Valami Amerika (1. rész)

Három hónap. Pontosan ennyi idő telt el, hogy Amerikában élek. Nem sok, de mégis elég, hogy néhány dolgot átlássak még ha nem is értem mindig a miérteket …

Kétségtelen, Amerika egyesek számára az Ígéret földje, és a lehetőségek országa, mig mások számára maga a pokol és a kilátástalanság  megtestesítője. Ez az az ország ahová érkezel egy bőrönddel és felébred(het)sz egy rakás pénzzel, vagy maradsz egész életedben a bőrönddel. Minden rajtad, a kepésségeiden, a szerencséden és az Isteneden múlik. Lévén, hogy Amerika egy hatalmas kulturális amalgám, itt mindenki más, és más Istennek hódol, és ehhez mindenkinek joga van! Ez az oka, hogy itt nincsenek megtartva a vallásos ünnepek, mint azt ismerjük mi európaiak, hisz ha egyik vallás ünnepeit megtartanák és a másokét figyelmen kívül hagynák, az hatalmas diszkriminációhoz vezetne, ezért inkább történelmi dátumok jelentik az állami ünnepeket. Ez alól kivetélt képez a Karácsony és a Hálaadás ünnepe, sejtem mégis valahogy jelezni akarják, hogy keresztény értékeken nyugszik az ország, de talán más oka van.

Amerika nem fogja, sosem fogja ratifikálni a Kyoto-i egyezményt. Habár aláírta 190 más országgal karöltve, nem ratifikálja, mert az azt jelentené, hogy mindenki le kellene mondjon a hatalmas, általában nagy fogyasztású autójáról, és ez manapság egyszerűen lehetetlen, akárcsak a fegyverviselet jogának megtagadása, amely évszázados hagyományoknak örvend ezen földrész bizonyos részein.  No persze ez az átka is a rendszernek, hisz naponta hallani, hogy valakit lelőttek, és az az érzésem, hogy ez kezd elfogadottá vagy legalább is tolerálttá válni az amerikai társadalomban.

A metrikus rendszer hiánya nagyon szembetűnő, és Amerika az egyetlen fejlett ország, ahol nem metrikus rendszert alkalmaznak (lásd Anglia, habár sok esetben még használja a császári mérteket, áttért a metrikus rendszerre). Ez sok problémához vezet, hisz elég nehéz megmondani, hogy 173 cm hány láb és hány inch, de hát ma a Google már csodákra képes, és hamar előkerül a pontos válasz, éspedig 5 láb 8 inch.  No persze mérföldet is könnyű átszámolni kilométerbe, de bizony a fontokat kilogrammba már nehezebb, és hasonló a helyzet az unciával is, és persze a gallon is 3.785l, de hát miért is ne tornásztatnánk az agysejteinket, ha már van nekünk, vagy legalább is azt feltételezzük magunkról, nem de?

Konyha. Nos itt a tudomány megáll, mert hát az amerikaiak nem tudnak főzni, és nem is igazán pazarolják az idejüket a konyhában.  No persze szeretnek hambuger-t enni és hozzá Coca-Cola-t inni, és persze imádnak sütögetni a kertben, de igazi konyhájuk nincs. Kihagytam a donut-ot (lásd fánk, vagy  ahogy nálunk Erdélyben mondják pánkő) de szerintem a legtöbb háziasszony azt sem tudja, hogyan kell hozzá a tésztát begyúrni, dagasztani, és keleszteni, de hát modern társadalom ez, minek is kell nekik tudniuk mindezt, hisz mindenhol kapható és finom. Igaz, hogy egy ilyen fánk után “cukor mérgezést” kapsz, de hát valahogy meg kell tartani a vendégeket. Lévén, hogy annyi nemzet van jelen, mindenki hozza magával a saját konyháját, és így bármilyen cuisine-t ki lehet próbálni, és általában sokan esznek éttermekben és vendéglőkben, így eléggé változatos étrendet lehet kialakítani és általában elég olcsó.

Nem tudom megállni, hogy ne térjek ki a “McDonalds” effektusra. Nálunk egykoron csodaszámba ment,  Marosvásárhelyen még mindig annak számít, és látni ahogy mindig tódulnak be az emberek  és türelmesen várják a sorukat, hogy “McDonalds-os” menüt ehessenek. Itt nem megy csodaszámba, de mégis hatalmas látogatottságnak örvend, és akár a gomba, minden sarkon megtalálható. A siker kulcsa az olcsóság, és nem valami “rocket science”, ahogy mondanák azt a bölcs amerikaiak. No persze kocsiból is rendelhető, igy ki sem kell szállniuk a behemot autóikból, melyekre nagyon büszkék amúgy, és persze Amerikában mindenek előtt a kényelem.

Ha már a gyorsétteremeknél tartunk akkor megemlíteném a Coca-Cola-t is. Nem hittem a szememnek, de legközelebb képpel is dokumentálom. Itt a Cola olcsóbb mint a víz, és érthető is, hogy miért sokak inkább ezeket az italokat választják. Az eredmény szemmel látható sokakon, de erről majd legközelebb bővebben mesélek. Mióta ide költöztem 2x ittam Cola-t, és azonkívül csak vizet, habár bevallom néha nagyon hiányzik egy kis borszéki ásványvíz.

Szilard Vajda

Chevy Chase, Maryland, USA

To contact the writer of this article: info@americanhungarianjournal.com

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*