Kaliforniában csökkenteni kell a börtönben lévők számát

Jerry Brown mindössze egyetlen cáfolhatatlan eredményt ért el azóta, hogy tavaly Kalifornia kormányzójává választották. A dolognak semmi köze a szövetségi állam folytatódó pénzügyi válságához, amelyet az új vezető sem volt képes megoldani: nemrégiben bejelentette, hogy az általa korábban 9 milliárd dollárra becsült költségvetési hiány csaknem 18 milliárd dollárra dagadt. Az eredmény egy másik, súlyos problémát jelentő területet érint, méghozzá az állami büntetés-végrehajtást. A kormányzó reformja, ha a tervek szerint halad, enyhítheti a válságot, és példaként szolgálhat más államoknak is. Kétségtelen ugyanakkor, hogy elég kockázatos.

Az Egyesült Államokban komoly gondot okoz a börtönbüntetésre ítéltek nagy száma. Az országra jut a világ lakosságának 5 százaléka, ám a börtönbe zártak 25 százaléka. Nemcsak a rabok száma, hanem a börtönbüntetésre ítéltek lakosságon belüli aránya tekintetében is első helyen áll a világon. Kalifornia eddig lelkesen tartotta magát ahhoz a trendhez, hogy minél több embert be kell zárni.

  Börtönépítési konjunktúra
Jerry Brown előző, 1975-től 1983-ig tartó kormányzósága idején az államban az addiginál is szigorúbbá vált az ítélkezési gyakorlat. Az ebből fakadó börtönépítési konjunktúra és a börtönőrök szakszervezetének a bértárgyalásokon megnyilvánuló kapzsisága oda vezetett, hogy a börtönök fenntartása vált az állami költségvetés leggyorsabban növekvő tételévé. Kalifornia harminchárom börtönének nem kis szerepe van a jelenlegi költségvetési válságban, az iskolák és egyetemek pénzügyi támogatásának ebből fakadó visszafogásában. A börtönbüntetések számának megszaporodása humanitárius válságot is okozott, mivel a börtönök túlzsúfoltakká váltak. Igaz, a probléma nem volt igazán szembeötlő, mivel a börtönök a városokon kívül, gyakran az óceánparttól távoli sivatagos vidékeken helyezkednek el. Elérkezett azonban a pillanat, amikor a börtönökben kétszer annyian voltak, mint amennyire építették őket, és az erre vonatkozó panasz eljutott az amerikai legfelsőbb bíróságig. A testület tavaly úgy határozott, hogy az emberhez méltó körülmények visszaállítása érdekében Kaliforniának csökkentenie kell a börtönben lévők számát.
A kormányzónak tehát cselekednie kellett, és ő egy olyan átszervezés mellett döntött, amely általánosságban azt jelenti, hogy az eddig az állam által gyakorolt hatalmat a megyék kapják. Konkrétan pedig azt, hogy az elzárásra ítéltek ezután nem az állam fennhatósága alá tartozó börtönökbe, hanem a megyék és választott seriffjeik felügyelete alatt álló fogdákba kerülnek.

Próbaidős szabadultak
A már korábban állami börtönökben lévő elítéltek ott maradnak, ám tavaly október óta azt, aki nem komoly, nem erőszakos és nem szexuális jellegű bűncselekményt követ el, börtön helyett megyei fogdába küldik. A fő különbség a két elhelyezés között az, hogy a seriffek és helyetteseik szabadabban dönthetnek arról, hogyan bánjanak az elítéltekkel, mint az állami börtönök igazgatói. A The Economist című brit hírmagazin riportja szerint a seriffek például elzárás helyett pszichiátriai kezelésre küldhetnek törvényszegőket. Megtehetik, hogy valakit csak rövid időre – mondjuk pár órára – dugnak rács mögé. Házi megfigyelés alá is helyezhetnek valakit, nyomkövetőt erősítve a bokájára, vagy közmunkára és kábítószer-elvonó kúrára kötelezhetik. Szakoktatásban való részvételt is előírhatnak számukra, hogy szakmát szerezve álláshoz jussanak.

A változás az állami börtönökből távozókat is érinti. Október előtt ezek az emberek mind szabadultnak számítottak, ám körülbelül kétharmaduk rövid időn belül újból börtönbe került, főleg kisebb szabálysértésért, például azért, mert nem jelentkezett a megbeszélt időben felügyelő tisztjénél. A visszaesésnek ezt a forgóajtaját most megállították azzal, hogy a korábbi börtönlakókat egytől egyig próbaidősnek tekintik, kikötve számukra, hogy egy helyi rendőrrel kell kapcsolatot tartaniuk. Az új elítéltek börtönöket elérő áradata tehát apadóban van. A börtönök hivatalos kapacitása – cellánként egy elítélttel számolva – 80 ezer: a leterhelést mára sikerült 155 százalékra leszorítani, ami nem tűnik komoly eredménynek, de az. A legfelsőbb bíróság döntése értelmében a kihasználtságnak jövő évre 137,5 százalékra kell mérséklődnie.

Derűlátók és kétkedők
Felmerül azonban a kérdés, hogy az átszervezés nem csupán áthelyezi-e a humanitárius katasztrófát az állam szintjéről az 58 kaliforniai megyéére. A reform hosszú távon csak akkor lesz működőképes, ha Kaliforniában jelentősen zsugorodik a rács mögött lévők száma. Optimisták szerint ez így is lesz, mivel a seriffek sokat tehetnek azért, hogy megcsappanjon a börtönben lévők száma. Például ma egy adott napon négy börtönben lévő között három olyan is lehet, akit nem ítéltek el semmiért, és csak azért került rács mögé, mert nem képes kifizetni az óvadékot, amelynek összege az utóbbi időben jelentősen megemelkedett. Ezeknek az embereknek a nagy részét nyugodtan el lehet engedni a tárgyalásig.
A borúlátók ellenben azt mondják, hogy Jerry Brown finanszírozási gyakorlata a régi és rossz módszereket ösztönzi. Az átszervezés részeként az állam annak alapján ad pénzt a megyéknek, hogy azok a reform előtt mennyi embert küldtek állami börtönbe. Ez a megoldás az elzárást pártoló megyéket jutalmazza, amilyen Kern, Riverside és Shasta. Ugyanakkor bünteti az olyanokat, mint San Francisco vagy Alameda, amelyek korszerű rehabilitációs módszereket alkalmaznak. Mivel a seriffek maguk döntik el, hogy mire használják a kapott pénzt, előfordulhat, hogy lesz, aki újabb fogdákat épít belőle, majd arról is gondoskodik, hogy megteljenek. Az eredmény az lehet, hogy a fogdák ugyanolyan túlzsúfolttá válnak, amilyenek a börtönök voltak eddig.

Merrick Bobb, Los Angeles megye független jogtanácsosa szerint a fogdában tartottak száma a 2011-es 14 500-ról idén februárra 17 ezerre emelkedett, és 2015-re 21 ezerre duzzadhat az átszervezés következtében. Ez növelni fogja a rabok közt a feszültséget és az erőszakot a fogdákban. Sok függ attól, hogyan méri az állam az egyes megyékben elért fejlődést. Miként hatnak a változások az utcai erőszakra? Mennyire készek kísérletezni a seriffek? A derűlátásra a börtönökkel kapcsolatos álláspont fokozatos változása ad okot. Matthew Cate, a kaliforniai büntetés-végrehajtás vezetője szerint “Amerika eddig olyan helynek tekintette a börtönöket, ahová be lehet dugni embereket, míg az európaiak olyannak, ahonnan az ott lakók egyszer vissza fognak térni”. A kaliforniaiak végre elkezdték újragondolni, hogy mit is jelent a “korrekció és rehabilitálás”, amit a börtönöknek hivatalosan szolgálniuk kellene – jegyezte meg.

Amerikai Hírújság/MTI press

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*