utcáin, hogy az emberek inkább elfordulnak a bajbajutott embertől és tovább mennek. Hát, ha lehet, akkor mi megszakítanánk ezt a hagyományt, és megpróbálnánk segíteni azon akinek szüksége van erre.

Az amerikai kiképzéseken milyen tapasztalatokat szerzett, és mennyire tudja alkalmazni jelenlegi munkájában?
-Engedje meg, hogy globálisan közelítsem meg ezt a kérdést. Elsősorban a szellemiséget, az oktatásnak a struktúráját, azt a fajta modul rendszert, amit az Egyesült Államokban alkalmaznak. Teljesen mindegy hova megyek mindenhol ugyan azt a szolgáltatást kapom.  Ez lehet egy lövészeti, egy taktikai, egy elméleti, illetve egy személyvédelmi oktatás, vagy teljesen mindegy, hogy milyen jellegű oktatás. Akár a McDonald’s-ról beszélhetünk, azt a fajta modulrendszert, hogy bárhová megyek a világon az mindig ugyan olyan lesz, mindig ugyan azt kapom. Mi ugyan ezt az elvet szeretnénk megvalósítani.

A pályám elején, 1991-ben Louisiana-ban részt vettem egy egyhónapos kiképzésen a Marshall szolgálatnál. Az a benyomás, amit ott szereztem, illetve a segítség, amit ott kaptunk, és az a fajta szellemiség az mind a mai napig az én munkámat vezérli és az a rengeteg hasznos információ, amit én ott megtanulhattam és magammal hoztam, az mind a mai napig illeszthető a munkánkba.

Mint az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó végrehajtó szolgálat, nem csak a főprofilját vagyis az elfogott személyek kísérését hajtotta végre, hanem már akkor több évtized távlatában, belefojt a kábítószer és a szervezett bűnözés elleni harcba.

Példa volt önök előtt akkor az amerikai kiképzés és rendszer?
-Amerikában olyan tisztekkel találkoztunk, akik már túl voltak a negyven, ötvenedik éles bevetésükön. Ma pedig én, aki több mint ezer bevetésen vagyok túl  és közel ezer az a szám amikor hasonló műveletet kellett végrehajtani, látom azt, hogy ha abban az időben nem tesszük meg a kezdeti lépést, akkor nagyon elcsúszhattunk volna. Azt is mondhatnám, hogy rosszul járhattunk volna, hisz Magyarországon az 1990-es évek elején egy olyan bandaháború indult el, amit nem is tudok másképp jellemezni. Nyilván az ország méreteit is figyelembe véve, majdhogynem hasonlított az Egyesült Államokban a 20-as 30-as évek béli gengszter háborúkhoz.

Fotó:TEK

Ott tanultunk meg igazán dolgozni, bár addig is tettük a dolgunkat, mi azt hittük, hogy nagyon jók vagyunk és remekül csinálunk mindent. Ezzel szemben az amerikai kiképzők roppant udvariasan, de megmutatták, hogy annyira mégsem vagyunk jók, és bizony igazuk volt.

Miben nyilvánult ez meg, miben nem volt tapasztalatuk?
-Azzal a fajta bűnözéssel szemben, ami 1990-91-ben indul meg hazánkban. Akkor nem volt ezen cselekmények megelőzésben és felszámolásában kellő jártasságunk, gyakorlatunk, viszont az Egyesült Államok már akkor 20-25 éves múlttal és tapasztalattal rendelkezett e téren.

Milyenfajta bűnözésre gondol konkrétan abban az időszakban?
-1996 év végén két hónap alatt több mint ötven merénylet volt Budapesten. Robbantásos, kivégzéses, leszámolás jellegű bűncselekmények. A rendszerváltás után a gázolaj és a fűtőolaj ára jelentősen különbözött. Nagyon drága volt a gázolaj és nagyon olcsó volt a fűtőolaj. Ezt meglovagolva használták ki emberek a fűtőolajnak különböző vegyszerekkel való beállítása kapcsán, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezzen, mint a gázolaj, tehát, hogy járművekbe alkalmas legyen. Az így keletkezett óriási mennyiséget – itt vasúti szállítmányokról beszélünk – adták el egymásnak. Iszonyatos nagy haszon volt ezen, akkoriban több százmilliók, adott esetben milliárdok cseréltek gazdát egy éjszaka alatt. Nyilván ezért a pénzért az emberek ölték egymást szó szerint. Erre a bűncselekményre különböző, erre szakosodott szervezett bűnözői körök települtek rá, akik már nyilván rendelkeztek végrehajtókkal, kivégző emberekkel, fenyítő emberekkel és ezeknek a harca Budapestre és a szomszédos Szlovákiára korlátozódott. Ezek az egységek ebben az időszakban nagyon sok mindent megtanultak. Nekünk annyi előnyünk volt, hogy nem a saját kárunkon kellett tanulni, és a saját harcunkban kialakítani a taktikákat, hanem az 1991-es Louisianai kiképzés után az ott elsajátított taktikákkal tudtunk hatékonyan fellépni.

Ekkor már tudták alkalmazni az Amerikai kiképzésen tanultakat?
-Egy nagyon fontos dolog: Az, hogy ma itt mi tudunk beszélgetni, és hogy én még élek az egészen biztos, hogy ennek nagy részben köszönhető. Az, hogy mi akkor Amerikában elsőként ott jártunk, és az a képzés, amit ott kaptunk, egy mérföldkő volt a magyar speciális alakulatok képzésében. Mindegy, hogy ki, mit mond, én ott voltam. Tehát pontosan tudom, hogy miről beszélek, 1991-ig voltak taktikai eljárások, amikkel hozzányúltunk bűnözőkhöz, de nem voltak működőképesek, csak mi ezt nem tudtuk, hogy nem az, mert nem tudtuk kipróbálni, nem volt rutinunk és tapasztalatunk. Amerikában megtanítottak egy teljesen más, teljesen eltérő eljárást, és hirtelen jöttek a tapasztalatok. És bizony láttuk, hogy ha ez nincs, akkor lehet, hogy egyszer-kétszer ott maradtunk volna, ez egészen biztos. A saját tapasztalatomból tudom, hogy ha nem ezt a kimondottan biztonságra és óvatosságra törekvő taktikát használjuk, akkor abból baj lett volna.

Tanítják ma ezeket a taktikákat és átadják az ott tapasztaltakat a fiatal rendőröknek?
-Két fajta ember van. Az egyik: eljut ilyen helyekre és magába folytja, senkinek nem adja át viszont, jó pénzért embereket oktat. A másik: aki azt mondja, hogy minél több embert juttass ki ide és ismerje meg minél több ember ezt a taktikát, mert annál több helyen tudod oktatni a rendőri berkeken belül és annál több rendőr életét tudod megmenteni. Mi bizony a 90-es években egy ORFK–ba integrált bevetési egységen belül tettük a dolgunkat és fogtuk meg a bűnözőket, és mindezek mellett nagyon sok képzést tartottunk járőröknek. Azt a taktikát, amit az Egyesült Államokból hoztunk, azt ismertettük meg mindenkivel, akinek csak lehetett átadtuk, és teszem ezt a mai napig. Akkor volt egy intenzív időszak, amikor nagyon sokat voltunk más rendőrökkel együtt, ha csak egy óránk volt, ha kettő, mindig beszéltünk erről, mindig meséltünk erről. Ezek a gyökerek. Ebből van ma taktikai eljárás gyűjteménye Magyarországnak és nyílván ebben benne vannak olyan segítségek, mint például Németországból származó bizonyos eljárások. Izrael államtól is hatalmas segítséget kaptunk, de az amerikai segítség volt a legelső és legjelentősebb.

Minden évben megrendezik Floridában a világ egyik legkeményebb akadálypályáján a kommandós világbajnokságot, ahonnan a magyar csapat szép eredményekkel tért haza. Miért tartja fontosnak a nemzetközi, konkrétan az Amerikai versenyen való részvételt?
-Részfeladatokban voltunk elsők, összesített eredményben közel hatvan csapatból bekerültünk az első tízbe. Ami a lehetőségeinket figyelembe véve majdnem az első hellyel is felér, hiszen kis ország vagyunk, kis költségvetéssel, viszont rengeteg munkával. Erre a versenyre keveset tudtunk készülni, de a fiúk annyira ügyesek, hogy kevés felkészültségi idővel is képesek voltak felküzdeni magukat a hatodik helyig.Azért azt tudni kell, hogy amikor én jártam ki ezekre a versenyekre kicsit magasabb volt ugyan az induló létszám, 70-80 csapat, de a 45. helynél jobbat nem tudtunk kivívni soha. Erre valaki azt mondja, hogy az egy rossz hely, én erre is nagyon büszke voltam hisz nagyon küzdöttünk ezért, hogy a 45. helyen tudjunk végezni úgy, hogy az indulás előtti napon még valahol ajtókat rugdostunk és bűnözőket fogtunk el. Tehát mi körülbelül ennyit tudtunk készülni a versenyre, szinte semmit.

Alkalmasak ezek a versenyek tapasztalatszerzésre, tanulásra is?
-Az a fajta tapasztalat, amit a verseny adott igen, mivel minden nap délelőtt ingyenes kiképzés volt, amiért nem kellett fizetni, mert a verseny részét képezte, délután pedig kezdődött a verseny. Jöttek a világ különböző helyeiről, oktatott minket német instruktor, izraeli, amerikai és angol instruktor is, képzéseket lehetett kapni, ha akartunk minden nap mehettünk. És mi minden nap mentünk. De az igazi profit ezek a délelőttök voltak, ahol vagy megerősítettek minket abban, hogy jó úton haladunk és legtöbbször ez történt, de nem egyszer és nem kétszer teljesen új dolgokat tanultunk.

A jelenlegi felszerelésük mennyiben különbözik az amerikaiakétól?
-Ma a TEK-ben lévő felszerelések, amiket új felszerelésként vettünk meg, azért van, mert ezeken az oktatásokon végignéztük ennek a bevezetését az Egyesült Államokba és utána pedig a tapasztalatait. Sőt a floridai rendőrök elvittek bennünket műveletekbe és ott meg tudtuk nézni az eszközök éles használatát, ezért vannak ma itt is ilyen modern eszközeink.

Ezekre a tapasztalatokra alapozva vásárolták a fegyvereket és felszereléseket?
-Amikor én 1989-ben a terrorelhárításhoz kerültem akkor még a szocialista országokból származó fegyverrendszer, ruházati rendszer és védő felszerelés volt rendszeresítve. Az első új felszerelések Izraelből érkeztek, ezek fegyverek és mellények voltak, de ez már azután történt, miután lelőttek két kollegánkat, mert rossz volt a mellényük, és ezután lettek megrendelve nagyon gyorsan az új felszerelések. Utána jöttek a német fegyverek, amiket mind a mai napig használunk, a védőmellények most érkeztek az Egyesült Államokból, az egység egy bizonyos része finn mellényt használ, de alapvetően amerikai mellényeket használunk.

A bázison, ahol most beszélgetünk, megépítették az Orlandói akadálypálya mását. Úgy hallottam a világ legnehezebb akadálypályája.
-Attól függ mit nevezünk nehéznek, tudja Oroszországban azért van egy-két akadálypálya ami más rendszerű. Az amerikai pályának az a lényege: először is úgy kell csinálni mint hogyha valaki beakarna jutni a Disneyland-be. – mutatja a főigazgató és kezével cikk-cakkban mutatja, hogy hogyan kell az akadálypályát végrehajtani. Kis helyen nagyon sok akadályt kell elvégezni, meghatározott sorrendben. Az orosz akadálypálya az olyan, hogy elindul az ember, az elején fut hat kilométert és közben kilométerenként van egy akadály. Egyik sem jó, maradjunk ebben, borzasztó rossz mind a kettő, de ez nagyon-nagyon jó rendszer, és ezt azért vettük át, és másoltuk le, mert tíz éve ezen versenyzünk. Pontosan tudjuk, mire készít fel a pálya. Rengeteg olyan készséget fejleszt az emberekben, amit nem kell kitalálnunk már, mert már kitalálták és nagyon jó rendszert raktak össze Orlandóban a floridai kollégák. Örülünk, hogy meg tudtuk itthon csinálni a saját rendszerünkben.

Fotó:TEK

Ezáltal jobban fel tudnak készülni a versenyekre?
-Nyilván egy kicsit jobban tudunk készülni a versenyre, de a versenyeken is változtatják a pályát, mi ezt nem változtatjuk. Ezek az akadályok, – sőt mi még tettünk bele nehezítést is – tökéletesen megfelelnek annak, hogy mi kiválóan fel tudjunk készülni, mégpedig nem a versenyre, hanem az életre.

Sokan úgy hívják a TEK embereit, hogy az elit csapat. Kik lehetnek a tagjai, és mennyire szigorú szabályoknak kell megfelelni ha bárki a tagja szeretne lenni? 
-Nincs máshol ilyen az országban, ahol ilyen magasak lennének az elvárások. Nyilván láttunk egy-két külföldi példát, ahol meglehetősen szigorúak a bekerülési és az ottmaradási körülmények és kritériumok. Nálunk hasonlóan szigorú és egyedi rendszert alkalmazunk. Van mögöttünk több mint 25 év, látjuk azt, hogy valami mitől lesz jó és mitől lesz rossz. Milyen terhelés szükségeltetik, és mi kell ahhoz, hogy az ember valóban jó legyen. Az kevés hozzá, ha az ember folyamatosan azt állítja magáról, hogy milyen jó. Nálunk egy-két rendőr, saját kollégáimat is látva abba a hibába esett, hogy keveset menjünk képzésre, viszont mondjuk azt magunkról, hogy milyen jók vagyunk, és akkor biztos jók is vagyunk. Viszont amikor eljött a baj, akkor rájöttek, hogy mégsem jók. Ezt az elvet kihasználva, inkább abban maradtunk, hogy elkezdünk dolgozni azért, hogy jók legyünk, kifizetődőbb a munka, kicsit fárasztóbb, de kifizetődőbb a végén.

A felkészítés során magas fizikai és szellemi követelményeket támasztanak a rendőrök elé?
-Egy meglehetősen szigorú felkészítési rendszeren mennek át azok a fiúk akik éles műveleti egységbe vannak beosztva. Tehát a napi műveleti munkákat végzik, és mivel a TEK profiljába tartozik a köztársasági elnök és a miniszterelnök védelme, ezért a mellettük szolgálatot teljesítőknek is emelt szintű követelmény van támasztva, kimondottan a testőröknek kötelező ezen szint elérése. A testőröknek és a műveleti beosztottaknak ugyanaz a felkészülési szint van, ami nagyon magas. Évente egyszer el kell végezniük a normál rendőrségi felmérőt, méghozzá kiválóra, ez a minimum. Ez mellett félévente van egy felmérő, ami a TEK-ben egy sajátságos, már legenda számba menő felmérő. Nem könnyű, mondjuk inkább azt, hogy nehéz és legalább kétszer meg kell ismételni évente.

Mi történik ha valaki nem felel meg a felmérőn?
-Négy, vagy öt témakörből áll, amit folyamatosan csinálnak ebben a felmérési időszakban. Ha valakinek valamely témakör nem sikerül, akkor 72 órája van arra, hogy megismételje. És még maximum kétszer megpróbálhatja. Ha harmadszor sem sikerül, nem próbálkozhat többet, de akkor nem is dolgozhat tovább abban a beosztásban. Nem lehet éles műveleti csoportban felszámoló és nem lehet a személyvédelmi alakzatban testőr. Védett személy mellett csak az lehet, aki a legjobb.

Honnan kerül ki az állomány, volt rendőröket képeznek át a feladatra?
-A képzés a TEK-en belül történik, de az állományt a rendőrök köréből választjuk ki. Tehát ha egy civil jelentkezik, hogy ő műveleti vagy személyvédelmi területen szeretne dolgozni, nem megvalósítható, mivel egy rendőri alapiskolát el kell végezni. Mi azt preferáljuk, ha az iskola elvégzése után minimum 3-5 év, utcán szerzett szakmai tapasztalattal kell rendelkezni. Még így is fiatal az állomány, ami nem baj, de szívesen látunk a körünkben egy két igazi öreg rókát, akik viszont akár 10-15 éves tapasztalattal rendelkeznek személybiztosításban vagy akár a felszámoló munkában, hogy legyen egyfajta iránymutatás a csoporton belül.

A saját tapasztalatait és tudását át tudja adni a kiképzések alkalmával?
-Azon már rég túl vagyunk, és igazából azt én nem is fogom tudni átadni teljes mértékben, mivel az én munkám már nem az, hogy az emberek napi kiképzésében és oktatásában részt vegyek. Mint ahogy a központ helyettese Bodnár Zsolt r. dandártábornok úr sem tud már napi szinten felderítési ügyekkel foglalkozni, mivel a TEK irányítása két embert kíván, sőt 24 órán át tartó folyamat. De természetesen, amikor csak tudok, azért ellátogatok a fiúkhoz vagy kiképzésre. Rendszeresen megyek éles műveletekre, ahol ott mindig szükség van egy-két tanácsra, amit odasúgok a fiúknak és szívesen veszik és hasznát is veszik.

Fotó:TEK

Milyen tervei vannak a jövőt illetően, a TEK fejlesztésében?
-Azt gondolom, hogy  amit nekünk most Bodnár dandártábornok úrral együtt el kell érnünk az az a fajta szellemiség, amit annak idején megálmodtam és utána sokszor végigbeszéltünk: hogyan is kellene kinéznie a TEK-nek. Mert az irány jó, a végrehajtási ütemünk is gyors, de nyílván nekem minden lassú, tehát én sokkal gyorsabban szeretném a dolgokat, mert azt látom, hogy nemzetközi viszonylatban a biztonság romlik és nekem erre reagálnom kell. Nem azért akarom gyorsítani a folyamatot, mert türelmetlen vagyok, hanem azért mert tartok attól, hogy nem leszünk elég gyorsak ahhoz, hogy elérjük azt a fajta reagáló képességet, amellyel valóban meg tudjuk akadályozni a folyamatokat.

Tehát az első feladat, amit szeretne az a gyorsabb reagálás?
-Nekem a dolgom ebben az országban a biztonságot szolgáltatni, ezért vagyok. És ha ezt csak késve tudom szolgáltatni, ez emberéletekbe kerül akkor az, nekünk kudarc. Bízom benne, hogy így lesz és tudjuk szolgáltatni a biztonságot és meg tudjuk előzni az eseményeket, mint ahogy eddig már jó pár alkalommal sikerült is, de én azért óvatos vagyok. A TEK a jelenlegi formájában nem a végleges. A végleges állapot egy kicsit másként fog kinézni és ehhez még idő kell. Amikor az ország teljes lefedettségét tudjuk majd garantálni, mint ahogy most is garantáljuk csak nagyobb reakcióidővel. Budapesten tökéletes a reakcióidő. Miskolc, Győr és Paks vonatkozásában szintén elérjük az ország legtávolabbi pontjait is, de ez még kevés. Ez lassú, ehhez még egységek szükségeltetnek országos szinten és ez által a reakcióidő még gyorsabb lesz. Hamarabb érünk oda, hamarabb fogunk el embereket és hamarabb tudjuk az emberek biztonságát garantálni. Ezt mindenféleképpen szeretnénk elérni.

Milyen területen szeretne még változásokat?
-Ezenkívül a felderítési terület, ami nem feltétlenül teljesen publikus, de ott is szeretnénk még reakcióidőket faragni, képességeket és lábakat ereszteni a világba. Mert nekünk az nagyon fontos, hogy ne bezárva, az ország határai között tudjuk ezt a fajta terrorelhárítást gyakorolni, mert ez ma kevés. Aki nem lépi át a határokat ebben a szakmában és nem tud megszólítani, kinyúlni és információt szerezni a csápjaival, az rá van szorulva mindig a másikra. Azt pedig el kell dönteni, hogy amit kaptál az igaz vagy nem. Nyílván a partnerektől és barátoktól igazat és jót kapunk mindig, de nem ellenük dolgozunk, hanem a terroristák ellen. Az információk valódiságáról való meggyőződés nagyon fontos dolog és ezt szeretnénk saját magunk tenni.

Ennyire gyorsan fejlődnének a terroristák, az újabb és újabb merényletek kitalálásában?
-A terrorcselekmények elkövetői fejlődnek, új dolgokat találnak ki, de akkor miért pont a terrorelhárítás maradjon le? Tehát akik ezt nem gondolják át kellő súllyal és a mellett lobbiznak, hogy nincs szükség terrorelhárításra, annak nyílván semmi köze a szakmai megközelítésnek, az csupán politikai megközelítés. Sokan a jelenlegi kormányzást bizonytalannak élik meg, mert egy teljesen új dolgot csinál, megújítja az országot és más irányba megy. Ezáltal a terrorelhárítást is meg kellett újítanunk és meg is újítottuk. Az emberek az elmúlt években megszoktak egyfajta biztonságot, ami nekik biztonság.

Úgy látja a világ gyors változásával mára megszűnt ez a biztonság?
-Egyet tudniuk kell: az a fajta biztonság, amit adott esetben más kormányok szolgáltattak az elmúlt 25 évben bármikor is, vagy mondjuk inkább azt, hogy 40 évben, amikor létbiztonságról beszéltünk a 70-es 80-as években, az soha nem fog visszajönni. Bármilyen kormány következhet 2014-ben vagy holnaptól, ez a biztonságérzet már nem fog visszajönni az emberekbe. Megváltozott a világ és ezt nem nagyon akarják elfogadni. Nehezen látják még a mindennapjaikat élő emberek, hogy a világ megváltozott, gazdasági válságok vannak, bankok omlanak össze, valutanemek kerülnek veszélybe, az Európai Unió lehet, hogy szakad, nem tudjuk mi történik, látjuk Görögországot, Ciprust, Spanyolországot tehát nem tudjuk hogy mi fog történni. Ezt a biztonságot már senki ne várja, mert nem fog visszatérni. Ez fontos dolog! A bizonytalanság és ez a fajta állapot viszont a bűnözésnek kedvez. Ha az ilyen típusú egységeket nem fejlesztjük, akkor meglepetés fogja érni az embereket. Csak ezeket a folyamatokat jól kell értékelni, és nem az elvakult politikai beállítódástól függően. A biztonság nem jobb vagy baloldali. Vagy van, vagy nincs. Ilyen egyszerű.

Vagyis nem érezhetjük magunkat biztonságban?
-A jelenlegi kormány azt gondolom nagyon jó felismeréssel látta ezt a fajta fenyegetettséget, amit mi még nem érzünk, mert nem nálunk van. Az, hogy pl. Egyiptomban az utcán dobálnak, hogy Szíriában embereket mészárolnak le, ezt csak a TV-ben látjuk, de ne gondoljuk, hogy ott a határoknál megáll. A nyugat és a Balkán választóvonalán itt állunk a kapuban. Távolságban 4000 Km, attól függ, melyik észak-afrikai országot nézzem, de forrongás van. Senki ne gondolja, hogy a déli féltekén elindult forrongást majd pillanatok alatt leverik, és visszatér az a fajta megszokott vagy fundamentalista elképzelés vagy pedig valami új demokratikus elképzelés, amitől mi majd roppant biztonságba kerülünk. Azok az emberek tízezrei, akik onnan megindultak és magukban rejtik azon terror sejteknek a tagjait, akik megindulnak és húzódnak fel ebbe az irányba. Nyílván ez a fajta zavarkeltés bizonyos ideológiáknak a középpontjában áll. Erre épít, a zavarkeltésre és a fundamentalista eszméknek, dogmáknak a stabilizálására. Minden, ami nem ilyen, az nem jó. Változtasd meg, de ha lehet erőszakkal, ők ezt mondják. És ezeknek a fajta tanoknak a beszivárgását látjuk. Akárcsak Magyarországra is, bizony itt is megjelenik.

Nálunk is jelen vannak ezek a fundamentalista eszmék?
-Ma már a tanokban való elmélyedés, valamint az, hogy ma majdnem hogy sikk annak lenni, vagy sikk azt mondani, feltűnni egy társaságban, hogy neki vannak olyan kapcsolatai, akik mondjuk egy jemeni kiképző táborba eltudják őt vinni. Vannak erre fogékony emberek még ebben a kis országban is, sokan azt gondolják, hogy nálunk ez nincs, pedig nagyon is jelen van. Ezzel foglalkozunk nap, mint nap, hozzáteszem mi sem gondoltuk volna. Pedig a szakmában vagyunk és ahogy elkezdtünk beleásni az elmúlt másfél évben, borzasztó mélységeket találunk. Rémisztő mélységeket adott esetben, amit nekünk nyílván kezelni kell.

Ebben nekünk rengeteg munkánk van a háttérben, hogy ez mennyire látszik vagy sem, nem tudom, de fontos, hogy az emberek érezzék azt, hogy van egy olyan kiemelkedő képességekkel rendelkező szervezet, akire végső esetbe is számíthatnak.

Történt már konkrét terrorelhárítás Magyarországon az elmúlt 2 évben?
-Igen. Két olyan cselekmény volt, amit meg tudtunk előzni. A mi információinkkal és segítségünkkel lehetett az elkövetőket elfogni. Mindkettő nemzetközi ügy, nem Magyarországról indult és nem Magyarországon végződött, de rajtunk keresztül ment, mi koordináltuk, a mi információink alapján dolgoztak a nemzetközi egységek és mind a kettőben jelentős részünk volt, hogy elkövetőket fogtak. Mind a két terrorcselekmény elkövetőjének az elfogásában jelentős részünk volt és hathatós segítséget tudtunk adni a nemzetközi munkához több országnak is. Ebben, mivel több ország is érintett, ezért az ő belegyezésük nélkül nem adhatunk ki információt az ügyekről, említést tehetünk róla, de nem publikálhatjuk és nevezhetjük meg konkrétan.

Ön szerint, hogy gondolkodnak az emberek az ország jelenlegi állapotáról, akár a biztonság szempontjából?
-Az embereknek a pontos tájékoztatása elengedhetetlen. Hogy mi jut el valójában az emberekhez az igazságból, egy nagyon bonyolult kérdés. Mert amit a sajtó tényként leközöl, az nagyon sok esetben nem igaz. Ha csak a TEK kommunikációját figyelem bármely más sajtóorgánum részéről, aki eleve elzárkózott attól, hogy megismerje a szervezetet, eleve zsigerből csak rosszat hajlandó megjelentetni róla. Nyílván most ettől mindenki meghökken, hogy ilyen nincs, pedig van. Itt van például a Brad Pitt-ügy. Az ügy mélységeit senki nem hajlandó, miután meghallgatta sem, magáévá tenni. Sokkal jobb azt mondani, hogy játékfegyver stb., és amikor elmondjuk, hogy nem és behívtam az újságírókat, és itt lőttünk a fegyverekkel a lőtéren, ahol látták, hogy ezek éles fegyverek, amiket képzetlen civil statiszták kezébe akartak adni. Ha akkor azok közül az emberek közül, akiknek a kezébe jutnak az éles fegyverek, kimegy egy bizonyos városszéli piacra, akkor fillérekért vesz bele ilyen típusú lőszereket. De különben fegyvert is, csak azt nem fillérekért, hanem 50-70 ezer forintért. Lehet kapni, de lőszert biztos. És 100 ilyen fegyver bekerült volna a filmforgatásra, és valaki csak egy éles lőszert tesz be, egy ilyen katonai fegyverrel 5-6 embert meg lehet ölni, egyetlen egy lövéssel egy tömegben. Ez a dolognak a baleseti része, amivel azért illene foglakozni, a magukat szakembernek valló fegyver technikusoknak is. És ennek van egy felderítési része, amit mi pontosan láttunk, hogy ezekre a fegyverekre szemet vetettek, mi ezért léptünk.

Önt naponta érik személyes támadások amiatt, hogy a miniszterelnök személyi testőre volt mielőtt a TEK főigazgatója lett.
-Bocsánat, a dolog igaz is. Én azért lettem a TEK főigazgatója, mert Orbán Viktor miniszterelnök úgy gondolta, hogy erre a területre én megfelelő ember lehetek. El kellene rugaszkodni már attól végre, hogy ha jön egy vezető ember, akkor az a bizalmi embereivel fog dolgozni. Én magam is ezt teszem. Nyílván mindenki így választ kollegát. Ezt most azok mondják, akik ugyan így választottak kollegát. Bocsánat, látott ön már újság hirdetést, hogy terrorelhárításhoz vezetőt keresünk? Jött a belügyminiszter és megnevezte azokat a rendőrtiszteket, tábornokokat, akivel együtt kíván dolgozni. Kinevezte őket vezetőnek és teszi a dolgát, és ha majd nem elégedett, akkor leváltja őket. Én nem azért vagyok itt két év után is, mert nyolc évig együtt dolgoztam a miniszterelnökkel, hanem azért mert a munkámat vélhetően az ő megítélése szerint jól végzem el. Majd ha nem jól végzem, ismerem a miniszterelnököt, akkor én már holnap nem leszek itt.

Itt nem beosztásokat osztogattak, annak idején, hanem munkát. És ha az a munka el volt végezve, akkor az ember maradhatott és tette a dolgát. Mert az használt az országnak. Barátkozás itt nincs és ez nagyon helyes. Ezt én sem teszem a központban. Én nagyon szeretek mindenkit, de a munkát el kell végezni azon a szinten. Aki nem azon a szinten hozza, dolgozik, azzal beszélgetünk, kétszer-háromszor, aztán többször már nem. Mert különben elkezd visszafelé menni, és lassul a terrorelleni harc. Az emberek biztonsága sérül.

Én egyet tudok tenni, mint rendőrtiszt, hogy 24 órában szolgáltatom a biztonságot. Még az sem baj, ha ezt nem ismerik el, mert nem azért dolgozom, hogy elismerjék, hanem azért hogy biztonság legyen.

Amerikai Hírújság/  Gaál Rita

To contact the writer of this article: info@americanhungarianjournal.com

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*