Az Amerikai Egyesült Államok első elnöke

1732. február 22. -én született  az Amerikai Egyesült Államok első elnöke George Washington. A függetlenségi háború (1775–1783) főparancsnoka és győztes hadvezére. Elnöki tevékenysége előtt szerepet játszott az Egyesült Államok alkotmányának megírásában (1787), majd később az elsők között írta alá a dokumentumot.

Gazdag földtulajdonosok gyermekeként született Virginia államban. Brit ősöktől származó szülei ültetvénytulajdonosok voltak, akik rabszolgákat tartottak. Fiatalkorának nagy részét Ferry Farmon töltötte, ahol elithez méltó nevelést és taníttatást kapott. A legenda szerint Washington annyira őszinte volt, hogy nem tudott hazudni. Az a történet járja, hogy gyermekkorában ki akart próbálni egy új fejszét, így kivágott egy cseresznyefát. Amikor édesapja ezt számon kérte rajta, azt mondta, hogy „nem tudok hazudni, igen, én vágtam ki a cseresznyefát”. A College of William and Mary egyetemen végzett vámtisztviselőként. Tanulmányai után lord Fairfax megbízásából a Shenandoahvölgyében kutatott. Ekkor kezdték érdeklődni a nyugati, főleg a Potomac folyón túli területek. Egy ideig Virginia államban földmérőként dolgozott. A szúnyogos mocsárvidéken maláriát kapott, ez később is többször kínozta.

1752 júliusában nagybátyja, Lawrence halálával ő örökölte a családi birtokot.Huszonegy évesen őrnagyként kezdte katonai pályafutását Virginia állami milíciában. 1754-ben kitört a francia-indián háború, amiben egy kisebb kontingenst vezetett. Egy évre rá Edward Breddock tábornok seregében vett részt a Monongahela folyó mellett vívott csatában, amit szerencsés körülmények közt, sérülés nélkül úszott meg: négy golyó fúrta át a kabátját és két lovat lőttek ki alóla. 1759-ben feleségül vette Martha Dandridge Custis özvegyet, aki előző házasságában két gyermeket szült. 1760-ra, 28 évesen már ezredesi rangra emelkedett.

1775-ben az angolok ellen fölkelt gyarmati seregek főparancsnokává választották. Erős jellem, el­szánt­ság és egyenesség tette népszerűvé katonái között, akiket sokszor vezetett győ­ze­lemre (Trenton és Princeton – 1776, Yorktown – 1781), de vereséget is szen­ve­dett, például a New Yorki csatában (1776).

Bostonból kiűzte a briteket, majd Ticonderogánál elfoglalta a brit nehézágyúk nagy részét. Egy nagy erejű brit ellencsapás miatt azonban vissza kellett vonulnia csapataival; december 25-én visszatért, s a Trentoni csatában legyőzte a brit gyalogságot. Szeptember 11-én Brandywine-nál egy brit ellentámadás újabb vereséget hozott Washington számára. Az 1777-78-as tél a függetlenségi háború mélypontja volt; a hideg idő miatt több embert vesztettek el (fagyhalál, egyéb betegségek), mint a harcok következtében, a csatamezőn. A döntő ütközet a yorktowni csata volt. A brit és az amerikai seregek nagyjából megegyező haderőt vonultattak fel, de végül a Washington vezette csapatok kerekedtek felül a briteken, így a küzdelem amerikai győzelemmel zárult.  A háborúnak a párizsi béke vetett véget 1783. szeptember 2-án. A békekötésnél Washington nem tudott jelen lenni, ezért John Adams, Benjamin Franklin és John Jay írták alá a békét igazoló papírokat.

1787-ben Washington az alkotmányozó gyűlés elnöke lett, amely az USA ma is érvényes alapdokumentumát, a philadelphiai megállapodást ­al­kotta meg. Washington nem szólt bele döntő mértékben az alkotmány formálásába – ezt a feladatot a politikában jártasabb honfitársaira bízta. A gyűlésben egyfajta moderátori feladatot látott el.

Mivel minden állam Washingtont je­lölte az Egyesült Államok elnökválasztása során, ő lehetett az USA első elnöke (1789-1793). Népszerűségének köszönhetően 1793-1797-ig ismételten ő lett az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Washington nevéhez fűződik az amerikai elnöki intézmény formai kereteinek kialakítása, de sokat tett az ország függetlenségének megszilárdításáért is. Mint elnök nem volt hajlandó a forradalmi Franciaországhoz csatlakozni. Nagy szerepe volt abban, hogy az egymással is vetélkedő tizenhárom volt gyarmatból megszületett az államszövetség. Má­so­dik elnöki ciklusát számos személyes támadás keserítette meg.

Kormányzása alatt az Egyesült Államok és az indiánok között háború dúlt, ami nagy veszteségeket okozott az új államnak. Végül a Fallen Timbers-i csata hozta meg a várva várt győzelmet az amerikaiaknak; a háborút a greenville-i béke zárta le. Washington a második ciklusa alatt többet foglalkozott a külpolitikával; főleg a britekkel való békés viszony megszilárdításának célja vezérelte, ezért a francia forradalom kapcsán semleges álláspontra helyezkedett, Thomas Jefferson véleményével szemben.

1797-ben a második terminusa is lejárt, azonban a harmadik ciklust már nem vállalta. Elnöki búcsúbeszédében arra figyelmeztette az új nemzet politikusait, hogy óvakodjanak a hosszú távra szóló szövetségektől. 1797. márciusában tért vissza virginiai földjére.

1798-ban John Adams felkérte Washingtont, hogy álljon az ideiglenes amerikai hadsereg élére, és védelmezze a hazát a közelgő francia invázió ellen – a támadás végül nem következett be.

1799. decemberében torokgyulladást kapott, amikor hózáporban lovagolt hazafelé. Állapota egyre rosszabbá vált, mígnem december 14-én este elvitte a betegség. Tettei miatt az Egyesült Államokban a Nemzet Atyjának hívják; a főváros, Washington D.C. (District of Columbia) is róla kapta a nevét.
Első volt a háborúban, első a békében, s első honfitársainak szívében – mondta róla Henry Lee.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*