Amerikai klasszikusok – 1.rész

Amerikai klasszikusok… na igen, szívmelengető téma az autóbarátok részére.
Az amerikai autóknak nem volt mindig és mindenhol túlságosan jó hírük. Bár több mint valószínű, hogy az európai rosszalló arcok az irigységet mintázták. Amikor Európa még szürke dobozokban zötyögött, Amerika gombnyomással engedte le az ablakot és gombnyomással kapcsolta be a légkondit.
Amerikai autók vonultatták fel először az elektromos ablakot, az elektromosan mozgatható üléseket, a légkondicionálót, az autórádiót, a kéttónusú fényezést, az elektromos önindítót, az automata váltót, az automata fényszóró be- és kikapcsolást, érzékelve a szembejövő forgalmat és még sorolhatnánk.
Sorozatunk által egy többé már vissza nem térő világba utazhatunk, melyhez kellemes időtöltést kívánunk.


A klasszikus darabok bemutatását kezdjük is mindjárt egy talán mindenki számára ismerős fizimiskával rendelkező autó  bemutatásával.
Igen, róla van szó – a Chevrolet híres 1957-es sikermodelljéről, a Bel Air-ről.


’57-ben a Bel Air azonnal az utak királya lett. A Chevy az első évben átlépte vele a másfélmilliós álomhatárt. Hogy a történet miért nem ívelt egyre feljebb és feljebb? Az ok egyszerű: az Autógyártók Szövetsége kötelezte a gyárakat az autók teljesítményének csökkentésére.
Pedig nem semmi volt, ahogy rajtot vett az ötvenhetes. Ed Cole megálmodta a Super Turbo-Fire V8-ast, ami fantasztikusra sikerült. Az egyik első olyan blokk volt, amely közel 1 lóerőt teljesített köbinchenként, na és persze az első tömegpiacra épített Ramjet-befecskendezős szerkezet volt ez.

A motor alapból 185 lóerőt adott le, kéttorkú karburátorral. Az opcionális négytorkú Rochesterrel viszont már 270 lóerő volt a teljesítmény. 283 lóerőt pedig a rém drága, 500 dollár felárú Ramjet befecskendező rendszerrel szolgáltatott. Ez olyan súlyos ár volt, amiért is mindössze 1503 darab Bel Air-t szereltek ezzel a technikával.


Az ’57-es Chevy jobban összegzi Amerika legvirágzóbb évtizedét, mint bármi más. Szimbólummá vált, akárcsak kortársai, a hullahopp karika, az autósmozi és a króm-cső ebédlőbútor. Az ötvenes években azért lett nagy kedvenc ez a kocsi, mert egyszerű és mutatós volt, napjainkban pedig ismét, szintén ugyanezért.
Az ’57-es születésétől fogva klasszikusnak számított. Egyike volt a legkiválóbb háború utáni amerikai autóknak.
Giccsmentes, gyönyörű, szeretni való darab, amit rajongás övez, mióta megszületett.

Megérdemli a szeretetet – az ’57-es Chevy maga az Amerikai Álom.

Papp Olivér

 

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*