Amerikaiak is robognak az aranycsapat vonatával

jobbról balra a második Buzánszky Jenő

Buzánszkyért versengenek Erdélyben!

Jól, vagyok köszönöm, rosszabbul mint tavaly, de jobban mint jövőre, mondja tréfásan az Aranycsapat legendás futballistája, a nyolcvanhét éves Dorogon élő Buzánszky Jenő, amikor egészségéről kérdeztük. Az idén az ezerötszáz fős  zarándokcsapatot az egykori zseniális focista vezeti Erdélybe. A magyarok legnagyobb találkozójára a két kultikus vonaton, a Székely Gyorson és a Csíksomlyó Expresszen több száz külföldre szakadt magyar, így amerikai honfitársunk is utazik. Puskás, Grosics, Bozsik, Buzánszky és a többiek arcmásával díszített vadonatúj MÁV Taurus mozdony viszi majd a pünkösdi búcsúra Csíksomlyóra a zarándokokat Székelyföldre, ahol mindenki Jenő bácsit akarja vendégül látni. Vele készítettünk interjút.

balról jobbra második Buzánszky Jenő

Negyvenkilencszer lépett pályára a címeres mezben, s mindössze háromszor szenvedett vereséget?
-Fantasztikusan egységes csapat volt, köszönöm a Jóistennek, hogy abban a korban voltam fiatal, s abban az együttesben játszhattam. Minden posztra olyan játékos került, aki győzni akart. Ebben volt a titok. Másrészt nemcsak fizikailag voltunk jobbak az akkori ellenfeleinknél, de hitben is. A legtöbben igazi keresztényként nevelkedtünk. Erősen volt a hitünk a magyarságunkban, hogy mi ezzel szolgálhatjuk a hazánkat. Amikor a pályára léptünk, elfelejtettük a sérelmeket, a kommunizmust és erőt akartunk adni honfitársainknak, hogy ez egy tehetséges nép, legyőzi a szolgaságot…Így is lett.

Erdélyben ma is élő kapcsolatai vannak, nem terhes nyolcvanhét évesen ilyen hosszú útra menni? Honnan gyökerezik a szeretete Erdély iránt?
-Dombóvári vasutas családból származom, a második világháború után két évig vasúti tisztként dolgoztam. Annak rendje-módja szerint tiszti vizsgát is letettem. Ez a szó, Erdély máig megnyit felém minden kérést. A legnagyobb hívószó számomra, emlékezetes, ahogy édesapámmal, aki szintén vasutasként dolgozott 1940 őszén a visszafoglaláskor átvonatoztunk Kolozsvárra. Azt a boldogságot, azt a reménykedést, azt a visszatérést sohasem felejtem el. Ezt adja  ez vonat…

Nemcsak a pünkösdi búcsúra megy Csíksomlyóra, de előtte is lesznek kötelezettségei.
-Minden májusban Erdélyben utazok, mert én vagyok a vendége, segítője az ottani tehetséges ifjú focistáknak. A gyermekmentő alapítvánnyal Székelyföldön, Csíkszentdomonkoson tehetségtábort működtetünk. Hetven-nyolcvan székely iskolás csapat küzd a nevünkkel fémjelzett kupáért. Rengeteg helyre eljutottam, legutóbb a Hargitára, ahol megköszöntem jelképesen azt a sok szurkolást, amit az erdélyi magyaroktól kaptunk. (Az erdélyi magyarok ezrei csak a hegytetőn tudták a Kossuth rádió adásait fogni. Tízezrek szurkoltak így. A szerk.) Erdélyben nagyon szeretnek, Székelyudvarhelyen tiszteletbeli Székely, Sepsiszentgyörgyön vitéz, Farkaslakán díszpolgár lettem. Különben Tamási Áron szülőfalujában évente székely csapatok küzdenek a Buzánszky kupáért, ha tehetem oda is elmegyek.

Hogyan jött az ötlet, hogy Ön vezesse a zarándokokat?
-A MÁV dísziti fel ilyen szépre évente ezt a vonatot. Tavaly Liszt, előtte Széchenyi robogott a pünkösdi búcsúra. Most minket választottak. Engem Pécsi L. Dániel a neves jelképkészítő, jó barátom kért fel erre a tisztségre. Szívesen vállaltam, hiszen hithű katolikus vagyok. Annak idején új-dombóvári templomban úgy lehettem ministráns, hogy futóversenyen én voltam a leggyorsabb. Voltam már többször a pünkösdi búcsúba, én is sírva daloltam a Magyarországról, édes hazánkról-t, aztán a Székely himnuszt és az ismert Mária énekeket is. A vonatnak Egyek vagyunk a jelszava, hát ezt jobban ki nem találhatta volna senki…Én is ebben hiszek.

Mező Tibor főszervező a Kárpáteurópa utazási iroda ügyvezetője az Amerikai-Magyar Hírújságnak elmondta: újdonság, hogy az idén az egyik zarándokvonat Szombathelyről indul, majd Sopronban, Csornán, Kapuvárott, Győrött, Komáromban, Tatabányán megállva, a fél Dunántúlon áthaladva érkezik meg Budapestre, ahonnan a kultikus NOHAB mozdony által vontatott Székely gyorssal együtt, Szolnokon, Békéscsabán, Püspökladányban utasokat felvéve mennek tovább Erdély felé. A két vonaton – amelyről minden tudnivaló megtalálható a www.karpateuropa.hu honlapon – lesz táncház, címer kiállítás, könyvbemutató és történeti rejtvényverseny is. Másnap azaz a búcsú vasárnapján a vonat az ezeréves határra Gyimesbükkbe megy, az utasok – így Buzánszky Jenő bácsi is, aki után már óriási az érdeklődés Erdélyben -,  jó szokás szerint székely családoknál Alcsíkban, Tusnádfürdőn, Újtusnádon, Csíkszentsimonon, Csíkszentimrén és Csíkszentkirályon színmagyar falvakban laknak majd.

A csíksomlyói búcsú a világ magyarjainak legnagyobb találkozója, tavaly meghaladta a négyszázezret a zarándokok létszáma. Több száz keresztalja érkezik, a legnagyobb, az ezerötszáz fős éppen a két vonatról érkező híveké, akik Egyek vagyunk jelszóval, énekelve mennek a pünkösdi misére. A búcsút már az 1800-as években Orbán Balázs leírása szerint is harminc ezren látogatták. A román diktátor Ceaucescu bukása után pedig az erdélyi és anyaországi magyarok százezreinek ökunemikus istentiszteletévé vált. A búcsút először IV. Jenő pápa engedélyezte 1444-ben, legendák szerint a gyergyóalfalusi István pap vezetésével 1567. pünkösd szombatján itt verték meg János Zsigmond erőszakkal unitárius hitre térítő seregeit a csiki katolikus székelyek.

Bekes József

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*