Példaképem Alice Cooper

Művészportré, Noával a Lovegun énekesnőjével. Ha valakire, akkor Noára illik a mondás:”született művész”, hiszen a zene mellett fest, tetovál, verset és meséket ír. Pályájáról, életéről kérdeztem a csuda szép és örökké mosolygós kreatívművészt.

A Lovegun zenekar 2006 tavaszán alakult, mely az óta ezerrel pörög a Rock’n’Roll hazai és külföldi világában. A bombaformában lévő Noa Rock énekesnő mellett, két fiú bűvöli a húrokat, míg a harmadik a dobokból hozza ki a maximumot a közönség nem kis örömére. Napjainkra a hazai rockélet egyik legdinamikusabb, legütősebb profi zenekarává vált a Lovegun formáció. A rockzene szinte minden műfajával találkozhatunk albumjaikban, de fellépéseik alkalmával a koncerteken is jelen van a punk, metál és hard rock is. A színpadi zenei hatást fokozza a látvány, amit a négytagú banda produkál előadásaik közben. Videoklipjeik, lemezeik rendkívül profi válogatások, melyekkel jól célozzák meg a rajongóik és a nagyközönségük népes táborát.

– Már az oviban és kisiskolás korodban is szerettél szerepelni, énekelni, egyáltalán mikor kezdődött nálad a zenéhez, énekléshez való kötődés?
– Az éneklés sokkal később költözött az életembe, mint a festészet, ami tényleg óvodás korom óta szenvedélyem. A zene iránti érdeklődésem általános iskola felső tagozatában kezdődött, amikor a tévékben sugárzott különböző zenei stílusokból. Mint műfajba, én azonnal a rock zenébe szerettem bele.

– Megosztanál az olvasókkal pár nevet, akik inspiráltak a zenére?
– Nem is tudom, hol kezdjem, hiszen annyi nagy kedvencem van: Billy Idol, Guns’, Ac/Dc, Alice Cooper, Möltey Crüe; középiskolában hozzáadódtak a régi nagyok, Led Zeppelin,Deep Purple, Doors. Aztán egészen más irányt vettem, jött a Dark, Death és Trash metál,Amorphis, Moonspell, Slayer, Iron Maiden és még sorolhatnám. A Hard rock és a metál széles palettáját hallgatom.

– Visszaemlékszel még az első fellépésedre?
– Nos, igen. Két dalt is énekeltem egy tribute zenekarban, ahol azonnal olyan zenészekkel játszhattam, mint Donászy Tibor, aki azon a nagysikerű koncerten mögöttem ütötte a bőrt. Gondolhatod, milyen felemelő érzés volt ez számomra. Ma is szívesen emlékszem vissza arra a koncertre.

– Hazánk egyik legvagányabb, és leghosszabb hajú énekesnőjének tart a közvélemény. Van az a pénz, amiért megválnál a hajadtól?
– Jó kérdés, már többen megkérdezték ezt tőlem, ha majd megöregszem, és ciki lesz, pénz nélkül is levágatom, valami vagány, punk frizurára, addig viszont éljen a headbangelés, és a hosszú haj!

– Van már kész forgatókönyve a zenekarnak, és mi az, amit meg szeretnétek valósítani ebben az évben?
– Most rengeteg időmet lefoglalja a tetoválás, ezért valahol időt kellene szakítani azoknak a daloknak a felvételére, amik már kifolynak a fejemből. Rengeteg új dalötletem van. Van, ami gyakorlatilag teljes egészében az elejétől a végéig összeállt a fejemben. Szöveggel együtt, és már csak arra vár, hogy felvegyük.

– Beszéljünk kicsit rólad is, mint egyéb művészeteket is művelő alkotóról. Mióta írsz verseket, meséket, és mi az az irányzat, amit a festészetben képviselsz?
– Öt éves korom óta rajzolok. Általános iskolától középiskola végéig két művész is foglalkozott velem. Sorki Dala Andor költő,- és festőművész, és Szabó Gábor szobrászművész kezei alatt formálódtam. Mellette művészeti szakirányú középiskolai osztályba jártam, aztán elszakadva Magyarországtól, Münchenben, több művészkörben is tevékenykedtem három éven keresztül. Barátaim ösztönzésére az ecsetet tűre cseréltem, és az óta a festészet mellett tetoválok is, ami igazi szenvedélyemmé vált. Érdekes, amikor tetoválok, teljesen azonosulok a fejemben kigondolt alkotással. Ilyenkor annyira magával ragad a tetoválás, hogy sok esetben az alany kér pihenő időt. Verseket általános iskolás korom óta írok. Azóta összegyűlt egy egész verses kötetnyi anyag, amit egyszer jó lenne kiadni, saját illusztrációkkal. Meséket azóta írok, amióta megszülettek a keresztlányaim, és mindig mesélnem kellett nekik. Sok mesét kitaláltam, és ha tetszett nekik valamelyik, újra el kellett mesélnem… Inkább leírtam őket. Sok – sok gyerekmondóka is született ebben az időben.

– A pasi szíveket megdobogtatod, nemcsak a fellépéseid alkalmával, hanem az utcán is megfordulnak utánad az emberek. Hogyan tudod kezelni a rajongóid ostromát?
– Sosem felejtem el, hogy semmi nem lennék azok nélkül az emberek nélkül, akik szeretnek, és szeretik a munkáimat, legyen az vers, dal, festmény vagy tetoválás, vagy éppen a zene. Ezért mindig nyitott vagyok az érdeklődőkre, szívesen beszélgetek mindenkivel.

– Van olyan terved, vagy álmod, amit szeretnél megvalósítani életed során?
– Boldog családi élet, gyerekek, egészség, rengeteg zenével, művészettel, tetoválással, barátokkal és bulikkal megfűszerezve.

Amerikai Hírújság

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*