Az első casting

Néhány hete voltam még csak Amerikában, amikor behívtak az első szereplőválogatásra, azaz castingra. Mások hosszú heteket, hónapokat töltenek el a felkészüléssel, a helyes kiejtés csiszolásával. Nekem egy éjszakám volt arra, hogy Sárkányemberré váljak…

(Az előző rész tartalmából…: A Hollywood-jel árnyékában)

Nem sokkal az USA-ba érkezésem után kellemes partiba csöppentem, ami – gondoltam – majd feledteti velem első amerikai autóm gyors elvesztését.

Mivel Amerikában hatalmas távolságok vannak, autó nélkül képtelenség létezni, ezért is volt első dolgom beszerezni egyet. Amikor egy kereskedésben megláttam, azonnal beleszerettem. Michelle-be, a szép korú Mercedesbe. Szép, elegáns külseje fogott meg és már az első pillanatban tudtam, hogy Ő lesz az… Az szinte természetes, hogy Európában korábban amerikai autót vettem, Amerikában pedig német kocsit veszek. Amerikában ez csak a szerviz miatt is ésszerűtlenül hangzik – és az is –, de én soha nem rajongtam az efféle racionális szabályokért, igazságokért. Többnyire nem is marad el a jól megérdemelt végeredmény. Hát, így is lett. Hamar lerobbant Michelle. Örökre. Élt 22 évet.

“Tessék? Casting? Oh, én azt gondoltam…”
A partin sok kedves ismerőssel futottam össze, magyar és amerikai haverokkal, egy filmnézős, dumálós, iszogatós bulin. Kellemes kis italok gurulnak le egymás után. Legalább lett némi előnye is annak, hogy nem autóval jöttem! Így kell a hátrányból előnyt kovácsolni, de jól vagyok – gondoltam.

Egyszer csak megcsörren a telefonom. A managementem számat jelzi. Susan, az asszisztens a vonal másik végen, persze nem hallom tisztán a hangzavar miatt, így kifelé veszem az irányt a kertbe. Nem akarok bunkó lenni, így nem szakítom félbe, inkább igyekszem a fülemre tapasztott telefonnal kitalálni, pontosan miért is hívott. Végre megvan! Időpont-egyeztetés holnapra, nyilván Johnnal, a manageremmel kell találkoznom. Tegnap közbejött neki valami, ígérte, hogy visszahív. Pont a legjobbkor, buli közepén, néhány pohár ital után. És hogy jutok el a találkozóra, amikor nincs autóm?! Persze erről hallgatok, jól nevelt magyar gyerekként megköszönöm a lehetőséget, majd Susan kedves hangján felbátorodva – és az ital is segíthetett –, megkérdem, hogy  el lehetne-e csúsztatni esetleg néhány nappal későbbre, mert elég nagy gondom támadt az autómmal. Elég nagy a „problem”, de persze megoldom, hangsúlyozom. Hosszú csend a telefon végen… Erre én egyre zavartabban magyarázkodni kezdek. Ismét hallgatás a másik oldalon. Ez kezd gyanús lenni. Ugye a Johnnal való találkozóról egyeztetünk most, teszem fel a kérdést, végül. Nem, dehogy, mondja Susan! A holnapi (!) meghallgatásról, hogy visszaigazolhat-e? Jó-e nekem délben? A hosszú csend most az én oldalamon furakszik a beszélgetésünkbe, immáron harmadszor. Tessék? Casting? Oh, én azt gondoltam… és egy igen zavaros magyarázkodásba kezdek az időpont egyeztetéssel kapcsolatban. Sebaj, feleli, ráérek-e? El tudnád küldeni a jelenetet emailben, ha megkérlek, kérdezem nyugalmat színlelve. Már megtettem, feleli erre. Természetesen ott leszek a megfelelő helyen, a megfelelő időben, mondom önbizalmat sugározva Susan-nak, akitől rövid egyeztetés után, leizzadva elköszönök. Még jó, hogy nem skype-on beszélünk…

“Elolvasom egyszer, kétszer, százszor”
Igyekszem azonnal kijózanodni, mázli, hogy csak két pohárral ittam! Gondolkodjunk racionálisan, először is a házigazdától kérnem kell egy számítógépet, le kell csekkolnom, mennyi a szöveg, hisz finoman szólva, alig van időm, plusz megnézni, milyen produkcióról van szó egyáltalán. Ez aránylag gyorsan megvan, huhuuu. Egy igen jól menő tv-sorozat guest starszerepéről van szó. Ez igen. Első castingnak nem rossz. A történet szerint  a főhősök paranormális jelenségek után nyomoznak és belefutnak egy sárkányember figurába, aki annak a résznek a főszereplője. Na, erre a szerepre várnak holnap…

Már csak a szöveg van hátra. Valahogy haza kell jutnom, el kell kezdenem tanulni, hogy holnapra olyat tudjak nyújtani, amilyet szeretnék. Nincs embertelen mennyiségű szöveg, de egy éjszaka alatt… És aludni sem ártana kicsit, hogy amit megtanultam, el is tudjam mondani délben. És az sem lenne nagy baj, ha ki is néznék valahogy, amihez nem árt egy kis alvás, egy kis beauty sleeping.

Elolvasom szöveget egyszer, kétszer, százszor. Rögzül. Na jó, a szöveg megvan, lesz, ami lesz, most már aludni kell, hogy reggel legyen fejem. Nehezen alszom el, reggel rögtön a szöveget mormolva ébredek. Időre ott vagyok a helyszínen. Bent igen sokan várnak, időpontra jöttem, nyilván sorra kerülök hamarosan. Leülök és most először körülnézek. Egy férfi, akivel azt hiszem egy liftben jöttem, egy égési sérülés folytan kissé ijesztőnek tűnt, ráadásul hatalmas, óriás méretű. A többi várakozó színész sem piskóta. Hatalmas szemöldök, vagy robosztus alkat, orosz akcentus, mind elfér egy ilyen kis szobában. Aha, gondoltam, érdekes lesz.

“Sárkányember akarok lenni!”
Hirtelen kimondják a nevem, elindulok befelé. Bent egy casting director vár, aki levezényli a meghallgatást. Első körben ő élet-halál ura, neki kell megfelelni. A jelenetet persze rögzítik, azt nézi majd meg a rendező és a producer is, akik ilyenkor még személyesen nem vesznek részt a castingon. Megcsinálom a jelenetet.

Ez nagyszerű! Remekül megoldottad ezt a képtelen jelenetet, ki vagy te? – kérdezi a casting director, aki végeláthatatlan mennyiségű, most futó tévésorozat  szereplőinek kiválasztásáért felelős. Van munkavízumod? – kérdezi, ami újabb bizakodásra ad okot. Már folyamatban, vágom rá csípőből. Erre felszalad a szemöldöke, jah, a rutin, meg az évek, látott ő már sok színészt, remek elterelő válaszokkal, ha a vízumról kérdezték. Folyamatban? – kérdez vissza.Akkor meg sem tudnád csinálni? – kérdezi, már lényegre törően. Zakatol az agyam, nehogy ezen bukjak el, bár a vízumom még nem áll sehogy.  Anélkül pedig valóban nem lehet munkát vállalni, de ezen nem múlhat. Sárkányember akarok lenni! Akkor nem küldött volna ide a management, válaszolom magabiztosan, ami legnagyobb meglepetésemre, őt is megnyugtatja. Még ma jelentkezünk, ígéri emberünk én pedig boldogan mosolyogva jövök ki.

Ezt megcsináltam mosollyal hagyom el a szobát. Egy gyors kitérő a mosdóba, ahol nagyképűen megállapítom, hogy még jól is néztem ki. Hívni fognak, meglesz – szuggerálom magamba.

Túl szép, hogy igaz legyen
Délután megcsörren a telefonom, visszahívnak, ami azt jelenti, hogy esélyes vagyok a szerepre. Forog velem a világ, hello, Amerika, megjöttem!  Azt azért lehet tudni, hogy itt bizony vannak színészek, akik évek óta nem kapnak visszahívást,  így ez elsőre igencsak ígéretesnek tinik. Ugyanezt a jelenet kell vinni, de most már a producerek is jelen lesznek.  Kérdik, tudnék-e menni még ma délután, mondom, természetesen.

A Warner Bros épületébe belépve azt érzem,  ez azért valami… A meghallgatás a hatodik emeleten van, itt már sokkal kevesebben vagyunk, mint délelőtt.  Elhangzik a nevem, bemegyek. Két rendkívül hűvös producer fogad, próbálom őket kicsit feloldani. Kérik a jelenetet. Egyszer eljátszom, semmi reakciót nem látok az arcukon. Se jót, se rosszat. Pedig a jelenet sem hétköznapi: arról kell beszélnem, hogy „kiégetlek belülről, amennyiben nem állsz át az én oldalamra”… De ez sem zökkenti ki őket, én pedig reakció hiányában kicsit belezavarodom a szövegbe, a lényeget összegző, latinul megírt varázsige véletlenül kimarad.  Jelenet vége, várom a kritikát. De ők csak biccentenek és megköszönik, hogy eljöttem. Kint néhány délelőtt látott kollegával találkozom, kérdezem, nekik, mondtak-e valamit. Mindenkinek ugyanaz: semmi reakció.

Néhány nap telefonra tapadás és non-stop Harry Potter olvasás (esettanulmány) után végre jön a hívás: nem jutottam tovább, ami csak azért van, mert túl jó a külsőm ahhoz, amit elképzeltek. Tehát hátrány, az előnyösebb külsőm… És ekkor tudatosul bennem, hogy hol rontottam el! Nem kellett volna aludnom és máris tökéletes lett volna a fejem! Én, hülye, aki ragaszkodtam a néhány óra pihenéshez. Ha virrasztok egész éjszaka, maszkmestert sem kellett volna hívni. Borzasztó arcom lehetett volna! Na, nem baj, ha akarok, álmaimban még lehetek Sárkányember.

Forrás:kamerika

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*