Magyar színészlegendák

Darvas Iván Bején született, Darvas Szilárd néven 1925. június 14. – én. A Nemzet Színésze cím kitüntetettje, valamint kétszeres Kossuth és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, aki meghatározó egyénisége volt a magyar színjátszásnak.

Gyerekkorának javarészét Prágában töltötte, ahol édesapja, mint újságíró dolgozott. Édesanyja orosz származásának köszönhetően megtanult oroszul, de mivel német iskolába íratták, így németül is jól beszélt. A családi körben egymással magyarul beszéltek, amiről Darvas Iván úgy gondolta, hogy a magyarnyelv egy olyan titkos nyelv, amit csak ők a közvetlen családtagok beszélnek és értenek.

A második világháború miatt a Színi-akadémiát nem tudta befejezni, de ebben közrejátszott az is, hogy a Művész Színházban már 21 – évesen szerepet kapott, a jó nevű Várkonyi Zoltánnál. A Szilárd névről, az abban az időben már neves Darvas Szilárd Költő, humorista névazonossága miatt változtatta meg keresztnevét, Ivánná. Ezen a néven vált országos hírű színésszé. Azon a színészóriások egyike volt, aki a 2007. június 3-án bekövetkezett halálát követően nem lett eltemetve és nem borítják rögökbe ültetett virágok, koszorúk nyughelyét. Az igazságot talán máig titok övezi, hiszen csak elszólásokból ismeretes, hogy Darvas Ivánt elhamvasztották és a családja hamvait, hazavitte. Nem volt temetése, nem voltak gyászoló rokonok, szomszédok és pályatársak. Az egykori színész és pályatársak szerették és tisztelték. Halála előtt a művész sokszor foglalkozott az elmúlás és a halál gondolatával. Az utóbbi években már keveset láthattuk és hallhattuk a Nemzet Színészét, betegsége miatt nem vállalt fellépéseket, színpadi darabokat, visszavonultan élt.
Utolsó televíziós szereplése 2003-ban a Friderikusz Sándor műsorában volt, ahol őszintén beszélt az elmúlásról.

Életútja:
21 évesen 1946 – ban szerepet kapott a Művész Színházban Várkonyi Zoltánnál. 1949-től a Madách Színházban is játszott. 1956-ban forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját kihozza a börtönből. Ezért 22 hónap börtönre ítélték a forradalom leverése után. A börtönévek után nem játszhatott, segédmunkásként, egy VII. kerületi, Damjanich utcai műanyagüzemben dolgozott. 1963 – ban léphetett újra színpadra. Előbb a Miskolci Nemzeti Színházba, majd a József Attila Színházba szerződhetett. Itt a II. József címszerepét, illetve Fredet (Imádok férjhez menni) játszhatta el. 1965 – 1989 között a Vígszínházba szerződött Várkonyi Zoltánhoz. 1990-től szabadfoglalkozású volt. 1990-ben újra politikai szerepet vállalt, a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben országgyűlési képviselő lett. Mandátumát 1994-ig viselte. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színészként – 108; rendezőként – 10. Ugyanitt 106. színházi fotón is látható.

Szerepei közül: Raszkolnyikov (Dosztojevszkij –Ackland: Bűn és bűnhődés) Tuzenbach, Versinyin (Csehov: Három nővér) Firsz (Csehov: Cseresznyéskert) Asztrov (Csehov: Ványa bácsi)Trigorin (Csehov: Sirály) Báró (Gorkij: Éjjeli menedékhey) Popriscsin (Gogol–Lunean–Coggio–Czimer J.: Egy őrült naplója) Larry Slade (O’Neill: Eljő a jeges) Don Quijote (Wasserman–Leigh: La Mancha lovagja) Martin Dysart (Peter Shaffer: Equus) Orfeusz (Jean Anouilh: Euridiké) Antonius (Shakespeare: Antonius és Kleopátra)

Tamás István

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*