Nincs szabályozói eszköz a devizahitelezés korlátozására

Simor András szerint 2007 tavaszi hivatalba lépése óta a Magyar Nemzeti Bank számos, a rendelkezésre álló eszközzel igyekezett elérni a devizahitelezés korlátozását. A jegybank kezében nem volt és jelenleg sincs hatékony szabályozói eszköz, amely meggátolhatta volna a devizahitelek felépülését.A jegybankelnök a 2002-2010 közötti lakossági deviza-eladósodás okainak feltárását, valamint az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló országgyűlési albizottság ülésén azt mondta, a magyar jegybanknak nincsenek szabályozási eszközei, ilyenek csak a kormánynak és az Országgyűlésnek vannak.Simor András beszélt arról is, hogy a kelet-európai országokban pusztán szabályozási eszközökkel nem tudták megállítani, legfeljebb csökkenteni a devizahitelek állományát.

A devizahitelezés felfutása nemcsak Magyarországon, de a régió számos más országában is megfigyelhető jelenség volt, amelynek kialakulása együttesen köszönhető kínálati és keresleti tényezőknek. A kínálati oldalon a válságot megelőző bőséges globális likviditás, illetve a külföldi bankok magas penetrációja a régióban lehetővé tette, hogy az olcsó külső források a leánybankokon keresztül viszonylag egyszerűen, alacsony kamatok mellett jussanak el a hitelfelvevőkhöz. A tőkepiac viszonylagos fejletlensége, valamint a költekező költségvetési politika kiszorító hatása miatt kevéssé álltak rendelkezésre hosszú lejáratú, fix kamatozású hazai források, amelyek Magyarországon a forint jelzáloghitelezés növekedését elősegíthették volna.A keresleti oldalon az árfolyam-kockázati szempontok nem kellő figyelembevétele növelte a devizahitelek attraktivitását. Nem szabad elfelejteni ugyanakkor azt sem, hogy a devizahitelezés felfutásának időszakában Magyarországon egy árfolyamsáv volt életben, ami a hitelfelvevők szemében csökkenthette a forint árfolyamának megfigyelt és várt ingadozását. A hosszú távú árfolyamkockázat nem megfelelő érzékeléséhez, figyelembevételéhez a túlzottan optimista eurobevezetési várakozások is hozzájárulhattak. A keresleti oldalon nyilvánvalóan a hazaiaknál jóval alacsonyabb deviza hitelkamatok jelentették az elsődleges mozgatórugót. A magas kamatkülönbözet hátterében alapvetően két tényező állt.

Egyrészt a folyamatos fiskális és külső egyensúlytalanság miatt a magyar eszközök elvárt kockázati prémiuma magas, másrészt kelet-közép európai összehasonlításban a dezinfláció viszonylag lassú volt, ami magasabb nominális hozamokban tükröződött. A dezinfláció relatív lassúságában nem elhanyagolható szerepet játszott az egészen 2008 tavaszáig fennálló árfolyamsáv, ami a jegybank antiinflációs mozgásterét a környező országokhoz képest hosszú időn keresztül számottevően korlátozta.

A nemzetközi példák szerint pusztán szabályozási eszközökkel egyik régiós országban sem tudták sikeresen kezelni a devizahitelezés problémáját. A szabályozás ugyanis csak tompítani képes azokat a negatív hatásokat, amelyeket a kiegyensúlyozatlan makrogazdasági folyamatok okoznak.

A devizahitelezés elsősorban a nem kellően fegyelmezett fiskális politika és a részben ennek köszönhetően magas inflációból fakadó magas kamatok, valamint a külföldi forrásokra való ráutaltság „mellékterméke”. A forinthitelezés térnyerését az alacsony inflációs környezethez kapcsolódó alacsony kamatok tudták volna biztosítani: jegybank mozgásterét azonban nagymértékben szűkítette a fiskális alkoholizmus jelensége, az árfolyamsáv adta monetáris politikai korlátok, illetve a hatékony makroprudenciális eszköztár hiánya – olvasható a Magyar Nemzeti Bank honlapján.(OrientPress Hírügynökség)

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*