Művészportré Badár Sándor színész- humoristával

Egyik legmeghatározóbb színésze – humoristája Badár Sándor a stand – up comdey műfajának, de a mai magyar film egyik kiváló alakja is egyben. Remek humora, színészi játéka egyediségéből, mondhatom művészi vénájából fakad. Bármilyen közönséget meg tud nevettetni hiszen arcjátéka, testbeszéde már akkor is nevetésre készteti a nézőt, amikor Sándor még meg sem szólalt a színpadon. Számtalan kiváló magyar filmben bizonyította tehetségét, a szakmához való értését, rátermettségét. Legutóbb a Fábry Showban volt szerencsém látni, ahol ismételten és utánozhatatlanul önmagát adta, a közönség nagy-nagy örömére. A sikeres színész-humoristával  az Amerikai  Hírújság  beszélgetett.

– Mint kisgyerek mennyire érdekelt a színpad a fellépés, az ovis és iskolás szereplések?
– Az oviban csak örültünk, hogy ovisok vagyunk, mentek a körjátékok, az ének tanulások, és nagyon sok mesét hallgattunk. Azután az általános iskolában pár szavalóverseny és,,Kazinczy szép beszéd verseny” következett, de ez nem jelentené azt, hogy innen egyenes út vezet a színészet felé. Talán a középiskola már meghatározóbb szerepet játszott életemben, mert ott olyan irodalmi-drámai képzést kaptunk, ami akkor egyedülálló volt az egész országban, és biztos alapot adott egy reményteljes folytatásra.

– Így, ha most visszagondolsz, jó gyerek voltál, esetleg eleven, vagy minden lében két kanál?
– Mindig a középpontban voltam, de nem kifejezetten szereplési vágyból. Nem akartam kimaradni semmiből sem. Ez volt a cél. Együtt hülyéskedni a többiekkel, mindenben részt venni, ott lenni minden pillanatban, nehogy véletlenül valami kimaradjon, legyen az, jó vagy rossz az életben. Nagyon összetartó közösség volt a miénk, melyben mindenki nagyon odatette magát, pozitív és negatív értelemben véve, viszont nem volt rivalizálás, és ez nem vette el az energiáinkat, és megtartotta a barátságot.

– Mikor érezted azt, hogy valami olyan plusz van benned, ami másokban nincs meg, és ezt meg kell mutatatnod a színpadon, pódiumon? 
– Az általános végén beléptem egy színjátszó körbe, melynek egy mai szóval élve hiperaktív vezetője volt. Az agya soha nem pihent, folyton darabokat készített elő, vagy írt át. Bennünket sem engedett egy pillanatra sem kiengedni, pörögtünk egyfolytában, mint a mérgezett egér. Fontos dolgot tanított meg: Amikor megszólalsz a színpadon, te vagy a főszereplő, bármilyen legyen is a szereposztás. Azok ott a te perceid, mindenki téged néz, és tőled várja a megoldást. Ha nem lennél ott, vagy nem jól mondod, az egész darab megakad, és egy közösség munkája veszik el. Nagyon sok humoros darabot csináltunk, és nagyon sokat nevettünk, és a csetlő-botló fizikumommal, meg a humoros történeteimmel mindig örömteli perceket okoztam mások számára. Ez a középiskolában, a profi színjátszásban aztán csak tisztult, meg tudatosult, de hála az égnek nem vezettek ahhoz, hogy egy hamis én kép alakuljon ki bennem.

– Számtalan filmben láthattunk már. Tudom, hogy a film jelentős szerepet tölt be életedben. Szeretsz forgatni, szerepet tanulni?
– Nagyon megkedveltem a filmet, mint műfajt. Játszani egy nagy gépezetben, olyan dolgot elkészíteni, amelyet még nem látott senki, csak a rendező agyában él, vagy még abban sem, ez izgalmas kihívás, és nagyon jó lehetőség, mert az előadót nem csak olyan formában mutatja meg, mint ahogyan színpadon, egészben látják, hanem a mikro rezdüléseiben is, egészen a gondolatátvitelig. Már az első filmemnél megéreztem az ízét, és rájöttem, hogy ez az igazán nekem való dolog a színészetben, feszültséggel teli, tétje van minden másodpercnek, mégis lehet könnyed, vicces és egyéni.

– Ha valakire illik, akkor rád a legjobban, hogy a „szavak embere” vagy, hiszen mindenre tudsz rögtönözni ütősen, humorosan válaszolni. Volt az őseid közt olyan, akitől ezt örökölted?
– Nem. Legalábbis nem tudok róla.

– Egy kicsit időzzünk el az írás művészeténél. Íróként is több könyved jelent már meg. Mit tudhat az olvasó a könyveidről, azok témáiról?
– Soha nem szerettem írni. A hozzátartozóim nagyon kevés levelet kaptak tőlem, és a dolgozataimat is elég szűkszavúra vettem. Kérdezhetné bárki, akkor hogyan lettek könyveim? – Kísérleteztem és bejött. A stand up-ban elért sikereim után úgy éreztem, hogy írott formában is megállná a helyét az élőbeszéd. Húsz év várakoztatás után úgy vettük elő Horváth János barátommal a közös élményeinket, mintha tegnap lettek volna, és a stan up-ra jellemző humoros formában tálaltuk, hozzáteszem másként nem is tudtuk volna, mert már akkor humoros volt, amikor még nem is tudtuk, hogy majd megírjuk. Ezek az életünkhöz köthető történetek, főleg a világban megtett utazásainkról szólnak, persze könyv alakban mégis szerkesztett formában, de egy új stílusban, amely ránk jellemző, szerteágazó, szabad stílusú, néha vulgáris és szövevényes, de olvasható és élvezhető, és vicces. Ez és ennyi volt a koncepció, és nagyon örülünk, hogy ehhez társult egy kiadó, a JAFFA, amely nélkül minden gondolat dobozban maradt volna, ha nem elég bátrak és nem adják ki. Így viszont mindenki jól járt. Mi is és az olvasók is.

Badár Sándor és Szőke András

– Mennyire tartod fontosnak életedben a karriert? A Kudarcot, hogyan kezeled? 
– A világban semmi nem történik véletlenül. Ha az ember sikereket ér el, mert mondjuk tehetséges, vagy szorgalmas, vagy mindkettő, és vannak, akik ezt ki tudják fejteni belőle, akkor kialakulhat egy karrier, ami vezet valameddig. Szerintem az induláshoz kell némi szerencse is, nem elég a tehetség, de később ez nem elég, kell elszántság és kitartás, és nagyon sok barát, segítő. Természetes dolog, hogy a sikerrel együtt jár a kudarc is, mert nem biztos, hogy mindenki befogadó arra, amit az ember csinál, vagy nem biztos, hogy mindig jó az irány, és sokszor vannak hamis ötletek egy idő után meg ellenségek is. Ezek döntő pillanatok, azért vannak, mert a világot érdekli, hogy az egyén képes-e felállni másnap, valami újjal, kirívóval előállni, mert mindig szükség van nimbuszokra, és példaképekre. De szerintem az életnek ez nem szerves része, e nélkül is lehet nagyon tartalmas és szép életet élni, ha valaki keresi a szépet a világban.

Egy művész életében fontos a siker. Te a sikert, hogyan éled meg?
– Az előző válaszomban már utaltam erre is. Minden előadásom várakozással és izgalommal kezdődik, húz egy ívet, és a végén általában együtt örülünk. Számomra a mások öröme az igazi siker, mert akkor úgy érzem, volt értelme belevágni, és mindig kapok pozitív töltéseket, ez éltet tovább.

– Elgondolkoztál már azon, ha újra kezdenéd, mi az, amit esetleg másképpen csinálnál, vagy elégedett vagy eddigi Önmagaddal?

– Szerintem elég szép történet az enyém, annyi minden volt és van benne, hogy nincs értelme azon filozofálni, mi lett volna másképp. Valószínűleg akkor most mással beszélgetnék másról…

– Mi az, amit célul tűztél ki ebben az évben, amit feltétlen szeretnél megvalósítani, akár a művészi pályádon, akár a magán életben?
– Nagyon szeretném végre befejezni az új könyvemet, amely az eddigi autóimnak a történeteit írja le a már megszokott formában. Ezen kívül egy nagyon sikeres előadás sorozatnak vagyok a közepén, történetesen a Bamako rallyn készített filmemet ötvöztem egy stand up előadással, és így egész estés programként járom az országot ’Magyarok Menni Bamako’ címmel. Ezt az előadást szeretném minél több helyre elvinni az országban, de akár az országon kívül is. Ehhez a családom is komoly segítséget ad, a párom előkészíti és koordinálja a fellépéseket, és a fiammal együtt, első hallgatóként le is csekkolják a poénokat. Kritikus közönség, mit mondjak neked, nem mindig szakad ki a fal. Viszont jó alap arra, hogy ne fércmunkával álljak ki a közönség elé. A kontroll egyébként visszafelé is működik, mert a fiam, Tamás kiváló bűvész, és az Ő új trükkjeit rajtam próbálja ki. Mindig attól félek, mikor kell majd helyet cserélnem a nyúllal. Ez a pillanat különben bármikor eljöhet, mert van közös fellépésünk is, amely vicces, komoly, meghökkentő és családias. Bízom benne, hogy az idén ezt a műsort is több helyre el tudjuk juttatni. Ha mindezek teljesülnek, akkor nagyon sokat fogunk utazni, keveset fogunk aludni, de nagyon sokat fogunk nevetni. Remélem ez így is lesz.

Amerikai Hírújság

 

 

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*