Illényi Katica Artisjus és eMeRton – díjas hegedűművész

Művészportré Illényi Katica Artisjus, és eMeRton – díjas hegedűművész – énekessel. Katica zenei pályája egészen pici lány korára vezethető vissza. Szülei ismert és elismert művészek, akik maguk is kiválóan értettek a zongora és a hegedű mesteri megszólaltatásához.

Már tini lányként, alig 14 évesen felvételt nyer a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol tanára Kovács Dénes volt. Ezzel párhuzamosan a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában le is érettségizett. Egyetemi évei alatt már az Operaház és az Erkel Színház zenekarában aktívan játszott. 1991-ben kapta kézhez hegedűművész diplomáját. Ezt követően arra az elhatározásra jut, hogy szeretné elsajátítani a hegedű mellett az ének és a tánc művészetét is. Neve napjainkban már nem csak hazánkban, hanem a határon túli művészetet kedvelők körében is jól ismert. A művésznővel Tamás István az Amerikai – Magyar Hírújság magyarországi szerző tudósítója beszélgetett. 

– Édesanyád és édesapád sem volt laikus a zenéhez, hiszen mindketten kiválóan művelték és szerették a komolyzenét. Milyen hangszereken játszottak, játszanak a szüleid?
– Sosem jártunk gyerekként zeneiskolába. Az Édesapám, – a Magyar Állami Operaház hegedűművésze volt – nagy odafigyeléssel és hozzáértéssel tanított engem is, és a testvéreimet is, családi otthonunkban. Édesanyám mindamellett, hogy gyógypedagógus, kiválóan zongorázott. A gyerekdarabok betanulásánál nagyon sokat segített, és ő kísért minket zongorán.

– Visszaemlékszel még rá, hogy mikor vettél először kezedbe hegedűt, és mi volt az első zenemű, amit megszólaltattál rajta?
– Jó kérdés, de nem emlékszem arra az időre, amikor ne hegedültem volna. Annyira korán, három éves koromban kezdtem, hogy nincsenek „hegedű-mentes” emlékeim. – Az első zenemű, ha jól emlékszem, talán a „Hull a pelyhes fehér hó” volt. Rengeteget énekeltünk otthon, és az ismert dalok hangjait kerestük ki együtt Édesapámmal a hegedűn. – Tudod ez akkor nekünk, gyerekeknek nagyon izgalmas játék volt. Aztán egyszer csak a játékból rendszer, később pedig kötelesség lett. Valahogy így indult az egész hegedű és a zene szeretete.

– Négyen vagytok testvérek ők is szintén zenészek. Milyen volt a gyerekkorotok, volt idő játékra a sok-sok próba, tanulás mellett?
– Olyanok voltunk, mint egy zeneiskola. Minden szobában gyakorolt valamelyikünk. – Ezt úgy képzeld el, hogy amikor már nem volt üres helység, akkor az apu felment a padlásra. Ott húzta a száradó ruhák közt. Ő volt a legszorgalmasabb és a bátyámmal volt talán a legszigorúbb, na persze mi sem lubickoltunk sokat a szabadságban. Naponta több órát gyakoroltunk. Apu járta körbe a szobákat és addig nem engedett minket a gyerekjátékok közelébe, amíg a darab tökéletes nem volt. Néha iszonyú nehéz volt ezt elviselni.  Még nyáron is legtöbbször korán keltünk és a reggeli előtt már 1-2 óra gyakorláson túl voltunk. Már akkor rendszeresen jártunk Németországba és Svájcba különböző mesterkurzusokra, rettenetesen céltudatos és szigorú nevelést kaptunk, és most nagyon hálásak vagyunk érte.

– Mikor döntöttél úgy, hogy a klasszikus zene mellett, más műfajban is megméretteted magad?
– A Zeneakadémia után, 20 éves koromtól sokat hegedültem zenés színházak zenekaraiban. Nagyon tetszettek az operettek, a musicalek és egyáltalán minden érdekelt, ami a szórakoztatással és a színpaddal kapcsolatos. Az egész fizetésemet ének és táncórákra költöttem, színpadi jelmezeket készíttettem. Az első fellépőruháimat éjszakánként magam hímeztem, flittereztem, mert még nem futotta profi divattervezőre. Miután elvégeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet, friss diplomás hegedűművészként folytattam a tanulást. Reggeltől estig be volt osztva minden napom: tánc és énekórák, zenés színdarabok, itthoni és külföldi turnék, egyik lehetőség hozta a másikat…

– Musicalekben, színdarabokban is láthatunk, de a könnyűzene világában is profin megállod a helyed. Hogyan alakítottad ki ezt a művészi sokszínűséget?
– Már akkor is, és a mai napig nyitott vagyok a legkülönbözőbb zenei stílusokra, úgy gondolom, hogy minél több műfajjal ismerkedik meg az ember, annál szélesebb és kifejezőbb lesz a kelléktára és a tanulásnak sosincs vége. A mai napig mindig találok újabb és újabb kihívásokat, célokat, és igyekszem ezeket maximálisan megvalósítani.

– Szólóban is, de szimfonikusokkal is fellépsz. Milyen szakmai felkészültséget, mennyi szabadidődet veszik el a sorozatos előadások, próbák és utazások?
– Folyamatos gyakorlás és ugrásra készen állás jellemzi az életemet, mindig a következő koncert a legfontosabb. Minden nap gyakorlok, még ma is több órát, de nem csak a hegedűn, hanem éppúgy fontos és elengedhetetlen a hangképzés is, mivel rengeteget énekelek színpadon. Az ének a második hangszerem. A színpadi léthez elengedhetetlen a kulturált mozgás, így jazztánc kurzusokon veszek részt, és mindemellett rendszeresen jógázom.

– Mit jelent számodra a jóga?
-A jóga számomra a kikapcsolódást, a testemmel való törődést, a fegyelemre nevelést, és a szellemi munka utáni pihenést jelenti. Gyakorlatilag, ha minden nap, mindent végig csinálok, akkor azzal már rám is esteledett. Szerencsére olyan hivatást választottam, ami egyben a hobby-m is, és így nem érzem azt, hogy az életem egy taposómalom lenne.

– Nem lehet általánosítani egy – egy fellépésed, hiszen mindig van egy célirányos közönséged. Más az érdeklődés a könnyűzene, és más a komolyzene iránt. Hogyan tudod ezt irányítani, hogy mindenkihez eljusson a mondanivalód, és minden igényt ki tudjál elégíteni?
– A lényeg minden műfajban ugyanaz. Azért vagyok színpadon, hogy szórakoztassak, örömet szerezzek, hogy az embereket egy kicsit kivonjam a mindennapi élet körforgásából. Koncertjeim alatt sokszor, és sokat szólok az emberekhez, bevonom őket a játékba. Mindig  születnek spontán pillanatok, amikre nem lehet előre felkészülni, az adott hangulat alakítja az est bizonyos részeit közös énekléssé, közös örömmé. Sokszor előfordult már olyan is, hogy műsort változtattam a színpadon csak azért, mert éreztem, hogy a nézők úgy igénylik. Óriási játék ez. Kézzel foghatóan lehet érezni a közönség lelkiállapotát, s mindeközben szórakoztatva, játszva és az emberekkel megismertetve szólalhat meg komoly, és könnyűzene .

– Volt olyan része, fordulópontja életednek, ami esetleg beleszólt és meghatározta eddigi pályád? 
-Igen volt ilyen is. Az egyik, amikor a hegedű diplomakoncertem után elhatároztam, hogy énekelni és táncolni is fogok színpadon, a másik pedig, amikor megismertem Stéphane Grappelli világhírű, francia jazzhegedűs játékát. Onnantól kezdve megváltozott a repertoárom, s a komolyzene mellett az óta sokszor elkalandozom a jazz és az improvizáció szabadabb világába.

– Művészi szinten hegedülsz, mondhatom mestere vagy a hangszernek. Mi kell, ahhoz, mennyi gyakorlás, munka, hogy ilyen eredményes, sikeres tudjál maradni?
– Minden nap tanulni kell, gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni. Ez ennyire egyszerű. Nem tudok lelkiismeretfurdalás nélkül lazítani. Ha mégis, egy pár nap múlva már rosszul érzem magam és tudom, érzem, hogy már nem tudnék úgy teljesíteni, hogy nyugodtan színpadra állhassak. Ez egy örök kereszt, melyet életed végéig cipelsz. Na és persze ismerni kell nagyon jól a saját idegrendszeredet, a teljesítőképességed határait. Tudni kell jól beosztani az energiákat – Tudod ez az egyik legnehezebb az összes közül, és nagyon fontos, hogy egészségesen, mértéktartóan kell élni és étkezni.

– A jól koreografált repertoárjaidban nem ritkák a szimfonikus hangszerelésben előadott zeneművek sem. Szereted az ilyen felállású előadásokat?
– Csodálatos dolog, amikor szimfonikus zenekar kísér. A néző nem is tudhatja, milyen energiák adódnak össze egy-egy előadás folyamán, amikor minden muzsikus beleadja a tehetségét, a lelkesedését s egyformán, közösen éljük át a pillanatnyi hangulatot.

– Gondolom felejthetetlen élmény volt számodra, hogy testvéreiddel közösen léphettél fel. Terveztek még hasonló közös előadásokat?
– Életem eddigi legnagyobb koncertélménye volt a testvéreimmel adott közös estünk a Művészetek Palotájában. Méltó partnerei voltunk egymásnak, gyermekkorunk mosolygós emlékei szólaltak meg újra húrjainkon. Nem tudom, hogy lesz-e még ilyen különleges koncertünk, bár reménykedem, de sajnos a világ különböző országaiban, távol élünk egymástól: bátyám, Illényi Ferenc Amerikában, a Houstoni Szimfonikusok első hegedűse. Húgom, Anikó Svájcban, a Winterthur Stadtorchester szólamvezető csellistája, és az öcsém, Csaba pedig Bécsben a Zeneművészeti Egyetemen kapta a hegedűművész diplomáját.Közös koncertünkkel emléket állítottunk Édesapánknak, aki mellettünk volt egész élete során.

– Még nagyon az év elején vagyunk. Vannak már elképzeléseid a 2012- évre, vagy még most pihened ki a múlt év fáradalmait?
– Az elmúlt 2 évem hihetetlenül sűrű volt. Rengeteget koncerteztem és még többet dolgoztam a most megjelent 4 ILLÉNYI KONCERT – DVD utómunkáin.  Az Újévi koncertsorozatom  után most több farsangi koncert meghívásnak teszek eleget mostanában itthon. Hamarosan megyek Erdélybe, a Felvidékre, aztán Rómába koncertezni. Van még felkérésem a Cseh Nemzeti Szimfonikus Zenekartól és Kínából is.

– Tervezel klipet, vagy esetleg CD-t megjelentetni a közeljövőben?
– A nagyobb koncertjeimről mindig készül felvétel, ilyen volt a 2006-os Művészetek Palotája, 2007-es Zeneakadémia, 2008-as Thália Színház, 2009-es Vígszínház koncertek, és a 2010 –ben majd 2011-ben is a Művészetek Palotájában adott koncertjeim is. A felvételek külön is megtekinthetőek a Youtube-on, és sok hazai tv leadta, illetve sugározza most is. Nyáron jelenik meg egy különleges kiadványom a Reader’s Digest kiadásában, 3 CD és egy DVD összecsomagolva, „Hegedűvel a világ körül” címmel.  Örökzöldek, filmslágerek, jazz és komolyzene, 40-es évek slágerei, tematika szerint külön-külön CD-n. A DVD-n pedig a 4 Illényi testvér által 2010-ben a Művészetek Palotájában adott koncertünk lesz látható. A  2011.  decemberi koncert is rögzítésre került, amelyet a Győri Filharmonikus Zenekar kíséretével adtam a Művészetek Palotájában, vendégem pedig öcsém, Illényi Csaba volt. A felvételek az év második felében kerülnek a televíziókhoz.

Tamás István

 

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*