Amerikai mértékegységek

Mielőtt kijöttem Amerikába, egy kedves és ilyen témában tapasztalt ismerősöm röviden felvilágosított, mi vár rám. Ennek része volt az amúgy már kívülről is teljesen értelmetlennek tűnő mértékegységrendszer rövid ismertetése. Ha akkor ő nem meséli el, hogy milyen hasznos is hüvelykben (inch) és lábban számolni, akkor a mai napig semmi pozitívumot sem találok ebben az egész kavalkádban. 

Ő akkor arra hívta fel a figyelmemet, hogy ezek a mértékegységek sokkal közelebb állnak az emberhez, mint amiket mi használunk. Hüvelykben megadott távolság ugyanis legalább nagyjából könnyen lemérhető, ha az ember x-szer egymás után teszi a hüvelykujját. Hasonló módszer alkalmazható a lábra.
Egy esetleges félreértést azért tisztázzunk. A metrikus rendszer kizárólagos ismerete nem okoz semmilyen problémát a mindennapi életben Amerikában, vagy legalábbis a keleti parton. Minden italon, ételen megtalálhatjuk az emberi súly- és térfogatjelöléseket. Az üdítő- vagy vizes palackok legalább fele például eleve fél- vagy egyliteres. New Yorkban, lévén világváros, az utcai hőmérők legtöbbje jelzi a hőmérséklete Celsius fokban is. A kocsik sebességjelzőjén szintén olvashatók az ismert adatok is, igaz, csak a kanadai piac kedvéért. Akár egy életet el lehet tölteni az itteni rendszer ismerete nélkül.
A hőmérsékletre használt Farenheit skála akár szimpatikus is lehet. Igaz, a Celsiusok 0 fokos vízfagyásának egyszerűségével semmi sem veheti föl a versenyt, de az időjárást tekintve a Farenheitek beosztása sokkal egyszerűbb párhuzamot segít vonni a valós hőmérséklet és aközött, ahogy azt érezzük: 90 fölött nagyon meleg, 80-90 meleg, 70-80 kellemes, 60-70 kissé hűvös, 50-60 hűvös, 40-50 hideg, 30-40 nagyon hideg, 20-30 már kellemetlen, 20 alatt élő ember nem merészkedik az utcára.
Súly, hosszúság, térfogat mértékegységek: teljes kavalkád. Váltószámok összevisszasága, hasonló mértékegységek sokasága. A manapság már nem ritka, nagyon kicsi és nagyon nagy egységek kifejezésére képtelen rendszer teljes logikátlanságot eredményez. Megtanulni ugyan megtanulható, de azt a könnyed biztonságot, amit a metrikus rendszer ismerete jelent, nem hiszem, hogy itt bárki bármikor is elérheti. Nem csoda, ha például az élelmiszerek mérésére receptben vagy akár a csomagoláson használt, hivatalos mértékegység többek között az evőkanál vagy a pohár.
A távolsággal vagy a sebességgel nincs nagy gond. Könnyen átszámíthatók, és az ember megszokja, hogy az itteni távolságokat mérföldben ismeri. A gyorshajtásért meg úgyis mérföld-per-órában kapnak el, nem árt azt figyelni a műszerfalon!
Csak azon gondolkozom el mindig, hogy mi a jó abban egy országnak, hogy lassan talán egyedüliként a világon ragaszkodjon ezekhez a régies mértékegységekhez. Ezzel is a saját identitásukat akarják kifejezni? Nem tudom. Mindenesetre ez a rendszer szinte lehetetlenné teszi a komoly mérnöki munkát. Hosszúságra például a legrövidebb egység a hüvelyk, ami ugye 2,54 centiméter. El lehet képzelni, hogy a mai világban hogyan lehet bármit is építeni ilyen pontossággal…
Ennek szerintem két következménye van. Egyrészt a mindenki által nagyra becsült, szigorú értelemben vett amerikai gazdaság szerintem képtelen igazán versenyképes mérnöki eredményt produkálni. Ezt bárki próbálhatja cáfolni, az itt látott utak, hidak, mosógépek, klímaberendezések, vonatok vagy akár autók nagyon szépek, de semmivel sem jelentenek komolyabb teljesítményt, mint amire Európa a hetvenes években volt képes. És amit nap mint nap látok, annak ellenkezőjéről engem senki sem fog számokkal vagy kimutatásokkal meggyőzni. Másrészt amikor komoly mérnöki vagy tudományos munkáról van szó, akkor mindenki egyértelműen a metrikus rendszert használja. Csak sajnálni tudom azokat a szerencsétleneket, akiknek nem az agya legmélyebb tekervényeibe van belevésődve egy centiméter, hanem állandóan számolgatniuk kell, amikor hidat építenek…

Szilágyi Balázs

http://amerika.bmintbalazs.com/

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*