Haza jár már Hollywoodba

Sapszon Bálint zeneszerző-zenész, tanulmányait a Bartók Béla konzervatóriumban kezdte. Ezt követően a Kőbányai Zenei Stúdióban folytatta, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett jazz-zeneszerzés, hangszerelés szakon diplomát. Bálint a Kaliforniai Amerikai – Magyar Művészeti Szövetség elnökeként, valamint a Los Angeles-i Magyar Ház művészeti vezetőjeként aktívan segíti, és közreműködik a kint élő magyarok kulturális életében. Elnyerte a Fulbright ösztöndíjat, és 2007-től az UCLA egyetemen Los Angelesben tanult filmzeneszerzést. A SoulWhat zenekarral országos, és határon túli elismertséget szerzett.

A kiváló zenészt Magyarországon elérni már szinte lehetetlen, hiszen az év nagy részében Hollywoodban tartózkodik, ahol filmzeneszerzéssel foglalkozik. A kiváló zenei egyéniséggel, Tamás István az Amerikai-Magyar Hírújság főszerkesztője beszélgetett.

– Már az oviban is zenésznek készültél. Folyamatos tanulás fellépések, aki ismer az tudja rólad, hogy a zene az életed. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy ezt a pályát választod?– Valóban jártam zeneoviba, de akkor még nem voltak a zenei pályával kapcsolatos terveim. Természetesnek vettem, hogy körülvesz a zene, s mást nem is tudtam volna elképzelni. A zenésszé válás elhatározása 17 éves koromban jött el. Nem is annyira elhatározás volt ez, hanem inkább felismerése annak, ami törvényszerű volt.

– Amíg más gyerekek a játszótéren, és a focipályákon múlatták az időt, neked az ifjúságod tanulással ment el. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

– Az igazság az, hogy rengeteg időt töltöttem a focipályán. Normális gyerekkorom volt, amiből nem hiányzott a sport, a mozgás. Sokat zongoráztam, de sosem voltam az a kifejezetten gyakorlós típus. Egy szülői értekezleten anyukám kétségbeesetten újságolta a zongoratanáromnak, hogy mikor gyakorolok, általában öt perc után megunom a feladott darabot, s onnantól kezdve saját kedvemre játszogatok. Tanácstalan volt az ügyben, hogy mit tegyen. A tanárom válasza az volt: „-Hagyja csak!“ Ennek köszönhető, hogy megszülettek első kompozícióim.– Abszolút hallásod van, és a vénádban van a zene minden mozzanata, szösszenete. Volt egyáltalán zenész, vagy egyéb művész a családodban?
– Nagyapám Sapszon Ferenc a Magyar Rádió Énekkarának volt közel negyven éven keresztül karigazgatója. Abban az időben a kórus Európa vezető énekkarának számított. Szinte minden létező díjat megkapott, köztük a Magyar Köztársaság Középkeresztjét is. Nagybátyám az ő útját követte, s 25 éve megalapította a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolát, ahová nyolcadikos koromig jártam. Az itteni tanulmányaim olyan erős zenei alapot adtak, amelyre a későbbiekben megszerzett tudást könnyen rá lehetett építeni. Testvéreim közül is van, aki a zenei pályát választotta. Legkisebb húgom Orsi énekesnő, akit a pop zenei életben Geszti Péter ‘Gringósztár’ nevű együtteséből is lehet ismerni.

– A lépcsőfokokat megmásztad, és szinte minden iskolát elvégeztél, ami egy jó zenésznek szükséges. Volt egyáltalán szabadidőd mással is foglalkozni a folyamatos tanulás és gyakorlás mellett?
– A gyakorlás és a tanulás mind megvolt, de egyiket sem vittem túlzásba. A zenén kívül sok minden érdekel, s életem nem lenne teljes, ha szakbarbár módon csak a zenével foglalkoznék minden pillanatban. Mindemellett tény, hogy a zene az életem.
– Pályád Magyarországról indult. Nagyon sok fellépést tudhatsz magad, magatok mögött. Mikor hoztad létre a zenekarodat, illetve mit lehet tudni a csapat felállásáról?
– Már 16 éves koromtól kezdve folyamatosan játszom zenekarokban. Ezek közül kiemelném a Soul What nevű jazz zenekart, melyet 2005-ben alapítottam, s a világon sokfelé koncerteztünk, beleértve Ausztráliát, Kínát és Hong Kong-ot is.-Jeanne Mas francia énekesnővel több hónapot turnéztam Franciaországban, ahol többek közt a világhírű párizsi Olympia koncertteremben is felléptem. A Special Request zenekarral legutóbb itt az USA-ban turnéztunk, s a magyarországi fellépések mellett rendszeresen zenélünk Ausztriában, s Németországban is.
– Nagyon sok magyar zenei kiválósággal léptél fel együtt. Egy pár híresség nevét megosztanád az olvasóinkkal?
– Magyar énekesek közül említhetném Charlie, Kovács Kati, Csepregi Éva, avagy Wolf Kati és Király Linda nevét, de a lista hosszú. A magyar jazz zenészek nagy részével játszottam, ez a közeg mindig is jobban vonzott, mint a felszínes pop világ.

– Mondhatom, hogy a zenei műfajok bármelyikében otthonosan mozogsz, de melyik az az irányzat, amiben jól is érzed magad?
– Valóban rengeteg műfajban játszom, s játszottam. Nem nagyon tudok mondani ezek közül olyat, amelyben ne érezném jól magam. Nagyon sokáig a funky és a soul zene világában voltam leginkább otthon, majd belépett az életembe a jazz, ami az improvizáció adta lehetőségekkel nagyobb teret ad az önkifejezésre. Van úgy, hogy egy klasszikus darab eljátszása adja a legnagyobb örömöt.
– Sok zenésznek, művésznek nagy álma, hogy a tengerentúl Amerikában zenélhessen, léphessen fel. Te, hogy kerültél az ígéret földjére, és onnan egyenesen Hollywoodba?– Fulbright ösztöndíjasként érkeztem az Egyesült Államokba öt évvel ezelőtt. Azért mentem, hogy filmzeneszerzést tanuljak, s miután elvégeztem a UCLA egyetem programját úgy döntöttem, hogy hasznosítom a megszerzett tudást. Jelenleg ez a fő foglalkozásom, s szerencsés vagyok, hogy ezt a filmipar fővárosában gyakorolhatom.

– Még nagyon fiatal vagy, de ennek ellenére már több díjjal is büszkélkedhetsz. Hol és mikor kaptad ezeket az elismeréseket?
– Gyerekkoromban szolfézs versenyeken voltam eredményes, később magyar és nemzetközi zeneszerző versenyeken voltak sikereim. A legutóbbi magyarországi jazz big band zeneszerző versenyen a legjobb hangszerelés díját nyertem el. Zongoristaként is kaptam díjakat, s zenekaraimmal, többek közt a Soul What-al is verseny győztesnek mondhatom magam.

– Most amellett, hogy zenélsz, filmzeneszerzéssel is foglalkozol. Hogyan tudod összeegyeztetni a kettőt?
– Amerikába a filmzeneszerzés miatt mentem. Most ez az első, de emellett ugyanúgy komponálok más műfajokban is, sőt, mostanában dalszerzéssel is foglalkozom, amit hanyagoltam az utóbbi években. A zeneszerzés mellett a koncertezés ugyanúgy a lételemem. A színpad nélkül nem lenne teljes az életem. Amikor sokat kell komponálni, akkor zenélésre kevesebb idő marad, de van, amikor egy turné miatt a zenélés kerül előtérbe. Igyekszem egyensúlyban tartani a kettőt az életemben.
– Milyen filmekben hallhatjuk viszont az általad szerzet zeneműveket?
– Legutóbbi filmemen olyanokkal dolgozhattam együtt, akik jól ismertek a film világában. Az operatőr például kedvenc filmem, a Vissza a Jövőbe operatőre is volt egyben, de több Oscar-díjra jelölt filmes is van a stábban. A filmről a megjelenésig részleteket nem árulhatok el, de remélhetőleg hamarosan látni lehet majd a mozikban.
– Egy alkotó embernek soha nincs egy percnyi szabadideje sem. Min dolgozol most jelenleg, illetve hol fogtok fellépni a zenekaroddal a nyáron?
– A közelmúltban beindítottam egy vállalkozást, ez a Budapest Scoring, melynek lényege, hogy amerikai és európai zeneszerzők, s produkciós cégek zenei felvételeit Magyarországon veszem fel. Az itteni filmzeneszerzőknek megéri Magyarországon dolgozni, hisz a magyar zenészek kiválóak, s anyagilag is jobban járnak, mintha Hollywood-ban vennék fel a filmzenéiket. Ebbe a vállalkozásba most sok energiát fektetek.Nyári fellépéseket tekintve magyarországi és németországi időpontok is vannak a naptáramban.
– Általában minden zenésznek, színésznek van valami olyan álma, amit szeretne megvalósítani. Neked van ilyen álmod, terved?
– Szeretném, ha életem folyamán igazán színvonalas filmeken dolgozhatnék, melyek inspirálni tudnak minden értelemben. Szeretnék maradandót alkotni, s zenémmel boldog pillanatokat szeretni másoknak.

Tamás István

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*