Gary Moore most lett volna 60 éves

Gary Moore Észak – Írországban, Belfastban született, 1952. április 4. – én. A rock- és blues-gitáros számtalan híres vendégzenésszel készített felvételt, köztük a Cream két tagjával, Jack Bruce-szal, valamint Ginger Bakerrel, George Harrisonnal, B. B. Kinggel és még sokan másokkal. Számos gitárosra, zenészre volt jó hatással. Példaképei Jimi Hendrix és John Mayall, valamint közvetlen mentora, Peter Green, a Fleetwood Mac gitárosok voltak.


Gary Moore pályafutása a Skid Row együttesben kezdődött, ahol Brendan „Bush” Shiels basszusgitáros-énekes, Nollaig Bridgeman dobos és Paul Chapman gitáros-énekes társaságában zenélt. Már 17 évesen csatlakozott a társasághoz, és az 1970-es Skid és az 1971-es 34 Hours lemezeken játszott az együttesben. 1987-ben jelent meg a Wild Frontier című lemeze, melyen felfedezhető a zenész észak-ír származására utaló zenei hangzás. Öt szám jelent meg róla kislemezen: az Over the Hills and Far Away, a Wild Frontier, a The Loner, a Take a Little Time és a Friday on My Mind. A The Loner egy Cozy Powell-szám feldolgozása, bár a két szám közötti hangszerelési különbség igen jelentős, és Gary Moore által vált a szám népszerűvé. Az albumon zenésztársai voltak: 1990-ben adta ki eddigi legsikeresebb, Still Got the Blues-ra keresztelt korongját, amely több mint három millió példányban kelt el. Az előző lemezektől eltérően itt az egyetlen és kizárólagos zenei irányzat, mint a cím is sugallja, a blues. Sok híres vendégzenész is játszik az albumon, mint Albert King, akivel az Oh, Pretty Woman című számban játszik, vagy George Harrison, aki a That Kind of Woman című számban működött közre zenészként, slide gitárt használva.


1992-ben jelent meg az After Hours című lemeze, majd ezt követően, 1995-ben adta ki a Blues for Greeny című lemezét, melyet Peter Greennek ajánlott, az iránta való tisztelete jeléül. A lemez mellé adott füzetben úgy fogalmazott, hogy ez nem egy Tribute-album, hanem főhajtás egy nagy zenész munkássága előtt. Az albumon zenésztársai voltak: Két év hallgatás után, 2001-ben jelent meg a Back to the Blues album. Mint a cím is mutatja, Gary Moore az újhullámos zenéről visszatért a jól bevált szakterületéhez, a blueshoz. Továbbá hallható a lemezen a Picture of the Moon című, kislemezen is megjelent dal, mely sokakat a Still Got the Blues-ra emlékeztet.


A Back to the Blues sikere után az előzőnél is hosszabb hallgatás következett, mígnem 2004 – ben újra jelentkezett a Power of the Blues című lemezzel. Bár az előző lemeznél is jelentkezett, de igazán ekkor kezdődött el Gary Moore azon korszaka, mikor a lemezein szinte fele-fele arányban oszlik meg az őáltala írt dalok és feldolgozott számok sora. A lemezen szerepel a híres Willie Dixon szám, az I Can’t Quit You Baby, amely a Led Zeppelinnek sok fejfájást okozott, a Dixonnal szembeni plágiumper elvesztése miatt. Erről a lemezről nem adtak ki kislemezt, és az óta sem adnak ki ilyen jellegű hanghordozókat. Ugyanebben az évben, májusban fellépett a Fender Stratocaster 50. születésnapjára rendezett koncerten, a Wembley Stadionban. Ez volt az utolsó koncertek egyike, melyet a stadion felújításának elkezdése előtt rendeztek. Egy számot adott elő, Jimi Hendrixtől a Red House-t. 2006-ban jelentkezett új lemezzel, az Old New Ballads Blues-el. Az album borítója erősen emlékeztet a Blues For Greeny lemezre.
Április 4-én, Gary Moore 60. születésnapjának tiszteletére emlékkoncertet rendeztek Budapesten, ahol barátai, hazai és külföldi tisztelői léptek fel.A 2011. február 6-án elhunyt mindenidők egyik legjobb gitárosának lemezei, dalai generációkat érintettek meg.

Tamás István

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*